A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-17 / 38. szám
A címben szereplő „kincses“ Jelzőt nem az alliteráció kedvéért használtam, sem pedig átvitt értelemben, szó szerinti kincsek azok, amelyekről beszélni szándékozom. Mikor egy Idős komáromi bácsikától érdeklődöm, merre Is jutnék a nyomukra, így Igazít útba: — Menjen csak tovább egyenesen, és a felső Nádor utca elején megtalálja a görögkeleti templomot. De el van ám dugva, be kell menni az egyik ház udvarába. A figyelmeztetés nem volt felesleges, biztosan elmegyek mellette, ha nem nézem figyelmesen a kapukat, és nem fedezem fel egyiken a táblát, amely tájékoztat, hogy odabenn megtekinthető a görögkeleti templom, naponta ettől eddig. A napsugaras, virágos udvarban, a templom kemény tölgyfalapján azonban új tábla fogad: Bizonytalan időre zárva. Ez év június 29-én nyitották meg az ősrégi templomot a nyilvánosság számára, és a nyugdíjas Veleba bácsi, aki nagy szeretettel és felkészültséggel vállalta az idegenvezető tisztségét, hirtelen meghalt, ottjártam előtt éppen két nappal. A templomban,. munkája végzése közben esett össze. A komáromi múzeum lépését — hogy a máig is a görögkeleti egyház birtokában lévő, már régen elhagyott templomot gondjaiba vette, restauráltatta, és kultúrtörténeti értékű kincseit hozzáférhetővé tette a látogatók számára — csak dicsérni lehet. A XV. században a Duna mentén Bécsig és még Bécstől is feljebb sűrűn jártak szerb kereskedőhajók, melyeknek tulajdonosai ezen az útvonalon látták el Közép-Európa népeit Bizánc és a közel-keleti országok áruival. A folyó melletti kikötővárosokban, így Komáromban Is, gyakran elidőztek üzletkötés közben, és a szálak, amelyek a városhoz kötötték őket, gyakran erősödtek meg barátság, házasságkötés által, így aztán a Duna, akárcsak partjain a kavicsos hordalékot, elszórta, lerakta a görögkeleti egyház hitét valló szerbeket is a partmenti kikötőkben. A város ősi magyar nevű lakossága között ilyen nevek kezdtek feltűnni: DavidoVics, Baranovics, Kovákovics. Jómódú emberek voltak ezek a szerb kereskedők, hajótulajdonosok, megengedhették maguknak, hogy saját hitük szerinti templomot emeljenek. A ma látható templom 1511 körül épült ugyan, de a már régebben is fennállott váribéli kőtemplom anyagából. Ebben az évben készült aranypecsétje is, amelyen clrillbetűs, ószlovén nyelvű felírás áll: „A Boldogasszony avattatásának szentelt templom pecsétje“. Az egyház birtokában lévő régi levéltári iratok, amelyek a templom történetéről szólnak, különösen kiemelik az egyházatyák közül Radivojevics Arzén püspököt, akit Révkomáromhoz rokoni, vagy különös erőszeretet kötelékei fűztek, mert a templom karbantartására, értékelnek nőve-A templom hajúját a szentélytől elválasztó remekbe készfiit kapu ♦ Csodálatosan szép faragások találhatók a templom faburkolatán Prandl Sándor felv. lésére nem habozott magánvagyonából sem áldozni. Valami kivetni valót azért találhattok gazdálkodása körül, mert az iratok a történeti adatok nyomán megemlítik, hogy „Néhai Radivojevics Arzén előbb budai, majd szlavóniai püspök az újvidéki szabadelvű szerbektől per útján is üldöztetvén búskomorrá lett, s agyfogyatkozásba esett; a Bezdin nevezetű kolostorba záratott 200 forintnyi nyugdíjjal. Később egy római katolikus lelkész segítségévet a zárdából valahogyan megszabadulván halála előtt magához jött. Szándéka volt ugyan az Istentelen rágalmazókkal szembeszállni, ártatlanságát bizonyítandó, de ő a sok viszontagság jármától annyira kimerült és megtörött, hogy székházéban 1783-ban oly szegénységben halt meg, hogy az egyházi alap költségén kellett eltemetni.“ A templom történetéről az utolsó feljegyzéseket 1888-ban készíti Rakits (figyeljünk csak, itt már nem cs, hanem ts szerepel a névben) Vladimír plébános lelkész, öt aztán nem követi utód a komáromi pravoszláv egyházban, amely oly észrevétlenül, ahogy megalakult, nőtt és erősödött, Ismét hanyatlásnak Indult és elnyelte a katolikusok és reformátusok tengere. Ma Komáromban alig egy-két család található leszármazottaik között, s a templom Is régóta zárva volt. Az 1760-ban és 1848-ban tűzvésznek áldozatul eső és ismételten helyreállított templom ma Komárom egyik igen becses kultúrtörténeti emléke. A kelyhek, Ikonok, páténák, miseruhák, aranyozott, vert ezüstfedelű evangéliumok, és a többi templomi .kegytárgy és felszerelés nem hivatalos becslés szerint mintegy 32 millió korona értéket képvisel. A látogatókban csodálatot és gyönyörűséget ébresztő remek szépségű berendezés tulajdonképpen most, közkinccsé válásakor vált valóban kinccsé. Kincset jelentett ugyan — bár egészen más szempontból — azoknak az elvetemült diákoknak is, akik még a templom renoválása folyamán belopództak a szentélybe, és 3 Ikont raboltak el azzal a szándékkal, hogy valószínűleg az ország határain kívül közönséges készpénzre, külföldi valutára cseréljék Komárom kincseit. Az egyik festmény vásznát is igyekeztek letépni és felgöngyölíteni, ez a kísérlet azonban nem járt sikerrel. Azóta az ikonok Is visszakerültek eredeti helyükre és a látogatók gyönyörködhetnek sajátos, évszázados szépségükben. A templom renoválása mindent összevetve megközelítőleg 60 ezer koronába került. Eddig az X koronás és 60 filléres belépőjegyek mellett, mintegy havi ezer látogató mellett kb. 600 korona térült vissza. Ez az összeg pedig előreláthatólag emelkedni fog, hiszen közvetlenül a templom mellett épül az új hídra vezető út, s ha majd megindul az autóközlekedés Magyarország felől, a rengeteg turista, aki eddig a várost elkerülte, óriási módon megnöveli Komárom idegenforgalmát. S ha már a szó szoros értelmében vett kincsekről szóltam, az idegenforgalom kapcsán hadd említsem meg Komárom egy újonnan felfedezett természeti kincsét is, a gazdagon feltörő termálvizet, amely a balneolőgusok szerint kiváló gyógyhatással rendelkezik. A másodpercenként 17 liter vizet kilövellő forrás remélhetőleg jó gazdára talál a városban, s rövidesen a most már nemcsak vízi, de a közúti nemzetközi forgalomba is bekapcsolódó Komárom lakosai és látogatói számára éppúgy feltárt kincset fog jelenteni, mint a kapuit újonnan megnyitó görögkeleti templom drágakő ragyogású és arany csillogású kincsei. ORDŰDY KATALIN Az aranyozott vertezüstből készült evangélium és misekőnyvek egy csoportja Davidovics' generális síremlék« a templom falánál UH]20
