A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
A Ludas Matyi Dunaszerdahelyen A dunaszerdahelyt Kilencéves Alapiskola tanulói, a nemzetközi gyereknap jegyében Fazekas Mihály közismert elbeszélő költeményét a L udas Matyi-t mutatták be ifjúsági színpadra alkalmazott változatában. Esztétikai nevelésünk egyik hiánya, hogy tanítóink gyakran megfeledkezdnek arról, hogy az iskolai színjátszás rendszeresítése Igen fontos eizköze az érzelmi nevelésnek. Több bemutatóra van tehát szükség s nem csupán adatközlő intellektualizálásra, hiszen az irodalmi nevelés végső célja a müveit és igényes színházlátogató és rendszeres olvasó nevelése. A dunaszerdahelyt iskolások bebizonyították, hogy igenis van színvonalas iskolai színjátszásunk, hogy nem aludt ki a hagyomány „éltető tüze", hogy van állandóan megújuló kezdeményezés, amely helyes irányban haladva tovább viszi az iskolai színjátszás és diákjaink műkedvelői mozgalmának magasztos fáklyáját, a realista színjátszás emberábrázoló útján. Ami egyben azt is jelenti, hogy tudatosan írtja a túl idealizált romantika kispolgárlas értelmezését, kizárja a vulgáris naturalizmust, az öncélú szereplést ambíciótl A kollektív munka példás jelenlétét tapasztaltuk még az iskola és az Üzemi Klub együttműködésében, s ilyen értelemben a Csallóközi Színház módszertani segítsége terén is. , > 1 1 Kiss Dezső ügyes díszletében megfelelő ritmusban gördültek az eleven képek, és jól időzített rendezői ötletek látványosan tárták elénk a három „levonás“ jeleneteit. A tömegjelenetek nagyszerűekI Szuchy Emilné és Bock Károlyné lelkes munkája jóval átlagon felüli eredményt hozott. A szereplők közül főleg Dallos Tamás (Ludas Matyi), Adámek György (Döbrögi), Bőgi Sándor (Kobak) és az Any6 szerepét játszó Gyurkovics Rózsi tűnt ki. Sok volna felsorolni mind a negyven szereplőt, akik tudásukhoz mérten mindent elkövettek, hogy a Lenin utcai iskola csillagos egyesre vizsgázzon. Befejezésül talán csak annyit: köszönjük a dunaszerdahelyt iskolának, hogy színre hozta ezt a szép mesejátékot. Köszönjük Török László igazgatónak és Molnár jánosnak, a Klub titkárának, hogy elősegítették ezt a bemutatót. —H— Tóthpál Gyula felv. Vörös és sárga színekre emlékszem leginkább, ideges vibrálásukra, mintha apró lángnyelvek csaptak volna ki a vásznakból. Azután a hangokra. A sikoltásokra, hörgésekre, harsány kiáltásokra, melyekkel megtelt a szoba. Szabó Gyula megmutatta legújabb munkáit. Nem magyarázott, csak a képek címét mondta, furcsa, elmélyült, személytelen hangon: „Virrasztók“, „özvegy“, „Kis és nagy halak“, „Réz ég alatt“ stb. Ezek a képek azonban kiabáltak és sikoltoztak, hánykolódtak és toporzékoltak. Lángoló, kiabáló színek, vergődő-vonagló formák — s végül mindez valami érdes-fájdalmas zenévé áll össze. A hátad borzong belé .., II. Nyugtalan és nyugtalanító művész, a legrítkábbak és legbátrab-A iď ď p. WAT Szabó Gy
