A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-03 / 36. szám
Kremnica minden bizonnyal az ország egyik legbűbájosabb városa: háromfelől hegyek övezik, s a negyedik oldal, amely valamivel nyitottabb, ugyancsak verttékes kaptatókat kínál a mátyu3földl—csallóközi síksághoz szokott gyalogosnak. A völgyet szegélyező hegyek lejtőin a vonat háromnegyed kilométeres magasságban halad a tenger szintje fölött, Jó száz méterre a völgy fenekétől, s az alagutas, zegzugos vasútról innen is, onnan is meg-megplllantja az ember a mélyen alatta fekvő házakat az impozáns középkori, erődszerű, templommal. Gyerekkorom óta vágytam közelről megismerni ezt a várost, s csak most nyílt rá alkalmam: a montreali világkiállításon kapható Jáchymovl tallérutánzatok ürügyén, amelyeket — mint érméink, érmeink, Jelvényeink legtöbbjét — a körmöd pénzverdében verik. Féltem, hogy a hegyek ölén meseszerűen megbúvó várost már elözönlötték a turisták, s nem lesz szálloda, amely befogadjon. Csalódtam. Kellemesen és kellemetlenül. Kellemesen, mivel a város kellős közepén helyet foglaló, meglehetősen elegáns s emellett olcsó Centrál szállóban, bár nem voltam előre bejelentve, azonnal adtak egymagámnak egy kétágyas szobát, s kellemetlenül, mert ott tudtam meg, hogy a városnak ez az egyetlen szállodája. Valamikor a háború alatt épült ugyan még egy — nagyobb és korszerűbb, mint ez — ám az a harcok alatt megrongálódott, s ahelyett, hogy megjavították volna — lebontották. Kijjebb a városból, egy völgymélyedésbsn turistaszálló várja a vendégeket, utocamplnge is van a vidéknek, mégis úgy érzem: távolról sem használjuk ki lehetőségeinket. Svájcban vagy Ausztriában külföldi turisták száza, keresnék föl napon a az ilyen kies fekvésű fészkel, itt meg alig néhány ember lézeng n város főterén. Persze azok ?em külföldiek. A pénzverdében i. jáchymovl tallérról nem sokat tudtam meg; láttam ugyan néhány, Montrealija készülő utánzatát (tombakból, egy mostanában divatos fémkaverékböi, ezüstbevonattal), azt is elárulták, hogy a tallérutánzatokat a Tuie.x rendelte meg náluk, de nagyjából ez volt minden, amit sikerült megtudakolnom. Mégcsak fényképet sem tudtak adni az érméről, mivel Prádler szobrászművész, aki az eredeti pénzdarabot rekonstruálta, kész gipszmintát küldött a pénzverdének, nem képet. Mégsem bántam meg a hosszú utat, amit az érme után megtettem — az éremverés ugyanis egyike azoknak az iparágaknak, amelyek a művészet határát súrolják, s mert az éremtan a történelemnek is fontos segédtudománya, egy pénzverde egész csinos történelemtudományt intézetnek is beillik, kivált ha olyan régi, mint a körmöd, amely már több mint fél évezreddel ezelőtt, Zsigmond király koréban működött. Maga a pénzverés azonban a közönséges haladó számára eléggé megközelíthetetlen munkafolyamat: a körmöd üzem pénzverő-részlegébe még újságírőlgazolvánnyal sem szabad a bejárás. De, őszintén szólva, a pénzverés nem Is vonz annyira, mint az érmek és Jelvények készítése. A pénzverést túl egyhangúnak vélem, túl sablonszerűnek, s magét a pénzt is ügy fogom föl, mint szükséges roszszat napi életűnkben. Az érmek, jelvények világa egész más: fantázia van benne, kötetlenség, alkotó lendület és adakozó hajlam. Az „érem* szó hallatára kitüntetett tudósok, művészek, békeharcosok, sportolók, sokgyerekes anyák vonulnak el lelki szemeim előtt, a „Jelvény" sző tömegszervezetekre, kulturális és egyéb rendezvényekre, s nem utolsósorban a jelvénygyűjtők népes táborára Irányítja figyelmemet. Ml minden előzi meg egy-egy érem vagy Jelvény kitűzését, milyen utat Jár be' az ilyen kis fémdarab, amíg eljut tulajdonosa mellére? Az üzem műtermében, a képzőművészeti csoport körében kezdődik az egész. Jozef Korefi, egy idősebb, tapasztalt éremművész magyarázza el a körmöd gyártmányok születését: A megrendelő a leggyakrabban rajz formájában tárja elénk a megrendelt éremre vagy Jelvényre vonatkozó elképzelését. Csak ritkán fordul elő — mint a Jáchymovl tallér esetében — hogy kész gipszmintát kapunk. A rajz nyomán itt a műteremben plasztellinből elkészítjük az érem vagy Jelvény többszörösen megnagyitott mását, s arról gipszanyamtntát készítünk. Az anyamtntába újbői gipszet öntünk, s megkapjuk a plasztelllnmlnta párját; erre a gipszdombormüre azért van szükség, hogy az esetleges pontatlanságokat retusálhassuk rajta (a plasztellln túl puha ahhoz, hogy megbízhatóan lehessen vele dolgozni). A kiretusált dombormüvet újból leöntjük gipsszel, s megszületik a végérvényes gipszanya. A továbbiakban aztán keményebb anyagok kerülnek sorra: a gipszanyát a leggyakrabban a dentacryl nevű fogászati anyaggal töltjük ki, hogy tartós, szilárd domborművet nyerjünk (ritkábban bronzot vagy duralumlniumot használunk ebből a célból). Mihelyt a dentacryl-minta megfelelő szilárdságúvá keményedik, elhagyja műtermünket és a redukciós gépek csarnokába vándorol. A redukciós gépek a pantográfok ©Íve alapján működnek: a gépbe helyezett dentacryl-mintát körültapogató szög mozgása különböző karok, emeltyűk segítségével átmegy arra a kis vésőre, amely a gép másik végén rögzített acélhasábba metszi a dombormű kicsinyített mását. Az Így klvésett acél minta méretei megegyeznek a készítendő érem méreteivel. Az acélmlntát ismét retusálni kell, retusálás után pedig edzeni. Ezt az acélmlntát sajtolják bele abba a fölhevített acőlkúpba, amelyből a sajtolás útján az úgynevezett odor keletkezik. Az odor nem más, mint az éremverés tulajdonképpeni, közvetlen eszköze, amelyet retu sálés és edzés után az éremverő gépbe Illesztenek, hogy rendeltetésének szolgáljon. Hát bizony, elég kacskarlngós az érmek, jelvények útjai Pedig mindez még csak a kezdet kezdete. . Az éremmegraunkálás figyelmet, pontosságot Igényel, s bizonyos fokú művészi hajlamot is, mert a gyártmányok kivitelezésének gondja a műtermen kívül dolgozókra is ránehezedik: egy-egy éremre, Jelvényre nemcsak a tervező képzőművész nyomja rá kézjegyét, hanem az éremkészltő részleg többi dolgozója is. Az érmek, Jelvények domborművének klsajtolása után újabb kézi beavatkozások következnek: reszelés, retusálás, bevonatolás, patlnázás, fényezés, esetleg festés, zománcozés, s ha függőéremről van szó, a fül ráforrasztása. Jozef t/Vollnerrel, az éremrészleg gazdasági tervlrodájának alkalmazottjával Járom az érdekesnél érdekesebb munkahelyeket, s hol férfiakat, hol pedig nőket látok gépek fölé hajolva, vagy kézi munkájukba mélyedve. S nemcsak a munkahely sokféle — egy-egy teremben ts többfajta Jelvényen, érmen dolgoznak egyszerre. Jozef Wollner aztán elkísér az üzem levéltárába, amely a város főterén néhány házzal lejjebb ütött tanyát, a volt ferences rendházban. Az ódon épület kihalt folyosóin már-már eltévedünk, amikor az egyik helyiség ablakán keresztül rengeteg gipszmintát pillantunk meg állványokra rakva. Becsöngetünk az ajtón, s Miloslav Khun levéltáros bevezet birodalmába. Tőle tudom meg, hogy a több teremre kiterjedő archívum a körmöcbányal pénz- és éremverő üzem anyagán kívül az erdélyi Gyulafehérvár egykor) pénzverdéjének anyagát Is magában foglalja. A hivatali levelezésen, ok-Lenln emlékérem Adém és Éva; Lucas Richter 1569-ben késsfllt Karácsonyi érmének hátlapja I r a n y. r z i i s t. b r o n z
