A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 4. szám
Eszmei problémák a Szovjetunióban V. Sztyepakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága propagandaosztályának vezetője nemrégen cikket közölt a Komunyiszt című elméleti folyóiratban a szovjet gazdasági élet átszervezésének problémáiról s azokról a feladatokról, amelyek az új gazdasági rendszerrel kapcsolatban a sajtóra, a rádióra, a televízióra és a propaganda egyéb szerveire várnak. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Sztyepakov tanulmányát. Tanulmányé elején V. 1. Lenint idézi: „Miféle jelek alapján ítélhetjük meg .reális személyek reális szándékait és érzéseit? — teszi fel a kérdést Lenin. — Nyilvánvaló, hogy csak egy ilyen jel létezik: e személyek tettei, s mivel csupán társadalmi szándékokról és érzelmekről van szó hozzátehetjük még, hogy e személyek társadalmi tettei, azaz a szociális tények “ Szociális tények, s az emberek cselekedetei — ez az eszmei munka objektív kritériuma. Ezzel kapcsolatban még egyszer szeretnénk hangsúlyozni — írja Sztyepakov —, hogy vegyük az élet bármely területét — gazdaságot, termelést, életmódot, kultúrát — törekvéseink hatékonyságát az emberi öntudat színvonalán, szociális tevékenységén, szervezettségén. felelősségtudatán mérhetjük le. Az eszmei munka hatékonyságának kérdése tehát eme munka és az élet kapcsolatát jelenti. Ennek a kapcsolatnak leegyszerűsített formáit maga az élet döntötte meg. Az Ideológiai munka és az élet kapcsolatából eredő problémák megoldásához nem az empirizmus, nem a nevelés kérdéseinek feloldása a termelés technológiájában, hanem az életfolyamatok elméleti analíziseinek elmélyítése vezet. Az ilyen analízisek nélkül elképzelhetetlen az eszmei munkához való tudományos hozzáállás. Pártunk, mely a világ megváltoztatásának feladatát tűzte ki — kommunista elvek alapján —, rendkívüli jelentőséget tulajdonít az emberek esznv levelesének. A szociális körülmények megva.-ozásának csak abban az esetben lehet kedvező hatása az ember életére, ha szellemi világát is érinti. A szocialista társadalomban legnagyobb társadalmi érték az ember. Mint V. I. Lenin mondotta: „Ez a tény mutatja meg demokratikus és szocialista társadalmi eszményünk teljes nagyszerűségét...“ Ám a társadalmi átaltfku lásoknak az ember nem passzív célja. Világát ő maga formálja. A kommunizmus építésének gyakorlati megoldásában óriási szerepet játszik az emberek törekvése és személyes Kvalitása. S amikor az ember eszmeiségéről szó esik, nem csupán azokra a nézetekre gondolunk, melyekben hisz és amiket hirdet, hanem viselkedésére, gyakorlati tevékenységére, s a közös ügy szolgálatára. A kommunista öntudat fejlődése elválaszthatatlan kapcsolatban van a szocialista átalakulás gyakorlatával. A politikai és erkölcsi nevelés kettős folyamat: a tömegek szocialista öntudatra való nevelésével, azaz a marxista— leninista eszmék propagálásával egyidőben a közösség minden tagját aktív termelő és politikai munkára kell ösztönözni. Ha eme egység hiányzik, a nevelés nem lehet eredményes, mivel politikai gyakorlat nélkül a puszta elméleti tudás dogmává válik, viszont a gyakorlat tudományos Ismeretek nélkül rövidlátó prakticizmust eredményez. Ma már egyre több üzem dolgozik a régitől alapjában eltérő gazdasági feltételek között — folytatja fejtegetéseit Sztyepakov. — Ezek a feltételek számos összetett elméleti és nevelési problémát állítanak elénk. A gazdasági reformok eredményeként megváltozott a munkások viszonya az állami tervekhez. Az új rendszer összhangba hozza a szilárdabb gazdasági tervekre való törekvést a tartalékok kihasználásának törekvésével. Figyelemreméltó jelenségek ezek s arzt bizonyítják, hogy az emberek kezdenek ökonomikusán gondolkozni. A jelenlegi feltételek között, amikor a gazdasági gyakorlatban egyre nagyobb területet hódítanak az áru- és pénzviszonyok, növekszik az anyagi érdekeltség szerepe. Fontos azonban, hogy ezzel párhuzamosan növeljük az erkölcsi ösztönzés szerepét és az embereket arra neveljük, hogy egyéni és kollektív érdekein túl az egész társadalom érdekét tartsák szem előtt, hogy saját munkájukra az állam szempontjából nézzenek, ne helyezzék minden reményüket egyedül a rubel mesés erejébe. Az anyagi ösztönzésnek nemcsak gazdasági, nevelő ereje Is vám: tehát erkölcsi hatása kétségtelen. A kollektíva és a társadalom elismeri az ember érdemeit. Másrészt azonban az erkölcsi ösztönzést törvényszerűen kell követnie az anyagi jutalmazásoknak. Eme egység elérése a gyakorlatban nem könnyű dolog, ám ilyen egység nélkül a propagandamunka hatástalan marad. Jelenleg falvainkon is nagy változásoknak lehetünk szemtanúi. A párt által kitűzött feladatok következetes teljesítése megváltoztatta a falusi emberek hangulatát: a kolhoztagok és szakemberek ma már hisznek saját erejükben és abban, hogy a terveik reálisak. A mezőgazdasági munka termelékenysége a mezőgazdaság felvirágoztatása és a szocialista falu további sorsa a falu szellemi kultúrájának színvonalától, elsősorban a termelés és az életkörülmények kultúrájának színvonalától függ. Az életkörülmények rendezetlensége és a kulturális elmaradottság rendkívül komplikálttá teszik az Ideológiai munkát, a káderfluktuációk termeléscsökkenést eredményeznek. Az elmélet ereje abban van, hogy előre látja a társadalmi élet számos jelenségét, elősegíti a gyakorlati tevékenység tudományos orientációját. Ma azonban még bizonyos fajta bátortalanság fékezi a társadalmi tudományok dolgozóit egyes égető kérdések kidolgozásában, * ennek következtében munkáikban gyakran olyasmit indokolnak és magyaráznak, ami már régen magyarázatot nyert és megoldódott. Mindez persze csökkenti a társadalmi tudományok hatékonyságát, erejét. A társadalomtudományok feladata kidolgozni p szocialista valóság aktuális problémáit. Nem szabad vlsszariadniok az égető kérdésektől sem. Az „elhallgatás“ igen negatív tényező a szovjet ember, elsősorban a szovjet Ifjúság nevelésében. Gondoljunk arra, hogy amit ml nem magyarázunk meg a párt szempontjából, amit elhallgatunk, azt majd megmagyarázzák ellenségeink, csakhogy ellenséges álláspontról. Igen fontos számunkra a proletárinternacionalizmus és hazafiság propagálása. A burzsoá Ideológusok nemzeteink testvéri szövetségét nacionalista kedélyek és előítéletek felszításával igyekeznek megrendíteni. A nemzeti érzéssel való játék és visszaélés, a nacionalizmus és sovinizmus felszltása egyike az antlkommunisták stratégiai eszközeinek. Nem állíthatjuk, hogy nálunk egyáltalán nem propagálják az internacionalizmust. Néhány esetben azonban érthetetlen félénkséggel találkozunk, a nacionalista Ideológia és a sovinizmus megnyilvánulása elleni harc területén. A szóbeli és a sajtóban megjelenő propagandából gyakran hiányzik a konkrétság és a harcos szellem. A nemzetek barátságáról as testvéri együttműködéséről szóló elmélkedések túlságosaji deklaratívnak tűnnek, ennek következtében a propaganda elveszti hatékonyságát, hatása csupán az emberek eszére és érzéseire korlátozódik. Fontos elméleti és nevelő jelentősége van azon problémák kidolgozásának, amelyek a demokrácia fejlődését és a szocializmus feltételei között megnyilvánuló szabadság kérdéseit vizsgálják. Országunkban a demokrácia elvileg üj mechanizmusa jött létre, kialakultak a dolgozók viszonylagos szabadságának feltételei. Számos tapasztalatra tettünk szert, ezek a tapasztalatok feldolgozásra várnak, magyarázatukból megérthetjük azt a folyamatot, amelyet a dolgozóknak a politikai és állami problémák megoldásában való közvetlen részvétele alkot. Lenin arra tanít bennünket, hogy az öntudatos fegyelemre való nevelés hosszú évtizedeket Igényel, ám ez egyike a legnemesebb és legádázabb feladatoknak. Szigorú fegyelem, szervezettség, felelősség — ezek obejektlv követelmények, amelyek nélkül lehetetlen a társadalom eredményes fejlődése. Nincs demokrácia szervezettség, nincs szabadság felelősség nélkül. A pártszervezetek munkájának, a propagandának és agltációnak épp ezért igen fontos részét képezi a munka- és államfegyelem megszilárdításáért folytatott harc. Mindennemű támogatást megérdemel a kulturális és felvilágosító munka, aminek az utóbbi Időben ifjúságunk körében lehetünk tanúi, A harci dicsőség nyomait követő kirándulások, találkozások a Honvédő Háború hőseivel stb., eme rendezvények jelentőségét, nevelőhatását nehéz lenne lebecsülni. Végül Sztyepakov a következőkben foglalta össze a sajtóra, a rádióra, a televízióra váró legfontosabb feladatokat: Az új ötéves terv teljesítésére és a szovjet hatalom megalakulása 50. évfordulója méltó megünneplésére való mozgósítás. A tervezés ú] rendszere és a gazdasági anyagi ösztönzés bevezetésének széles körű propagálása. A sajtó fejtsen ki aktív munkát af létszükségleti cikkek gyártásának fokozása, a mezőgazdasági termelés növelése s a falusi dolgozók életkörülményeinek megjavítása érdekében. A társadalom szellemi életén való tudatos és célra törő fáradozás. A sajtó képviselői rendszeresen, objektiven és sokoldalúan vizsgálják az élet jelenségeit, a munkát és az életkörülményeket, ismerjék meg s igyekezzenek formálni a társadalom különböző rétegeinek hangulatát és véleményét, egyes társadalmi — politikai eseménnyel kapcsolatban, s válaszoljanak azokra a kérdésekre, amelyek leginkább nyugtalanítják az embereket. Végezzen tervszerű és céltudatos politikai, gazdasági, kulturális és tudományos tájékoztatást, az agitáció és propaganda minden eszközével mutassa fel világos céljainkat, alkosson reális, pártunk bel- és külpolitikájára épülő jelszavakat. Körvonalazza az ideológiai arcvonal különböző területeinek törekvéseit, sajátítsa el az eszmei munka leghatékonyabb eszközeit és formáit. Szakadatlanul törekedjék a propaganda modern technikai eszközeinek fejlesztésére, tfz ideológiai munka anyagi bázisának megszilárdítására. Tekintsen kritikus szemmel saját tevékenységére, s hibáiból vonja le a gyakorlati következtetéseket, — írja tanulmánya befejező részében Sztyepakov. a Hét irodalmi melléklete # 4.
