A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-30 / 31. szám
SZÖUL a kilátástalanság REPÜLŐGÉPRŐL SZÖUL, A DÉL-KOREAI FŐVÁROS óriási kiterjedésű, hatalmas hangyaboly képét mutatja. De ez a1 benyomás akkor sem szűnik meg, ha az ember leszáll a repülőtéren. Szöul szinte szétpattan a szaporodási explóziótól. A világnak talán egyetlen városa sincs, amelynek lakossága Ilyen rövid idő alatt ilyen óriási mértékben felszaporodott volna'. A második világháború végén 600 000 ember élt itt. Aztán amerikai és dél-koreai egységek megtámadták Észak-Koreát — kitört az új háború. Rengeteget szenvedett az ország, többször is átvonult a városon a front. Ennek ellenére Szöulnak ma — 4 000 000 lakosa van. Teljes négymillió ember él itt. Ügy nőnek ki az emberi hajlékok a földből, mint eső után af gomba. Legtöbbjükre nem illik rá a ház elnevezés. Földhöz tapadt szerény kunyhók ezek, melyeket úgy tákolnak össze nagy hlrtelenében minden szabad helyen — még a kőbánya Stüulban két lehetőiig kínálkozik a lányoknak — kitanainak valamilyen szakmát, vagy elmennek prostituáltnak. szélén, sőt a kőbányában is. Mik az okai ennek az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen burjánzásnak? Elsősorban is gazdasági okai vannak. Dél-Korea elképzelhetetlenül szegény ország, s a klsparasztok tízezreinek szemében a városi élet a Jobb megélhetés vízióját kelti. ® Azt mondják, hogy a falusi fiú előtt két lehetőség áll Dél-Koreában — vagy tovább tanul, vagy belép a hadseregbe. A falusi lány is két lehetőség között választhat — az egyik az Iskola, a másik a prostitúció. Az országban, melynek nem egészen 29 millió lakosa van, teljes egymillió a prostituáltak száma. Érthető, hogy a falusiak igyekeznek megmenteni gyermekeiket a nem túl biztató kilátásoktól, eladják nyomorúságos földecskéiket, melyek úgysem nyújtanak megélhetést, és beköltöznek a városba, ahol igyekeznek annyit keresni, hogy legalább legidősebb gyermeküket kitanlttathassák, s ezzel reménye legyen valamivel jobb életre. ® Dél-Korea lakossága már lemondott arról, hogy valamiféle segítséget is várjon a saját kormányától. Akkor sem változott meg lényegesen a helyzet, amikor 1960-ban megdőlt a véreskezű Li-Szin-Man rendszer. Az amerikai segélyprogram keretében ide küldött pénzből és áruból sincs sok hasznuk, mert az eltűnik a korrupt tisztviselők kezén, még mielőtt a címzettig eljutna. ® Persze nem mindenütt vannak übőtt-kopott viskók, piszkos, csatornázatlan utcák Szöulban. A város keleti részében terül el a Walker Hill, a Dél-Koreában szolgálatot teljesítő amerikai katonák szórakozó negyede. Az itteni életről az amerikai sajtóban megjelent közlemények annyira felkavarták az amerikai közvéleményt, hogy a katonai kormányzatnak nyilvánosan meg kellett ígérnie: vigyázni fog az erkölcsökre Walker Hlllben. Betiltották a hazárdjátékokat, s a kíséret nélkül itt mutatkozó lányok állítólag felügyelet alatt állnak. © A nyomor olykor apátiához, de olykor forrongáshoz vezet. A szükséglakások környékén, a nyomorúságos utcákban szikrák lobbannak, melyek aztán a Légifelvfitel Szöulról, mely a világ legsűrűbben lakott városa. szöuli diákok tüntetéseiben kapnak lángra, a tiltakozó felvonulásokban, melyeket a dél-koreai kormány kénytelen vérbe fojtani s szervezőit börtönbe küldeni. ® A dél-koreai kormányhivatalok elhatározták, hogy véget vetnek a főváros ellenőrizetlen növekedésének, és városrendezési bizottságot létesítettek, Kin Gén Gyök főmérnököt bízva meg a rendezési tervek elkészítésével. Csakhogy semmiféle városrendezési terv nem szünteti meg a nyomort, mely a viskókat, a szükséglakásokat szüli. CAMERA PRESS felvételek (Svát v obrazoch) Mr. Ellman nem ad borravalót Angliában már egy éve folyik a borravaló elleni harc. Egy év után el lehet mondani, hogy úgyszólván teljesen eredménytelenül. A derék angolok a vendéglőkben, fizetéskor továbbra is aprópénzt keresgélnek a zsebükben. Michael Ellman, aki a mozgalmat kezdeményezte, elismeri, hogy nem sikerült Nagy-Britanniát hirtelen támadással meghódítania. Ezt a mozgalmat nem azért kezdeményeztem, mintha személy szerint utálnám a borravalót... — mondotta Michael Ellman. Éveken át tartó vendéglői étkezés és taxihasználat közben jöttem rá, hogy a borravaló-adás a fölényeskedés megnyilvánulása, amit meg kell szűntetni. És az embereknek sem kellene alamizsnát elfogadnlok. Tisztességes fizetésre van szükségük. lEllman úr a tettek embere, továbbá a liberális párt sikertelen képviselő-jelöltje röplapokat nyomatott a borravaló ellen és szétküldte híveinek. A lapon ez áll nagy betűkkel: ..Köszönöml“ Alatta apró szedéssel ez a szöveg: „Köszönöm, szolgálatait értékelem, ennek ellenére nem adtam borravalót. Meggyőződésem, hogy a borravaló-adás fölényeskedés, elfogadása megalázkodást Jelent, továbbá olyan fizetést kellene kapnia, hogy ne legyen rákényszerítve alamizsna elfogadására. Kérem, adja át ezt a levelet munkaadójának, vagy a szakszervezetnek. Nyomta a „BORRAVALÓ ELLENI KAMPÁNY“ NYOMDÁJA 25 Westminster Mansions Great Smith Street, London S W 1.“ — Közvetlen támadás volt ez az ún. borravaló-rendszer ellen — mondotta Ellman úr, mivel mi egyáltalán nem adtunk borravalót. Persze, bebizonyosodott, hogy számos ember számára, így az én számomra is ez komoly megpróbáltatást jelent. Ellman urat nem bántották. A taxisofőrök bölcsen vállatvontak, s volt aki helyeslőén nyilatkozott a borravaló elleni hadjáratról. Legkellemetlenebb helyzetbe akkor került a szerző, amikor a Soho vendéglő pincérének átadta az említett köszönőlevelet, miután vendégeivel együtt 11 dollárt költött az asztalnál. A pincér hitetlenkedő arccal nézett vendégére, majd a röplapot szájába vette és a fogaival tépte darabokra. — Igencsak ideges volt — emlékezett vissza Ellman úr — azt hiszem szidott is engem, görögül. Ilyen és hasonló tapasztalatok arra kényszerítették Ellman urat és társait, hogy némileg csökkentsék a hadjárat intenzitását. Ma már új röplapokat osztogatnak, melyeket a borravalóval együtt nyújtanak át a szolgálatokat végző személynek. A röplapon ez áll: „Köszönöm 'önnek szívességét, hagyok borravalót, annak ellenére, hogy helytelenítem ezt a dolgot. Tisztességes fizetést kellene önnek kapnia, hogy ne legyen ráutalva borravalóra. Ha egyetért velem, adja át ezt a röplapot munkaadójának, vagy a szakszervezetnek s válaszoljon a következő címre stb... A legfőbb elhangzó ellenérv mozgalmára az, hogy az emberek továbbra is osztogatnak borravalót. A kapitalista társadalmakban azért, mivel a borravaló elősegíti a dolgok működését. Az ellenőrzött gazdaságokkal rendelkező társadalmakban ugyanilyen okból. A televíziószerelőnek mindenki ad borravalót a Szovjetunióban éppúgy, akárcsak Amerikában. Borravaló nélkül semmit sem lehet elintézni. Egyébként minden a helyi szokásokon múlik. Franciaországban borravalót adunk a nőnek, aki a színházban megmutatja helyünket. Romániában borravalót kap a sebész, mivel vakbélműtétnél egy csinos, apró sebhelyet hagyott rajtunk. Egy gazdaságilag fejlett országban a köztársasági elnök is kaphat borravalót, feltéve, ha a borravalót adó elég gazdag volt. E cikk szerzőjével mindössze kétszer történt meg, hogy visszaadták neki a borravalót. Egyszer egy moszkvai, és egyszer egy tel-avlvi taxisofőr. Ám a Szovjetunióban is már rég feladták kezdeti puritán elveiket, és ma már a borravaló Itt is teljesen megszokott jelenség. Igen szégyenletes dolog, hogy Nagy-Brltanníában még a királyi gárda tagjai is elfogadják a borravalót. Ám sohasem engedhetjük meg magunknak azt a tapintatlanságot, hogy borravalót adjunk a brit „Bobby“nak. A világon a legdúsabb borravalókat állítólag egy volt arab király osztogatta. Amikor elhagyta szállodáját, a szálló minden alkalmazottjának egy kllencszáz dollár értékű gyémántos számlapú aranyórát adott. (100 + 1 ZZ) 8
