A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-03 / 36. szám

A nemzetközi békéd!) aranyból vert érme

A körmöcbányaiak nagy teljesítménye: a 150 om átmérőjű Spaniel plakett peremdomborműve

A prágai Károly Egyetem alapításának 000. évfordulóiéra kiadott emlákörem Otakar Spánieltől

Hiányokon kívül Itt őrzik az üzem gyártmányainak rajzait, íányképelt, gipszmintáit. Talán egy élet sem lenne elég ennyi anyagot tüzetesen áttanulmányozni. Egyébként a közelmúlt években két monográfia is jelent meg a körmöd pénzverdéről: egy kísebo albumot maga az üzem adott ki, egy nagyalakú, reprezentatív mfi pedig a Közép-Szlovákiai Kiadó gondozásában látott napvilágot. Ez utóbbit a pénzverde volt igazgatója, Jan Horák mérnök írta nagy hozzáértéssel.

Belenézek a levéltár fényképanyagába: a régi érmek egyik legszebbike a több mint négyszáz éves, 1585-ből való úgynevezett Karácsonyi érem, Lucas Richter alkotása; egy további képen a nemzetközi békedíj érmét látom, Picasso galambjával; Puskin-, Smetana-, Masaryk-, Lenin-, Heyrovský-emlékérmek képét nézegetem, s egyéb alkalmi emlékérmekét — az egyik kohászt ábrázol, a másik a körmöcbányal vértemplomot, a harmadik valami sporteseményt. S a domborművek sarkában olvasható nevek a hazai éremmüvészet színes galériáját adják, a legnagyobb cseh éremművésztői, Otakar Spánieltől kezdve Prádleren, Sindeláíon, Flacheren, Spáneken keresztül az üzem jelenlegi belső művészeiig. (Andrej Peter, az üzemi műterem vezetője, a nagy Španiel tanítványa volt Prágában; sajnos, körmöcbányal látogatásom Idején szolgálati úton lévén nem sikerült vele találkoznom, de néhány nappal később az egyik folyóiratban olvastam a nevét: a 700 éves Ostrava jubileumi jelvényét — amelyet egyébként ugyancsak Körmöcön vertek — ő tervezte. A helyettese, Jozef Koreň, aki oly készségesen magyarázta nekem az éremkészítés fortélyait, ottjártamkor losonci megrendelésen dolgozott: a város pelikános címerét stilizálta éremmé. S a legfiatalabb nemzedék képviselői, akik nemrég még a bratislavai iparművészeti Iskolát Járták, szintén kapnak önálló föladatokat: a szenei Fodor Imre Csaba a legutóbbi röplabda-világbajnokság díját tervezte, Milan Kožuch terve a Pozsonyban megrendezett nemzetközi borverseny érmére kiírt pályázaton lett első, a ragyolci Bódi László pedig többek közt a Szocialista Akadémia számára készített Jelvényt.)

Délután két óra. Kalauzomnak, Jozef Wollnernek letelt a munkanapja, a levéltárat is bezárják. Hová mehet ilyenkor az érmek iránt érdeklődő riporter? A legokosabb talán az lesz, ha fölkeresem a pénzverde tőszomszédságában lakó Horák mérnököt.

Az öregúr, akinek körmöd monográfiája világszerte visszhangra talált, most is dolgozik. Igaz, csak úgy kedvtelésből, mondja, ezt a munkáját nem készül kiadni: egyik ismerőse antik érmék gipszmásolatait küldte meg neki mutatóba, azokat fényképezi. Mert Horák mérnöknek a numizmatika a vesszőparipája. Amíg a film a sötétkamrában ázik, pár percre befut a szobába, hogy velem elbeszélgessen.

Magas, kissé görnyedt hátú, mosolygós férfi. Cseh alapossággal és a morvák közismert szívélyességével beszél munkájáról. Pferov mellől, a Beőva folyó partjáról származott Ide 1919 elején. Iskoláit még a monarchia idején végezte — hétéves reálgimnáziumot, meg a brünní műszaki főiskolát, amely abban az Időben Ausztria legkorszerűbb műszaki főiskolájának számított. A fiatal gépészmérnök hónapokig nem tudott dönteni, hová menjen állásba, míg egyszer, egész váratlanul, meg nem lepte egy kedvező kremnlcai ajánlat. Idejött hát, s azóta itt van. Idevaló lányt vett feleségül, s a fia is ezen a vidéken telepedett le.

Horák mérnök nem állást látott a pénz- és éremverö szakmában, hanem hivatást. Oj és új munkamódszereken gondolkodott, öregbíteni akarta az amflgyis híres üzem hírnevét. Hogy

Igyekezete nem volt hiábavaló, arról talán mi sem tanúskodik jobban, mint a 150 milliméter átmérőjű óriásérmek sikere.

A ml pénzverdénk volt az első, amely az odort hidraulikus préssel sajtolta ki. Hogy milyen precízen, arra a legjobb példa az egyik 150 milliméter átmérőjű érmünk hátlapja: készakarva választottam ezt az érmet, amelyet Spániel még 1918-ban készített, a prágai Nemzeti Színház ötvenéves jubileumára — a széle ugyanis tele van apró figurákkal, márpedig tudvalévőén az érmeknek mindig a széle szokott a legkevésbé sikerülni.

S hogy a dombormű ez alkalommal mégis szépen kijött, azt munkánknak az 1949-ben megrendezett párizsi érem-világkiállitáson vert visszhangja igazolja.

A nemzetközi békedíj éremről, amelyet a Plcasso-rajz fölhasználásával A. Lavrillier francia művész tervezett, Horák mérnök elárulja, hogy aranyból készült, s hogy minden egyes darab hátlapján ott áll a névre szóló ajánlás az érem tulajdonosának anyanyelvén. (A betűk pozitív veretüek, azaz kiemelkednek az érem lapjából, mivel a negatív, bemélyedő szöveget véséssel könnyű lenne hamisítani.)

Beszélgetés közben vendéglátóm kimegy a szobából, s behozza az épp elkészült mikrofilmet. Büszkén mutatja, milyen szép élesek a képek. Ez az ember, aki egész férfikorét a körmöd pénz- és éremverésnek szentelte, hetvenhárom éves fejjel Is akkor látszik igazán boldognak, ha jó munkát végezhet. Az újdonsült gépészmérnök közel ötven évvel ezelőtt számára Ismeretlen munkaterületre és szokatlan történelmi környezetbe tévedt, de föltalálta magát. Évek múltán igazgatója lett az üzemnek, aztán, a fasizmus térhódítása idején, amikor itt kegyvesztetté vált, a szaktudását ismerő barátai Romániába hívták; a háború után ismét visszatért Kremnicára. Igazgatónak, majd újra kiesett a személyi kultusz éltetőinek a kegyeiből. Most nyugdíjas, mégsem tét-' Ienkedlk: a nemrég megjelent nagy kremnlcai monográfián kívül több tu. dós értekezés hagyta már el dolgozószobáját — a terjedelmesebbek közül az egyiket a Szlovák Tudományos Akadémia gondozásában most nyomják, a másik a Pedagógiai Kiadóban vár kiadásra. Morva létére szlovákul írja műveit. Külföldi érmészekkel levelez. S olykor nemcsak az éremverés, az éremtan terén sikerül újat fölfedeznie.

— Mályusz Elemér „Zsigmondkori oklevéltár“ című művében megemlíti, hogy a pénzverők valami kiváltságot nyertek Zsigmond királytól, csakhogy az erről szóló kiváltságlevél nem maradt fönn — mesélt Horák mérnök, -t- Munkám írása közben tudomásomra jutott, hogy az Itteni plébánián őriznek egy régi, kézzel írott könyvet, amelyben az egyik ferences rendfőnök előadja a körmöd rendház történetét. Mivel a rendház patrónusa a pénzverde volt, tudni akartam, mit ír a hajdani barát erről az Intézményről. Átnézettem hát egy történész ismerősömmel a latin nyelvű szöveget, s képzelje el, mit nem találtunk benne: annak a szerződésnek a másolatát, amelyet a körmöd, nagyszebeni és nagybányai pénzverők kötöttek 1425-ben, tehát Zsigmond uralkodása idején, a királyi kincstárnokkal; a szerződés a pénzverők bérét állapította meg, s eredetije 1777-ben semmisült meg, az egész pénzverdét romba döntő tűzvész alkalmával.

Aki Itt letelepszik, az előbb-ütóbb kénytelen a múlttal közelebbről megismerkedni. Ám a Jövőben, remélem, a város nem csupán történelméből táplálkozik majd. Mert tavaly létesült iparművészeti iskolája diákvárossá varázsolhatná, gyönyörű fekvése pedig évről évre turisták ezreivel népesíthetné be. Műtét* I. Hébert