A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-25 / 26. szám
Gajdo&ik Mihály Károlyi Lásilá László Károly sebb polgárait és azoknak is szívélyes üdvözletünket küldjük, akik betegségük miatt nem lehetnek közöttünk... Mi is az öregség, az öregkor? Az értelmező szótárban mindössze ennyit találunk róla: „Az ember életében a késő, az átlagos életkor végéhez közel eső szakasz“. De nekünk az öregség ennél töb bet jelent. A szorgalmas és nehéz munkában kifáradt, sokat szenvedett emberek életének alkonyát jelentő időt... Ma, ami kor a nagyszülők eszébe jut nehéz gyermekkoruk, talán azl mondják: „de jó nektek“ és talán megkönnyezik a múltat... Ki törődött az ő szüleikkel, és velük ki törődött, amíg el ne u érkeztünk ml is arra az útra, amelyet a Nagy Októberi Szó cialísta Forradalom mutatott meg. Végeredményben e forradalomnak köszönhetjük azt is, hogy Kálnán segélyek és nyugdijak formájában havonta 128 000 koronát utalhatunk ki, ami egy év alatt 1 530 000 korona ... Amikor ma megköszönjük legidősebb polgáraink munkáját, kérjük a fiatalabb nemzedéket, a gyermekeket, unokákat, hogy még nagyobb tisztelettel adózzanak azoknak, akik mindig értünk dolgoztak ... ‘Patassy Elek köszöntőjében, az egyszerű szavak mögött ott érződött a fiúi szeretet, hiszen édesanyja is az ünnepeltek kö zött ült, és ott érződött az apai és a nagyapai szeretet is, hiszen a fia és menye, mint szereplő, az unoka pedig mint csöpp bőgőmasina, vett részt az ünnepélyen. A 80 éves Gnrvai Kndolf cimbalmost is kOsafintStték Hazafelé az ünnepről Patassy Elek Az ünnepeltek tiszteletére rendezett műsoros délutánt megelőzően, a köszöntő után került sor a munkát megbecsülő külön tiszteletadásra. Vrana András, a szövetkezet elnöke a vezetőség nevében köszöntötte az ünnepeltek között helyet foglaló 80 éves László Károly bácsit, aki még ma is aktív tagja a szövetkezetnek. Mint növénytermelő, majd kertészeti dolgozó és végül, mint a szövetkezet mázsálója végzi munkáját. Vrana András szövetkezeti elnök a tagság és a vezetőség nevében a legmélyebb tiszteletét fejezte ki az ünnepeiteknek. Külön köszönetét mondott a Csemadok helyi szervezet vezetőségének, hogy minden külső anyagi támogatás nélkül ezt az ünnepet, amely egyedülálló a falu életében, megszervezték. László Károly bácsinak őszinte szavakkal köszönte meg munkáját, nyílt, határozott természetét, jó kedélyét, a szövetkezet iránti hűséget és igazi férfias viselkedését. Hangsúlyozta, hogy Károly bácsi mintaképül szolgálhat a szövetkezetben mindenkinek, de a falunak is. És azt kívánta még végezetül, hogy az ő Károly bácsijuk még sokáig jó erőnek és egészségnek örvendjen és még sokáig együtt lehessen velük a szövetkezet nagy családjában. De ezen a napon őket éltette a háromórás műsor, amelyben helyet kapott minden ünnepelt. Nehéz volna felsorolni, hogy 'kinek, ki adott műsort, énekszámot. A harmincnyolc meghívott vendégből harmincegy jelent meg. De azoknak is küldtek dalt, akik otthon maradtak. Nevek, harmincegy név, harmincegy nagyszülő, dédszülő. Aprócska, fehér kontyok, pislákoló mécsek a szemgödörben, gondok a homlok- és arcbarázdákban, bajszok, lecsüngő és hegyesre pödröttek, kopasz és hófehér koponyák bólogattak és összehajoltak egy-egy nekik szóló ének alatt. De régen volt, amikor még ők énekelték: Deres már a határ... Keby som bol vtáčkom... A kanyargó Tisza partján ... A fonóban szól a nóta ... és így tovább, mindenkinek a kedves dalát, amit egyszer, talán duhajkodva, szerelmesen, ölömben vagy bánatban daloltak. Egy dal azért kivált a többi közül. Egyik volt ökrösgazda a 86 éves Jakab János énekelte a másik volt ökrösgazdának, az ünnepelt László Károly bácsinak: Volt nekem két ökröml És a dalt ismételni kellett, már csak azért is, mert mindenki tudta, hogy a két ember egyszerre adta be a két ökröt, amikor beléptek a szövetkezetbe. Akkor talán megsiratták. Most, ahogy kérdezem a műsor-,után Jakab János bácsit az ökrök felől, csak annyit mondott^ hogy de jó is volna most az egyik ökör ára, mert erre a nagy napra meginnánk, és ha netán a másik ökör ára is itt volna, hát azt is csak meginnánk, hogy nagyobb legyen az öröm. Ha béke van, az öröm ilyen formában is megnyilvánul. Csak az legyen. Csak ne zavarja meg napjaink békéjét a háborúk híre. Csak ne legyenek rokkantjaink, mint Kálmán is az öregek között, akik még valahol Galíciában hagyták egészségüket. Ezek nevében és ezekhez is szólt Rendi Károly, a rokkantak szövetségének járási elnöke. * * # Csak béke legyen, mondogattam én is magamban, ahogy a vonat távolodott velem. És arra gondoltam, hogy ha rajtunk múlna, azokon, akik a kálnai új kultúrházban az öregkor előtt tisztelegtünk, soha nem volna háború. Talán, ha az öreg háborús generálisokat Is meghívnák egy ilyen halált idéző, de életet köszöntő ünnepélyre, mint amilyen Kálnán volt, talán jobban meggondolnák a háborút. De magam is belátom, hogy ez naiv elképzelés. GYURCSÖ ISTVÁN az álét alkonyán rrrai7 Patai Simon Selcher Erzsébet
