A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-24 / 39. szám
Az eset 1891 februárjában történt. A Kelet Csillaga nevet viselő nagy angol halászhajó a Falkland-szigetek közelében halászott. „Szökőkúti“ — hangzott fel hirtelen a kiáltás. Két csónak legénysége azonnal a tengeri óriás üldözéséhez látott. Az egyik szigonyosnak sikerült oldalba találni a cethalat, mely sebzetten menekült a mélységbe. A hatalmas orsóról gyorsan csavarodott le a több tíz méter hosszú szigonykötél. A cethal egy perc múlva újra megjelenik a víz színén, farkával eszeveszetr) ten támad a csónakra, amely a bálna egyetlen csapásától a levegőbe repül. A halászok a tenger hullámai közé potyognak, igyekeznek minél távolabb úszni — megmenekülni a dühöngő cethaltől. A megtámadott barátok segítségére siető másik csónak halászai megölik, és kétórás fárasztó munka után a „Kelet csillaga“ hátsó részéhez láncolják a cethalat. Az első csónak nyolc főnyi legénységéből hárman eltűntek. A cethallal folytatott küzdelem során vízbe fulladtak. A személyzet a nap hátra lévő részében, valamint az éjszaka egy részében a hajó oldalához láncolt cet testét dolgozza fel. Reggel emelő szerkezettel a fedélzetre emelik az óriás gyomrát. A hatalmas lény belei ritmikusan mozognak. A tapasztalt cethalászokat ez a látvány nem lepi meg. A cet gyomrából sorjában emelik ki a kalaméjókat, szépiákat és végül a 3 méteres cápákat. Speciális késsel végzett néhány szúrás következik, és a bálna gyomra nyitva van. A meglepetéstől valamenyíen kővé meredtek. A gyomorban nyálkahártyával borrított, borzalmas görcsökben fetrengő személy — James Bartley — a Kelet Csillagának szigonyosa volt látható, akinek neve az előző nap került a hajó naplójába, mint a cettel folytatott kemény küzdelem áldozatáé. És ez az ember életben maradt. A szívverése azonban alig hallható, mivel önkívületi állapotban van. A halászok nem akarnak hinni saját szemüknek. A hajó orvosa elrendeli, hogy Bartley testét tegyék a hajó fedélzetére és a tenger vízével öntözzék. Néhány perc múlva a tengerész felnyitja szemét, és eszmélni kezd. Azonban senkit nem ismer fel, rángatódzik; száját összefüggéstelen, értelmetlen hangok hagyják el. „Megbolondult“ — állapítják meg Bartleyről egyhangúlag halásztársai, majd a kapitány hajószobájába viszik, és ott ágyra fektetik. Három hét eltelte után tér magához lelki megrázkódtatásából és fokozatosan visszanyeri fogékonyságát. Szervezete majdnem teljesen egészséges, hamarosan visszatér szokásos munkájához. Külseje egyben változott: arcának, nyakának, ujjainak és kezeinek bőre szokatlanul sápadt színt kapott. A test ezen részéből mintha kiveszett volna a vér. A bőrfelület teljesen ráncos lett. Végre eljött a nap, amikor Bartley elmeséli élményeit. A Kelet Csillagának kapitánya és annak első helyettese gondosan jegyzi a szigonyos vallomásait. Pontosan emlékszik, hogy került ki a felborított csónakból. Jól emlékszik a fülsüketítő ütésre, melyet a cet farkcsapása okozott a víz színén. Bartley a cet pofáját nem látta, egy pillanat alatt áthatolhatatlan sötétség vette körül. Érezte, hogy előrenyüjtott lábakkal csúszik lefelé egy sima csövön. A cső falai görcsösen szűkültek. Rövid idő múlva azt érezte, hogy tágasabb helyre jutott. Kijáratot igyekezett találni ebből az élő zsákból, de igyekezete hiábavalónak bizonyult. Ujjaival forró, nyálkával borított, rugalmas falakra tapintott. Lélegezni tudott ugyan, de forró, bűzös levegő vette körül, minek következtében gyengülni és ájuldozni kezdett. Az abszolút csendben saját szívverését hallotta. Minden olyan váratlanul Jött, rögtön nem is értette, tulajdonképpen mi történt vele: nem tudatosította, hogy cet nyelte el és annak 'belső szerveibe jutott. Amikor erre a tényre rádöbbent, semmihez nem hasonlítható rémület fogta el. Félelmében eszméletét vesztette, és csupán egy dologra emlékszik: a kapitány hajószobájában találta magát. Ennyi volt James Bartley, a nagy halászhajó tengerészének vallomása. Az évszázad szenzációja Amikor a Kelet Csillaga visszatért Angliába, Bartley elmondta élményeit az újságíróknak. Az angol újságok külön kiadásai jelentek meg, melyekben ilyen címek hemzsegtek: „Az évszázad szenzációja I A cet által elnyel ember életben maradtl Egyetlen szerencse millió közüli Hihetetlen történet egy emberről, aki 16 órát töltött a cet gyomrában!" Az egész szenzáció okozójának érzelmeiről az újságok a következőket írták: „Bartley hangulata nagyszerű, Földünk legboldogabb embereként élvezi az élet gyönyöreit.“ Ezt az esetet a feltűnést hajhászó Irodalom több szerzője feldolgozta. Megragadták Bartley nyilatkozatát és fantasztikus, hihetetlen koholmányokat toldottak hozzá. A hőst a bibliai Jónáshoz hasonlítgatták, aki három napot és három éjszakát töltött egy cet belső szerveiben. Azt írták, hogy a tengerész hirtelen megvakult, máskor, hogy varga lett belőle Glosterban, és a sírkövére a kővetkező sorokat vésték: „James Bartley — korunk Jónása“. Valójában azonban senki nem ismert megbízható tényeket Bartley visszatérését követő sorsáról. Csupán az volt ismeretes, hogy bőrgyógyltás céljából azonnal Londonba szállították. Az orvosok azonban a betegen nem tudtak segíteni, mivel a bőrbetegségek gyógymódja akkor még igen fejletlen volt. Bartley — nyugtalanítva az orvosi vizsgálatoktól és a kihallgatások sorától — hirtelen eltűnt. Azt beszélték róla, hogy egy kis hajón vállalt munkát. Az újságok által 1891-ben előidézett bonyodalom, valamint a felmerülő találgatások sokasága végül azt idézte elő, hogy az évszázad végén megszűntek hinni az angol Jónás történetének hitelében. Idővel az egész esemény a feledés homályába merült. Hogyan vélekedtek és vélekednek az egész ügyről a szakemberek? Erre a kérdésre ad választ az alábbi néhány idézet: Dr. M. de Parville (Franciaország), 1914: „Ügy vélem, az angol hajóskapitány és személyzetének hírközlése megérdemli, hogy hitelt nyerjen. Ismerünk néhány olyan esetet, amikor a cet haldoklása közben embert nyelt el. Ez azonban korunk első olyan esete, amikor az áldozat életben maradt és megmenekült.“ Dávid Gurnston újságíró (Anglia), 1961: „A kérdés hosszadalmas és alapos tanulmányozása alapján arra a meggyőződésre jutottam, ez az egyedülálló eset (melynek hitelét nagy tiszteletnek örvendő személyiségek igazolták) megérdemli, hogy valamennyi részletével a nyilvánosság elé kerüljön.“ L. A. Zenkevics, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, 1965: „Ügy gondolom, hogy ez teljesen valószínűtlen eset. 6 évvel ezelőtt a mi sajtónk is írt róla, de a felsorolt tények nem ébresztenek bizalmat.“ Hasonlóképp foglalt állást S. Klumov, a biológiai tudományok kandidátusa, aki állítja: „Semmilyen lehetőség nem létezik a millió közül“. Klumov felteszi a kérdést: „Lenyelhette a cet az embert? A cet pofája i m széles és még nyúlik is. Nyélőcsöve eléggé rugalmas és aránylag rövid. A nagy cet gyomrának felső része széthúzatlan állapotban 1,5—1,8 m hosszú és 1 m széles. A gyomor e része széthúzva még nagyobb. A cet gyomrában 2,5 m-es cápákat találtak. Robert Clark angol tudós a cet gyomrában hatalmas kalamájót talált, melynek hossza 10,49 m és súlya 185 kg volt. Az első kérdésre tehát Igennel lehet válaszolni. A cet lenyelhette az embert, annak teste átjuthatott nyelőcsövén és bekerülhetett gyomrába. Amikor azonban a cet lenyeli a táplálékot, pl. nagy kalamájót vagy halat, beleharap alsó álkapcsának 40—42 éles fogával (felső állkapcsán rendszerint nincs fogazat), hogy az eledelt gyomrába Juttassa. Ha az áldozat keresztbe kerül pofájába, fogai között néhányszor megforgatja. A lenyelt kalamájókon és cápákon gyakran az ijesztően nagy fogazat nyomai láthatók. Nehezen tételezhető fel, hogy a sebzett cet a víz alatt nyitott pofával úszott, és hogy Bartley egyenesen belecsúszott volna gyomrába. Mihelyt a cet olyasvalamit észlel, ami pofájának nyálmirígyeit lngerli, azonnal — csupán reflex-szerüen — bezárja azt. Ezért nagyon valószínűtlen, hogy Bartley megmenekülhetett a cet fogaitól. További kérdés az, hogy mennyi ideig tartózkodott Bartley a cet gyomrában. Beszélik, hogy 2-^3 órától egészen 16 óráig. Az utóbbi állítás valószínűbb, ugyanis a nagy halászhajónak először el kellett jutnia a holt zsákmányhoz. Ehhez bizonyos időre volt szüksége. Majd a zsákmányt a hajóhoz kellett láncolni. Ez a munka ugyancsak igénybe vesz néhány órát, csak aztán kezdődhetett a cet szabdalása. Tehát gyomrában bizonyossággal állítható, hogy Bartley 16 órás tartózkodása a cet gyomrában technológiai szempontból sokkal inkább valószínű, mint az egyes folyóiratok közölte 2—3 órás idő. Lélegezhetett-e Bartley? Többször jelen voltam a cet darabolásánál a TávoBKeleten — jegyzi meg Klumov — és mondhatom, a cet gyomrában nincs levegő. A cet gyomra soha nem üres teljesen. Ha nincs is benne táplálék, akkor is tartalmaz 30—120 liter folyadékot. Ha a gyomorban van eledel, az emésztés foka különféle lehet. Tegyük fel, hogy az ember bekerült a cet gyomrába, megmenekült annak éles fogaitól és a sok folyadék sem fullasztotta meg. Ahhoz azonban, hogy az ember életben maradhasson, lélegeznie kell. Mennyi levegőre volt szüksége? Nyugalmi állapotban, normális hőmérsékleti körülmények között 7—8 liter rendes, 21 %-os oxigén tartalmú levegőt fogyaszt. A környező levegő hőmérsékletének növekedése következtében a levegőfogyasztás jelentősen fokozódik. Nyugalmi helyzetben az ember 1 óra alatt kb. 500 liter oxigéndús levegőt fogyaszt. 16 óra alatt tehát 8000 liter levegőre van szüksége. Lehetett ily mennyiségű levegő a cet gyomrában? Nem lehetett. Tegyük fel, hogy a gyomorfalat áthasította a szigony. De ebben az esetben sem juthatott a gyomorba levegő. Tehát meg kell mondanunk, az ember a cet gyomrában nem 16 órát, hanem 2—3 órát sem élhetett át. Milyen a hőmérséklet a cet testében? A cet normális testhőmérséklete a megölés pillanatában 37,8—38,5 0°. A pusztulás után a cet belsejében gyors romlási folyamat kezdődik, amit a szigonytól eredő baktériumok idéznek elő. A testhőmérséklete egyre növekszik. A cet testében gázok keletkeznek, ráadásul még az is előfordul, hogy a cet „felrobban“. Tehát még ha Bartley be is került volna a cet gyomrába, ottlét© teljes ideje alatt 38—39 fokos fürdőben találta volna magát, ezenkívül a gyomorsav állandó kellemetlen hatását sem kerülhette el. S. Klumov szerint mindebből egyetlen következmény származik: „Annak a valószínűsége, hogy a cet által elnyelt ember 16 órát életben maradt, nem csupán elenyésző, hanem egyszerűen nem létező. Végeredményben nem létezik „egyetlen szerencse a millió közül.“ Fordította: Sz. L. 16 óra a cet gyomrában
