A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-30 / 31. szám

egész állományt mindenféle szem­pontból megfelelő, korszerűen épí­tett hodályokban összpontosítják. Flllnpocher Marian, az állami gazdaság zootechnikusa már úgy beszél a Miklós- és István pusz­tai Juhállományról, mintha Itt sem lenne, a gazdaság vezetőit hasz­nossági szempontok vezetik a Juh­állomány egy helyen történő össz­pontosítására. Szabó Imre Igaz­gató ötlete az intenzívebb Juhte­nyésztés, a nagyobb Jövedelmező­ség vagy talán nem Is az övé, ha­nem az új gazdasági mechanizmu­sé, hiszen a bevétel Jelentős nö­veléséről lesz sző, s ezt a célt ki­tűnően szolgálja a Juhállomány gyarapítása. Év végéig 2000 Juhot összpontosítanak Nagylóton, s 1970-lg 4000-re növelik az állo­mányt. Merínól Juhot tenyészte­nek, ezt keresztezik majd angol fajtájú hosszúszőrűvel a gyapjú­ja miatt. Az új helyen fiatal bir­kákat hizlalnak, amelyeket Olasz­országba szállítanak. Export célra fajbirkákat Is tenyésztenek. Csak úgy mellékesen Jegyzi meg a fia­tal mérnök, a gazdaság zootechni­kusa, hogy kb. nyolc éve 106 kg­­os kost adtak el Bulgáriába hat­ezer koronáért. Legelő Nagylóton sincs. Szántóföldek legelősltésével oldják meg a legeltetést. Egyik év­ben mondjuk száz hektáron legel a nyáj, trágyázza a földet, másik évben pedig kaszálják a Juh jár­ta, trágyázta területet. Körülbelül egy hónap múlva ke­rül sor a Juhok elszállítására, s teherautókon persze, mert hol van már az az Igazi pásztorvllág, ami­kor a pásztorok még hetekig men­tek, vándoroltak a nyáj után, hogy alkalmasabb helyet találjanak. A pásztorok, a kísérők is teher­autón utaznak Nagylótra, az új helyre. Az állami gazdaság legjobb Juhásza, a harmlchárom éves Dobi József búcsúzik Miklós pusztától, ahol eddig feleségével együtt 23 kost, 159 anyát, 158 bárányt és 64 tavalyi bárányt gondozott. Tizen­hét éve űzi a mesterséget. Juhász­­família sarja. Juhász volt apja, nagyapja, ükapja és talán minden őse. Vérében van a pásztorkodás szenvedélye. Édesapjának a báty­ja, Dobi Mihály — még él — negy­vennégy évig volt számadó ju­hász Miklós pusztán, akkor még az esztergomi érsekséghez tartozó birtokon. Nagy juhász volt s ma Is nagy clteramester. Maga készí­ti a clterákat. Mér Magyarország­ról is töbször felkeresték. Leg­utóbb Gombaszögön, a Csemadok dal- és táncünnepélyén mutatta be a tudományát. Hát ettől a kiváló pásztortól és nagyszerű citeramestertől tanulta Dobi József a pásztorkodást. Ami a juhászaihoz kell, mindent tőle tanult. Az ápolást, a kezelést, a körmölést, a tisztántartást, a nyt-Legel a nyáj, Őrködik a pásztor (Prandl Sándor felv.) rást, mindent ő magyarázott meg neki. Arra is megtanította, hogy ha az anyának nincs teje, mert ez is gyakran előfordul, akkor Jó a kecske teje is, azzal Is fel lehet nevelni a kis bárányt. Hajnali négykor kel — ő az első kelő a pusztán —, kifeji a tejet, elkészí­ti a sajtot, etet és itat, aztán le­geltet. Minden reggel 150 Juhot fejnek meg a feleségével, ez na­ponta negyven liter te] és 14 kg sajt. Felesége nem hordja utána az ebédet, otthon étkezik. Más Ju­hász már ő, mint az elődei voltak, nem veti bele magát a végtelen­nek látszó síkságba. A mestersé­gét azonban ő is rajongva szere­ti. Soha nem fekszik le úgy, hogy be ne nézne az akolba. Van úgy, hogy este kilenc körül bekukkant, aztán az éjfél, vagy a hajnal veti haza. Ez különösen ellés idején fordul elő. Némelyik kisbáránnyal két órát Is foglalkozni kell, amíg az anya tőgyére rátalál. Fiatal, zömök és gyors beszédű ember Dobi József. Két fia és egy kislánya van. Nagybátyjával ellen­tétben a zenét csak hallgatni sze­reti. Ctterája van, de csupán a fe­lesége tud Játszani rajta. Űtven­­hétben szerelt le, ötvennyolcban nősült Udvardról, a Júliusi hónap négy és fél ezer koronás Jövede­lemmel kecsegteti. Havi átlaga egyébként két és félezer. Motor­biciklin Jár, magnó a kedvtelése, meg a televízió és a rádió. Vasár­napja nincs, esténként szórakozik. Szabadságát évről évre Pesten, a Balatonnál vagy Prlvigyén tölti. Juhásznótákat nem tud, lapokat járat, a Hét is kedvelt újságjai kö­zé tartozik. Miklós puszta, Jelen­legi tartózkodási helye egyébként néhány volt urasági házból áll, meg néhánj ÚJ épületből, amelye­ket már az állami gazdaság épít* tetett. A szomszéd pusztát is bele­számítva kb. 96 család él itt. Ady Endre ezen a vidéken már nem tudná megírni híressé vált, szív­szorító cikkét a papi birtokok nyo­morúságáról. Tizenkét épületet számolok meg Miklóson, s vagy hatvan televíziós antennát. Költözködik a nyáj ú], nagy, kényelmes hodályokba Nagylótra. Dobi József és a többi juhász Is költözködik a nyájjal. Párkányban vett ugyan szövetkezeti lakást, de végül is az édesanyja foglalja el, ő megy a nyájjal, a nyáj után, csa­ládjával az állami gazdaság két szoba-konyhás, fürdőszobás laká­sába költözik. Mert nyáj és pász­torkodás nélkül nem érne az éle­te semmit. Míg nála Időztünk, nem egyszer Ismételte előttünk: — Akolbán születtem, talán ott is fogantam meg anyámban, míg már élek, a juhászat lesz a mes­terségem! MACS JÓZSEF Juhnyáj legelő nélkül Nyolc férfi ül a vonatfülké­ben. Egy faluból valók, együtt utaznak mindennap munkába, sót egy műszak­ban dolgoznak a Dimitrov- Uzemben. Ki tudja, hányadik nap, hányadik éve. Jól ismerik egymás szójárását, gondolatát. Ha valaki azt állítja, hogy hosszú ismeret­ség után nincs miről beszélni, er­re ők rácáfolnak. Most is hangos­kodva foglalnak helyet a vonat­­fülkében, egyik szó a másikat váltja, téma témát követ. — Vegyük elő a zsolit, s üssük agyon ezt a meleget, — szól a leg­öregebb. — Menjetek a fenébe azzal a va­cak kártyával — mérgelődik Pis­ta. — Alig birom a karomat emel­ni, nem hogy még kártyázni lenne kedvem. Alig várom, hogy haza­érjek s lepihenhessek. — Veled is meg lehet éldva a fe­leséged! Fiatal ember és Így el­hagyja magét — szól Pista bácsi. — Én meg alig várom a második műszakot. Hazamegyek s nyomban a kiskertben állok meg. Kapálga­­tok, öntözgetek. Nem is tudom megérteni azokat a városiakat, akik egymőst túrjők-fúrjék a városi la­kásért. Engem is agitáltak, hogy Jelentkezzem, s nem kell utaznom minden nap olyan messziről. De nincs az a pénz, amiért belemen­nék. Más a falusi lakásban, ott nem zavar senki sem. Azt csiná­lok, amit akarok. Virágot ültetek, zöldséget termelek, s ha tehetem, kiülök a kiskertbe. Tudom mikor van tavasz, nyár, örülök a Jó me­legnek, mert ilyenkor nő a kert­ben minden. Érik az eper, cseresz­nye, barack, van paprika, paradi­csom, nem kell mindent az üzlet­ben drága pénzért venni. Ez az élet pajtás, kiülhet az ember a kls-Bratlslaval utca Ojsághlr: Érsekújvár környékén, a sík me­zőkön, emberemlékezet óta te nyésztenek juhot. Ogy tudtuk, hogy a pásztorok a hegyekben élnek, ahol kiváló le­gelőkön terelhetik, őrizhetik a nyájat. Az újsághír azonban mást bizonyít. Tenyésztenek Juhot olyan vidéken Is, ahol a legelőt csak az árok partja és a töltés széle pótolja. Érsekújvár közelében, pontosabban a perbetel határban emberemlékezet óta tenyésztenek Juhot. Juhász famíliák adták át ta­pasztalataikat fiaiknak évszáza­dok óta. A perbetel Állami Gazda­ság ma Is 1843T birkát tart. István pusztán 439-et, Miklóson 430-at és Nagylóton 974-et. S most ezt az Flllnpocher Marian zootechniku» éz Dobi József munka közben Készen a friss sajt

Next

/
Thumbnails
Contents