A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-06 / 32. szám

Egyedül és mégsem egyedül majd a születésnapi köszöntőket, Jókívánságokat kézbesítem, de annyi baj legyen, szívesen csiná­lom, mert ml is vele ünnepelünk. A kisfiam Is nagyon szereti őt, ha elmegy a háza előtt, mindig bele­selkedik, mit csinál Zoli bácsi? Ha nem látja, máris kérdezi tő­lem: — Anyu, nem beteg? Hogy ml konkrétan a mai postája? „A ko­rúnk költészete" című válogatás Erdélyből, Oyőry Dezsőtől levél, egy olvasójától üdvözlőlap, a He­likon c. német folyóirat, a Kritika c. magyar folyóirat és a napilapok. ■ Ha Fibry Zoltánhoz megyek, mintha Sohrelberékbei mennék, annyira agy család. A házigazdát még soha nem láttam, a késgyár­ban dolgozik mint ellenőr. Így az én szememben a Schreiber család Fibry kapcsán Schreiber Ida, a gondviselő asszony, ás lánya, a kis Csacsi, aki bizony már nagy­lány, szeptembertől kilencedikes. Schreiber Alica. Aki Fábry Zoltán vendége, az as ő vendégflk is, talán nem is Járt as Stőszon, aki náluk nam Járt. Még Jóformán meg sam érkezett a látogató, Ok már tudnak róla, ás olyan szere­tettel várják, mintha nem is Fáb­­ryhoz, hanem hozzájuk érkezne a vendég. Az asszony is, lánya is tudnak magyarul, a kis Csacsit a nagy Csacsi tanította meg magya­rul. Egyébként németfii beszél a család. Schrelberná: — Stószon szület­tem. Zoli bácsit gyerekkoromtól Is­merem. Akkor még nem gondoltam, hogy egykor majd gondviselője leszek. 0 sem gondolhatta. 1959- ben kerültünk közvetlen kapcso­latba. A kislányom három éves volt, mikor Zoli bácsi megbarát­kozott vela Alica nagyon megsze­rette, mindig marasztalta, ha már menni akart: Fábry bácsi, ne tes. sék még hazamennll Így ment ez A kert magányos séták színhelye Schrelberná ás a kis Csacsi egy ideig, aztán a reggelijéről és a takarításról én gondoskodtam. Ekkor még máshová Járt ebédelni. Hatvanegyben meghalt az asszony, aki főzött neki, azóta reggelit, ebé­det vacsorát én készítek. Beval­lom, eleinte féltem a diétás ételek elkészítésétől, de 6 figyelmes volt, s mindig megmagyarázta, hogyan, mennyi zsírral főzzek. Meg Is hí­zott gyorsan. Együtt vacsorázik esténként a kis Csacsival, vagyis Allcával. Mindig pontosan hétkor Jön, nagyon szereti a pontosságot. De ha Jó zenei program van, ké­sik a vacsoraldó. Ebédelni is együtt ebédelnek a lányommal, persze csak olyankor, ha Alica az első déli busszal érkezik Macenzéfről. Ha olyat főzök amit Alica szeret — rakott krumpli, kirántott hús, — akkor Zoli bácsi klszöl az abla­kon, amikor Alica érkezik és tré­fásan megjegyzi: Ma nem szabad Ciáder László ás Rosmao felv sokat ennedl Ebbűi Alica egyből megállapítja, hogy Jó ebéd várja. Zoli bácsi Is a rakott krumplit, a cslrkepaprlkást, a naturszeletet ős a töltött húst szereti. Allcáéhoz hasonló az Ízlése. Ha vacsorázni átjön hétkor, néha fél kilencig Is elbeszélget nálunk. Régi diákköri emlékeiről, meg a későbbi nehéz évekről, amikor még csak egy tá­nyér levesre futotta a pénzéből, no meg két deci borra, mert az so­ha nem maradhatott el vacsora után. Minden este hazaklsérjük Allcával, vizet készítünk be neki, és Jövünk vissza. Becsukjuk a ka­put, a kulcsot magunkkal visszük s reggel nyitjuk ki újra. Ha a kis­lányom beteg, a kis Csacsi és a nagy Csacsi között levelezés folyik, olyankor én vagyok a kézbesítő. Hogy vagy? Mennyi a lázad? Ilyen ás Ilyen tablettákat szedjl 0 írja, a nagy Csacsi, s Alica magyarul válaszol a kérdéseire. Hozom, vi­szem a levelet, a tanácsot és az orvosságot. Ha Zoli bácsi beteg és beviszik a kassai kórházba, mind­járt Ír Csacsinak, ml történt vele, hány napig marad, s Alica azon­nal válaszol neki. Családtag ná­lunk, nagyon szeretjük, úgy törő­dünk vele, mintha apánk lenne. Van ügy, hogy tízszer is átme­gyek hozzá napjában, ha beteg. Mosás, vasalás, főzés, minden az én gondom, a postára Is én Járok, mert nem csak Jön a sok levél, de megy Is. Szünetben Alica csap fel postásnak! Alica: — Hogyan keletkezett a Csacsi név? Jártunk a postára Sa­nyival a bátyámmal, s mikor vlsz­­szatértünk, Zoli bácsi mindig adott nekünk „csocskit“. Aztán a Csocs­­klból csacskl, a Csacsklból Csacsi lett. Csacsit kaptam,, és nem cso­kit, így keresztelt el Csacsinak. Én Is Csacsinak hívom öt. £n Is, Sanyi is, meg a többi gyerek Is nem Jó napottal köszöntjük, hanem csak úgy hogy „Csacs". Ez a megszokott köszöntést formánk. Persze én már nem vagyok Csacsi, Allcának hív mindenki, Zoli bácsira, a névadóra maradt a Csacsi névl Pesten azon­ban ma Is úgy Ismernek, hogy Csacsi. Így szólít B. Nagy Laci bácsi, Sótőr István bácsi, Illyés Gyula bácsi, és sokan mások, akik Zoli bácsinál, a nagy Csacsinál megfordultak. Ogy szeretem ót, mint nagyapát. Az Is nekem, nagy­apám! A gyerekek, akik Jól Isme­rik a kapcsolatunkat, mindig meg­kérdezik: Ez a te apukád, ez az Író? Schrelberná: — Minden reggel meg kell kérdeznem, mit kíván ebédre, mert ö az ebédre úgy ké­szül, mint a munkájára. Sót az ebédnél mér arra is kíváncsi, hogy ml lesz vacsorára. Alica: — Olyankor én mindig azzal Ijesztem, hogy tejbegrlz, mert azt nem szereit!... Van két köny­vem Csacsitól, az „Európa elrablá­sa" ás az „Ember az embertelen­ségben". Dedikálta nekünk. Tessék az egyik dedlkácló: „Csacsinak és az egész Schreiber családnak, a 304-5 oldal hőseinek szeretettel Fábry Zoltán (Nagy Csacsi) Stósz, 1966, hüsvét.“ A másik: „A Schrei­ber István családnak szeretettel Fábry Zoltán és Csacsinak Csacsi. Stósz, 1982. Vili. 20.“ Az emlék­könyvembe Is Irt, dicsekedem is vele sokszor a barátnőimnek. A ba­rátnőim közül négyen már Jártak Is Csacsinál. — ... búcsúzom Stösztól, Fibry Zoltántól, hiszen szorgos minden­napidnak még a délutáni pihenés is programja. Búcsúzom a stószt hegyektől, a fenyvesektől, amelyek csendet, nyugalmat, egészséges le­vegőt kölcsönöztek nagy fiának, a remeteséget vállaló Fábry Zoltán­nak. Megélte a hetven esztendőt, és minden bizonnyal még sok-sok évig Stószé marad, a fenyveseké, a hegyeké, a gyors vizű pataké, a talpa alá engedelmesen simuló kerté, a forrásoké, a miénkl ...erőt, egésaságet és még »ok­tok munkás eastendőt kívánunk, Fábry Zoltánt Kekszet kapnak a kacsik hét

Next

/
Thumbnails
Contents