A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Az évszázad publika, a Triesztben horgonyzó Lidice és Őrlik tengerészei. A be­szélgetés során jelmerül a dél­­amerikai úton lévő Brno neve is. A csehszlovák halók ma már a vi­lág minden tengerén megtalálha­tók. A legnagyobbat a Vttkovtcét (36 200 tonnás) épp a közelmúlt­ban gyártotta a glasgowl hajógyár. A tengerészek vidámabb élmé­nyei közé tartozik a hagyományos Neptun-keresztelö, amelyre az Egyenlítő elhagyásakor kerül Sor- Milyen kellemes dolog lenne erről is elbeszélgetni. Vagy megtárgyal­ni Bombard francla orvos esetét, aki önként vállalta a halótöröttek sorsát, hogy tanácsot adhasson a tenger sokezer áldozatának, ho­gyan mentsék meg életüket. Ám elérkezett az indulás ideje. Míg felszedik a horgonyt, felhörpintik az utolsó kupica Blohodt Mary koktélt, fifi fedélzet-stewardess specialitását. Ennek a lényege sem titok: paradicsomlé, alkohol, fe­ketebors, paprika és még néhány ismeretlen fűszer. Ez az íz a szánkban a tengeré­szek erősen fűszerezett életét jut­tatja eszünkbe. Azt az életet, amely a jövőben számos fiatalunkra vár... — Szerencsés utat és mielőbbi visszatéréstI A Duna-Odera-Elbo csatorna építé­se tíz évet vesz igénybe. A tervrajz Bt tolyé szabályozását, több össze­kötő csatorna, védőgát, vlzduzzasztú, átrakodőállomás felépítését tartal­mazza. A beruházások kb. tíz év alatt té­rülnek meg. A legnagyobb megtakarí­tás a nemzetközi áruszállításból ered, az indiai ércet például, amit eddig Fiume és Trieszt kikötőjében ét kel­lett rakni, ezután közvetlenül szál­líthatjuk Csehszlovákiába. 30—40 de­viza koronát takarítunk meg minden tonnán. A nagy vlzlinű építése a Bratislava melletti mesterséges víztároló (,,a bratislaval tenger“) megépítésével kezdődik. A tartály szintje kb. 141 méternyire lesz a tenger szintje fe­lett. A, Pŕerov melletti víztárolóban a csatorna kettéválik, egyik ága az Ode­ra, másik az Elba folyó felé tart. Az oderal ág a Jesenlk nad Beóvov melletti víztárolóig (285 m tengerszint feletti magasság) emelkedik. Innen lefelé halad az Odera folyó völgyé­be. Egy nagykikötőt terveznek Bo­­huminben, egy érckirakodót pedig az Ostravica folyón. A csatorna hossza Devintől Bohu minlg 280 km lesz. A szintkülönbség az első szakaszon 144 méter, a máso­dikon 98 méter. építkezése Az elhal ág (Pardubice irányába) Pŕerov mellett ágazik el. Hossza 1B0 km. Ez is két szakaszra oszlik. Az el­ső szakasz szintkülönbsége 201, a má­siké 207 méter. A Pferov-Pnrdubice szakaszon két hajóemelő művet terveznek. Mindket­tő 100 méternyi magasságot hidal át. A Morva folyón egy egész sor vízi erőművet és szivattyúállomást épí­tünk. Abban az esetben, ha a Morva, Odera, vagy Elba vízállása túl ala­csony lesz, a Dunából fogjuk feltölte­ni. A csatornán épített erőművek több villamos energiát termelnek majd, mint amennyi a szivattyúzás­hoz szükséges. A csatornán 1200 ton­na térfogatú hajók közlekedhetnek majd. A csatorna mentén új Ipari kör­zetek létesülnek. 250 000 hektárnyi mezőgazdasági terület öntözése vá­lik lehetővé. Nagy jelentősége lesz az épülő hő- és atomerőművek szempontjából, me­lyek a csatorna révén elegendő hű­tővízhez jutnak. Az új vízimfi felépítésével a nem­zetközi kereskedelem nagy lehetősé­geit teremtjük meg. Létrejön a KGST államokat összekötő kereskedelmi út. — S előreláthatóan előnyös lesz Eu­rópa egész kereskedelmére. Bontdf A kis családi házak még aránylag jó karban voltak, ám a városrendezési terv halálra ítélte őket. Rövidesen átadják helyüket a korszerű, többeme­letes utódaiknak. Utam min­dennap mellettük vezet haza, látom, figyelem a bontás üte­mét. A törmeléken ketten dol­goznak, mindig ugyanazok. Szorgalmasan osztályozzák a bontott anyagot: külön az ép téglát, külön a féldarabakat, csoportokba gyűjtik a köveket, külön csoportosítják a faanya­got. A deszkát, a fát ponyvá­val védik az esőtől, példás rend mindenütt. Ez a két em­ber olyan jó riportalanynak tű­nik, egyik nap előveszem a jegyzetfüzetemet és beszélget­ni kezdek velük. Kezük meg sem áll, gondo­san tisztogatják a téglákat, tü­relemmel ütögetik le a malter­­maradványokat, csak úgy fél­vállról mondja az egyik, hogy drága az idő a beszélgetésre. — Ez azl — gondolom. — Ez már igen! A munkaidő teljes kihasználása itt nem puszta frázis. — Kérdem, milyen ver­senyben vesznek részt, mikor értékelték ki munkájukat, ezt a szép rendet a bontott épület körül. Rendeznek, mintha nem érte­nék, mit mondtam. Mindjárt arra gondolok, hogy ez a két dolgozó nem a vándorzászlóért, helyezésért, de a rendért önmagáért építi a szép táglaalakzatokat. — Mennyi túlórát fizettek már ki munkájukért, vagy ép­penséggel teljesítménybérben dolgoznak? — kíváncsiskodtam tovább. — A kereset a teljesítmény­től függ — hangzik válaszként az általános érvényű igazság. — És mit szól az építésveze­tő a szép rendhez, a gondos csoportosításhoz? — kérdem tovább. —- Nemigen jár erre építés­vezető — mondja az egyik. Hiba ez, gondolom magam ban. Fényképekre kívánkozik ez a rend, példaként kellene mutatni a többi építkezésen. — Melyik építővállalathoz tartoznak? — érdeklődöm kí­váncsian. — Építővállalathoz? — cso­dálkoznak. — Én a Zöldség­elosztóban vagyok raktáros — mondja a beszédesebb — a tár­sam pedig felsörészkészítő a helybeli cipészvállalatnál.-«- Annál dicsérendőbb — mondom —, tehát brígádmun­­ka az építőiparban? — Sző sincs róia. A lebontást Ingyen végezzük és a bontott anyag a mienk. LOfiSZ DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents