A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-24 / 39. szám

A sajtó — ünnepe

Minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a sajtó napjét. S Ilyenkor a szerkesztőségi kollektivek arra gondolnak, mit végeztek Jól, mit végeztek rosszul az utóbbi években. Arról mér kevés szó esik, hogy milyen volt a forradalmi sajtó útja az első köztársaságban ée a fasiszta elnyomás esztendeiben. És ezen nincs mit csodálni, hiszen azzal, hogy az ország a szocializmus útjára lépett, új, nehezbb és bonyolultabb feladatok kerültek az érdeklődés középpontjába, ugyanis könnyebb rombolni, s nehezebb építeni. S 1948 februárja után a sajtó az építést választotta, cikkeiben, riportjaiban arra törekedett, hogy a dolgozó ember, aki a szocializmus nyújtotta gazdag lehetőségeket élvezi, igazi otthonra leljen az ú) hazában. Mondanunk sem kellene, hogy eme feladat teljesítése és vállalása nagy feladatokat rótt a sajtóra, be kellett bizonyítania, hogy a párt helyes és előre mutató politikáját mindig okoaan és Jói értelmezi, a elfogadhatóan tudja magyarázni e célt. És a sajtó helyt állt, rászolgált a bizalomra, nagy segítséget nyújtott országunk vezetőinek az ipar és a mezőgazdaság szocializáláséban, a menetközben adódó hibák kérlelhetetlen bírálatéban ée ostorozáséban. Ezzel a következetességével, soha meg nem alkuvéséval érdemelte ki az olvasó bizalmát. Ma már alig akad ember az országban, aki kétségbe vonné a sajtó szavát, igazmondásét, nemes és humánus erőfeszítéseit. Persze helytelenül Járnánk el, ha szemet hunynánk bizonyos nyugtalanító tények felett, amelyek kétségbe akarják vonni sajtönk nagy szerepét a szocializmus építésében. Ha kevesen le, de vannak oiyanok, akik a kapitalista propaganda hatáséra rágalmazzák a eajtöt, gyanúsítják igazságos harcát a szebb és emberibb holnapért. S akik ezt teszik, nem veszik figyelembe a legfontosabbat, hogy a sajtó eddig sem akart és a Jövőben sem akar elszigetelődni, szembefordulni azokkal a törekvésekkel, amelyek a progresszivitást Jelentik országunkban. Egyeseknek nyilván tetszik, hogy a gazdasági fronton bizonyos nehézségek mutatkoznak, s ezekből a nehézségekből mindjárt a következtetéseket is levonják. Hogy a szocializmusban nincs előrehaladás, megtorpanás és egy helyben topogéa van, a párt képtelen eligazodni a káoszban és a zűrzavarban stb, stb. Ezek a Jóakarók mér-már odáig Jutnak, bírálataikban, hogy magét a szocializmust Is kétségbe vonják, feleslegesnek és elavultnak tekintik. Nem látják, mert nem is akarják látni, hogy a pért és a kormány komoly és megfontolt erőfeszítéseket tesz a gazdasági életünkben mutatkozó hibák és fonákságok eltávolítására, új ée új Intézkedéseket vezet he a gazdasági élet vérkeringésének felélénkttésére. Erre kétségbevonhatatlan példa az új gazdaságirányítási rendszer is, amely mér érezteti is termékenyítő .hatásét. Bonyolultabb a helyzet az Ideológiai fronton, amint erre legutóbb az opetoval Bezruő ünnepségeken J1N ttandrych Is célzott. Nyíltan megmondta, hogy egyeeek még a kézzel foghatő és látható eredményeinket le lebecsülik, semminek tekintik. Pedig a^ajtó leghűbb barátai, az olvasók Is saját szemükkel győződhetnek meg elért eredményeinkről. Szinte reetelljük mér ismételni, mennyi Ipari és egyéb létesítményt, bérhézat, családi házat, körházi berendezést adtunk ét az utóbbi évtizedben. Kl-kl a saját lakóhelyén mérheti le a fejlődést, hiszen csak Szlovákiában több mint kétszáz ú] üzem épült, óriásira növeltük a foglalkoztatás lehetőségeit, s a családi házaknak se szeri se száma. Honnan merítettünk mindehhez erőt? Nemzeti Jövedelmünk forrásaiból és tartalékaiból, amelyeknek nálunk a dolgozó nép veszi hasznöt. És nemcsak sgy-két Járásban, vagy egykét kerületben van ez Így, hanem mindenütt az orszégban. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy vajon ilyen nagy mérvű a gondoskodás a csehszlovákiai magyarságról Is? A válasz pozitívan egyértelmű. A párt figyelme mindjobban kiterjed az ország déli részeire Is. És csak helyeselni tudjuk azt az erőfeszítést, amely déli Jérésalnkr ban Ipari létesítmények elhelyezésére irányul Párkányban, Rimaszombatban, Komáromban, Lévén, Losoncon, Dunaszerdaheiyen és Kasse mellett a Kélet-szlováklal Vasmüvön. Ezek az üzemek tíz- és tízezer magyar embernek biztosítanak munkát, megélhetést és lehetőségeket. A pért nemzetiségi politikájának helyes ée okos értelmezéséről van ttt szó. És meggyőződésünk, hogy a továbbiakban is arra Irányul majd minden törekvés, hogy Szlovákia északi és déli részein egy szintre hozzák az ipari és gazdasági létesítményeket

a foglalkoztatottságot Illetően, Csak Így lehet ez, semmi esetre sem másképp, ez Is országos érdek... Minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a sajtó napjét. Visszapillantunk a megtett útra és Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy munkánk eddig sem volt hiábavaló és a Jövőben sem lesz hiábavaló. A párt ée a kormány elképzeléseit támogatva magyarázva és népszerűsítve tovább megyünk azon az úton, amit megkezdtünk. „Harcos Időkben nincs megállás“ — mondja a költő, de nincs alkudozás és megtorpanás sem. Büszkék vagyunk olvasóinkra, az olvasók széles táboréra, amely érti és bizalommal fogadja szavunkat. Száz és száz lap viszi a hírt a belpolitikai és külpolitikai vonatkozású eseményeket olvasóihoz, e a száz és száz között ott van a Hét is. jóleső éržés nyugtázni, hogy ott van, hogy nemes és humánus küldetést teljesít.

A sserkasztőség

A CsehtilotAklal Magyar Dolgozók K ült uráli* Szövetségének hetilapja. Megjelaulk m lati un vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston főszerk. helyett«*: Ozsvald Árpád Fostaf lók C 390 telefon 533 04 Terjeszti a Posta Hírlaptzolgála ta, elő fizetéseket elfogad minden postahivatal és la?élkézbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, Jenen

ského f.

Külföldre szélé előfizetéseket el Intéz: PNS Ostredná etpadfcla IJače, Urat Klava, Gottwaldovo néni. 48 VII

Nyomja a PRAVDA nyomda válla lat, Bratislava, StíiröVa 4 KlŐflxetést díj negyed évre 19,50 Kés, fél étre 39, Kés egész évre 78. Kis. Kéziratokat nem Őriünk meg és néni küldünk vitt tza.