A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-30 / 31. szám
A Magyar Üzem válaszol Egy megszabott terjedelmű vitazáróban aligha volna értelme elismételni a vitában elhangzott rengeteg javaslatot, engedtessék hát meg, hogy összefoglalásként elmondjuk mi is mindazt, amit a könyvterjesztéssel kapcsolatban hozzá tudunk tenni az elmondottakhoz. Már csak azért is, mert a vitában számtalan hivatkozás van a Tatran kiadó Magyar Üzemére, sőt Batta György felteszi a kérdést: Vajon az illetékes szervek, köztük a könyvkiadó, figyelik-e az eszmecserét, s ha igen, mit szándékoznak tenni a javaslatok realizálása érdekében a jövőben? Mindenekelőtt egy megjegyzés: a Hétben folyó vita egyik részét képezte az 1967 január elsején önállósult Magyar Üzem terjesztői programjának. Köszönet a Hét szerkesztőségének, hogy lehetővé tette ezt a vitát, hisz ha semmi más haszna nem lett volna is, az az egy mindenesetre megvolt, hogy az elmúlt hónapokban bárhol jártunk könyvterjesztő utain-' kon, már mindenütt tudták, miért jövünk, mindenütt ismerték a problémákat s ahol csak mód volt rá, segítettek megoldásukban. Most pedig a konkrétumok: a csehszlovákiai magyar könyvkiadásnak 1967-ig nem volt propagandaosztáiya. Az osztály az önállósult üzem mellett február 15-én alakult meg — egyetlen emberrel. Hogy eddigi munkánkat megértessük, tisztázni kell a következőket: egy olyan elhanyagolt területen, mint a csehszlovákiai magyar könyv propagálója, nagyobb létszámú apparátus is találna tennivalót. A lehetőségek mindenesetre korlátozottak, s addig takarózzunk, ameddig a takarónk ér. A legégetőbb problémánk az volt, hogyan lehetne az 1967-es kiadói terv könyveinek számát emelni. Hiszen a helyzet, amibe az új üzem belecsöppent, katasztrofális volt. Ha meggondoljuk, hogy Gály Olga verseskönyve 35Ü, Simkó Toboré 300, Fábry Zoltán: Valóságirodalom című gyűjteménye pedig 200 példányban jelent meg (a többi 1800-at Budapest vette át), akkor mindenki megérti, miről van szó. Kétszáz példány egy Fábry könyvből! Ha meggondoljuk, hogy Szlovákiában több mint ötszáz magyar község van, s hogy minden községben legalább két, de sok helyen háromnégy könyvtár is akad, akkor minimálisan legalább 1000 közkönyvtárnak kell lennie ebben az országban. Az pedig már aligha szorulhat vitára, hogy egy Fábry-könyvnek minden csehszlovákiai magyar könyvtárban ott a helye. Hogyan lehet hát a két számot összeegyeztetni? Szedtük a sátorfánkat és nekivágtunk az országnak. Végiglátogattuk a nyugat-szlovákiai kerület járásait, s a járási pártbizottságok mellett működő irodalmi bizottságokkal próbáltuk megtárgyalni a helyzetet. El kellett fogadtatnunk azt az elvet, hogy minden csehszlovákiai magyar könyvtárban minden csehszlovákiai magyar könyvnek legalább egy példányban ott kell lennie. Az elvet el is fogadták kivétel nélkül mindenütt. Sokkal nagyobb kérdés volt azonban a gyakorlati megoldás. Vagyis a pénz. Van egy javaslat, mely szerint a vegyes lakosságú járásokban az egy főre eső pénzösszegnek ki kellene tennie az 5 koronát. Ugyanakkor vannak járások, ahol ez a mennyiség még az egy koronán is alul marad. Vagyis, ha van egy kétszáz lakosú község, annak a könyvtára évente kétszáz korona értékben vásárolhat csupán könyveket. A másik probléma: vannak járások, ahol a könyvtári pénzzel nem a járás rendelkezik immár, hanem az egyes HNB-k. Namárnost: ha meggondoljuk, hogy faluhelyen mi mindent fedeznek a kulturális alapból, a futballcipőtől kezdve a kapufélfáig, akkor elképzelhetjük, mennyi pénz jut ezekben a falvakban könyvre. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy egykét kivételtől eltekintve (ilyen kivétel sajnos a dunaszerdahelyi járás, ahol több mint 70 község van s a járási szervek minden ígérete ellenére sem sikerült elérnünk azt, amit más járásokban) sikeresen végződött az akció, legalábbis a nyugat-szlovákiai kerületben. A második negyedévtől kezdve az egyes titulusok példányszámát 100—200-al sikerült emelnünk, s noha ez a kerületben feltételezett, legalább 500—600 könyvtárhoz képest csekély eredmény, a jelenlegi ínséges helyzetben mégiscsak valami. Szeptemberben mindenesetre újra kell kezdeni az országjárást, s kiterjeszteni a másik két kerületre is, ahová eddig még nem tudtunk eljutni. Egy másik probléma a sajtó. Munkánk kezdetén, még márciusban, amikor a Hét-beli vita is indult, összehívtuk az itteni magyar lapok kulturális rovatainak vezetőit, s megegyeztünk abban, hogy a csehszlovákiai magyar lapok a legnagyobb mértékben támogatják a Magyar Üzem munkáját, s hogy minden megjelenő könyvről időben írnak. Az egyezséget sajnos, nem vette mindenki komolyan. A Hét ugyan kitett magáért a könyvvitával, annál kevésbé lehetünk megelégedve a megjelent könyvek propagációjával. Ugyanígy az Üj Szó, a Szabad Földműves hasábjain itt-ott látni valamit, de sajnos keveset. A Nő ugyan megrendezte a könyvsorsolást, s ezzel nagy segítséget nyújtott a magyar könyv ügyének, a propagációt viszont ők is elhanyagolták. Az egyetlen kivétel talán az Üj Ifjúság, — amelynek „Négyszemközt“ rovata (interjú a frissen megjelent könyvek szerzőivel) lehetne talán példakép, hogyan aktivizáljuk jobban ezt a területet. Nem azt akarjuk persze, hogy most minden újság csinálja ugyanezt, korántsem. Minden újság találja meg a saját arculatának megfelelő módot, de találjon valamilyen módot arra is, hogy terjessze könyveinket. A harmadik kérdés: köztudomású, hogy a Slovenská kniha könyvesboltjainak megvan az an. „irodalmi bizalmi“ rendszere. Az irodalmi bizalmi tíz százalék részesedést kap minden egyes eladott könyv után. Különösen bevált módszer ez a tanítóknál, akik ily módon terjesztik a könyveket a tanulók között. Ez eddig rendben lenne. Az azonban semmiképpen sincsen rendjén, hogy egyenlő százalékot lehet kapni minden könyv után. Hiszen kell-e külön propaganda Jókainak, Passuthnak, Berkesinek, Rejtőnek? Márpedig, ha a nyereségrészesedés egyforma, akkor természetes, hogy ez arra ösztönzi a bizalmiakat, hogy abból adjanak el minél többet, amelyik a legjobban fogy, tehát Jókaiból, Passuthból stb. Hogy ezt megoldjuk, kiadónk szintén megszervezi saját bizalmi rendszerét. A százalékot mi is felkínáljuk mindazoknak, akik hajlandók terjeszteni a csehszlovákiai magyar könyvet mégpedig úgy, hogy a friss kiadványok után tíz, a régebbi (raktáron fekvő) kiadványok után 15—20 százalékot fizetünk majd bizalmiainknak. Megragadjuk a jelen alkalmat is arra, hogy felkérjük mindazokat a könyvbarátokat, akik hajlandók közreműködni ebben a nemes munkában, értesítsék erről szerkesztőségünket (Tatran Magyar Üzeme, Bratislava, Martanovičová 10). Egy újabb kérdés, az ún. könyvtájékoztató. Sokan sürgették a vita folyamán is, az elképzelések különbözők. Gyuresó István megírta már, hogy menetközben megjelent egy ilyen propaganda füzet, megjelenése viszont csupán kezdeti lépésként elégítheti ki igényeinket. E téren komoly feladatok állnak kiadóink előtt, terveinkből csupán egyet-kettőt szeretnénk itt ismertetni. A már megjelent bulletin-formában legalább negyedévenként ismertetni a megjelenő köny veket, s természetesen nemcsak a száraz annotációkat közölni, ahogy ez most történt, hanem részletekkel, szerzőkkel való interjúkkal, életrajzokkal és bibliográfiákkal, rövid hírekkel élénkíteni az anyagot. Az eddigi gyakorlat A Hét irodalmi melléklete ® 31. azt bizonyítja, hogy ajánlatos lesz külön-külön füzetet kiadni az MKBK Illetve a VBK program járói. Külön kérdés, hogy aztán ezeket a kiadványokat kihez és milyen mennyiségben kel« lene eljuttatni. 67-es füzetünket elküldöttük az összes könyvesboltnak, az összes Csemadok szervezetnek, valamint az összes csehszlová kiai magyar iskolának. Küldtünk belőle továbbá a Csehszlovák Kultúra, valamint a buda* pesti könyvterjesztő vállalat részére, ezenkívül az összes VBK, MKBK tagoknak. A füzetet 10.000 példányban nyomtattuk ki, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy legalább a kétszeresére lesz szükség. , Nem kevesebb a jelentősége a könyvpropagáció terén a szerzői esteknek. Időhiány miatt sajnos erre csupán egy-két esetben került sor, e néhány eset viszont azt bizonyítja, hogy e téren még igen nagy lehetőségek vannak a könyvterjesztés előtt. Konkrétan az érsekújvári Bábi-délutánra gondolok. Száz darab Bábikünyvet vittünk Érsekújvárra s nem hoztunk belőle vissza egyet sem. Az az elképzelésünk, hogy az elkövetkező iskolai évben minden harmadfokú iskolában legalább egy (de ha mód van rá, akár kettő-három) ilyen szerzői estet kellene tartani, könyveladással, dedikációval. Remény van rá, hogy ez a forma, kellőképpen kihasználva, legalábbis megduplázná az eddigi könyvpiacot, főleg, ami a nehezen fogyó verseskönyveket illeti. A könyvterjesztés egy másik módja a Jókai napokon, illetve a gombaszögi dal- és táncünnepélyen felállított künyvsátor is. A jelenlévő szerzők a helyszínen dedikálták könyveiket, s noha az eredménnyel, főleg ami Gombaszögöt illeti, korántsem lehetünk megelégedve, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ilyen szerző-olvasó találkozókat kellőképpen előkészítve, ugyancsak szép eredményt érhetnénk el. Ami az iskolákat illeti, ez megint egy külön probléma. Ügy gondoljuk, a csehszlovákiai magyar könyvek felvásárlásának aranyfedezete az iskolákban, a pedagógusainkban, a tanulóinkban van. Beszéltünk már a bizalmi hálózatról, a szerző-olvasó találkozókról, szólunk még az MKBK-ról. Szerkesztőségünknek van egy olyan elképzelése, hogy versenyt indítson az egyes iskolák között. Azok az iskolák, melyek a legjobb eredményt érnék el a könyvvásárlás, illetve az MKBK, VBK-tagok számának emelése terén, értékes jutalmakban részesülnének. Pontosan még nem dolgoztuk ki ennek módozatait, szükséges lenne a kérdést másokkal is megvitatni. Az MKBK körül kevesebb a probléma, a tagság megállapodottabb. A baj itt az, hogy a jejenlegi 4000-es taglétszámmal semmiképp sem lehetünk megelégedve, s ha a Vér-barátok Köre tagjainak számát újabb toborzással 5000-ra szeretnénk emelni, akkor az MKBK tagsága legalább 10.000 kell hogy legyen. Ügy gondoljuk, ezek annyira nagy horderejű problémák, hogy ezzel a cikkel kár lenne átsiklani felettük, úgy gondoljuk, külön a könyvklubokról érdemes lenne egy újabb eszmecserét indítani. Tekintettel arra, hogy a nagy toborzást az iskolaév kezdetén szeretnénk megindítani, a vitát is akkorra kellene időzíteni. Fejezzük hát be mostani disputánkat azzal, hogy csupán első menete volt egy nagyobb méretű megbeszélésnek. Az újabb menet, konkrétan a könyvklubokról, szeptemberben indul. TATRAN n. v. Magyar Üzem
