A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Amikor a Luna 9. puháin leszállt a Holdra, Louis Armand, a párizsi politechnikai intézet tanára, az Euratom megalapítója, és az I Űrkutatási Hivatal vezetője nyugtalanító kérdést vetett fel: „Miért nem küldünk ki azonnal embert a Holdra? A tuna 9. nagy feladatot teljesített. Ennek ellenére egy hátránya van, gép, mely csak azt tudja teljesíteni, amit a feltalálója megparancsol neki. Egyszerű rádiókészülékkel ellátott ember sokkal több információt tudna számunkra küldeni, mint egy tucatnyi mesterséges hold. De már hallom is a felháborodott tiltakozásokat: Feláldozni egy embert, kiküldeni a Holdra, hogy ott elpusztuljon és tanúi lenni agóniájának, melyek rádiókészülékével a világűrbe sugározna? Ez a hamis felháborodás az értékek összekeveréséhez vezethet csupán. Pontosan tudnunk kell, hogyan értékeljük az életet, összevetve más értékekkel; a megismeréssel, a tudománnyal, a presztízzsel. Ezért még egyszer megismétlem a kérdést: Miért nem küldünk azonnal embert a Holdra?“ Louis Armand kérdéséhez hozzáteszi, hogy a Holdra küldendő önkéntes nem biztos, hogy halálra lenne ítélve. Elég lenne őt ellátni az élethez szükséges feltételekkel (oxigénnel, védőöltözékkel, élelemmel), melyek három-négy évig elegendők lennének a számára, amíg a tudomány biztosítani tudná visszatérését a Holdról. A római Espresso című lap négy világhírű tudóst kérdezett meg a kérdéssel kapcsolatban, akik a következőket válaszolták: Joseph Eisinger, a New York-i biofizikai egyetem tanára: Louis Armand ajánlatáról négy-öt évvel ezelőtt kellett volna vitatkozni. Ma már ez az önkéntes csupán az Apollo terv és a szovjet tervek űrutasai után szállhatna le a Holdon. Ennek ellenére lehetséges lenne időt nyerni. Mindössze az Apollóból el kellene távolítani a visszatéréshez szükséges műszereket, motort és üzemanyagot. Ma azzal számolunk, hogy a Satum nevű óríásrakéta a Hold körüli pályájára szállít egy kb. 50 tonna súlyű űrhajót. A visszatéréshez szükséges üzemanyag kb. 22—23 tonna, míg a „szúnyog“, mely az űrhajóról két emberrel leszáll a Holdra, kb. 13 tonna súlyú lesz. Ha nem törődnénk az űrutasok visszatérésével a Földre, lehetséges lenne az önkéntesekkel együtt egy kabint is a holdra szállítani, tartalékokkal ellátva, melyek néhány hónapra elégségesek lennének. A jelenleg Ismert adatok szerint aztán nem lenne lehetetlen rendszeresen küldeni a „holdlakóknak“ újabb tartalékokat. Természetesen fennállna a veszély, hogy az élelmiszerek, víz, oxigén és egyéb nélkülözhetetlen anyagok a Hold felületén messze esnének le az első, ott.dkó ember táborától; de rádióadók és egyéb elektromos műszerek segítségével — melyekkel ez a kis központ fel lenne szerelve, ezt a lehetőséget a minimumra lehetne csökkenteni. Nem hiszem, hogy egy jó kabinnal felszerelve az ottani környezeti viszonyok kibírhatatlanok lennének az ember számára. Jelenleg egyetlen jelentős különbségnek a vonzóerő különbözőségét vélem. Azok az adatok, melyek az embernek a hold! vonzóerőhöz való alkalmazkodásáról rendelkezésünkre állnak, nagyonis hiányosak és ellentétesek. Befejezésül annyit még, hogy véleményem szerint a szovjet program és az amerikai Apollo keretein belül Is lehet időt nyerni, és hogy az első embert teljes biztonságban, minden kockázat nélkül kellene kiküldenünk a Holdra. Len Carter, az angol Világűr Bizottság titkára: Az a tudományos haladás, melyet az említett kísérlet biztosítana számunkra, nagyon kicsi lenne ahhoz, hogy megérje az emberáldozatot. Másrészt a holdutazásnál nem a visszatérés okozza a nehézségeket, hanem az odajutás. Ma nehezebb űrutast küldeni a Holdra, mint visszatérését biztosítani. A visszatérés egészen egyszerű, mert a Hold tömege alig nyolcvannegyed része a Földének, s így vonzóereje jóval kisebb. Ez azt jelenti, hogy a Holdra való út a nehezebb. Ezt a problémát azonban már megoldották. Véleményem szerint sokkal nehezebb az ürutast ellátni mindennel, amire szüksége van a Holdon való hosszabb tartózkodáshoz. Isaac Asimov, a bostoni egyetem biokémia tanára: Lehetséges, hogy ha azonnal embert küldenénk a Holdra, ez olyan felfedezésekkel gazdagítaná tudcpnányunkat, melyekre egyébként csak később kerülhetne sor. Kételkedem azonban, hogy ez az elkövetkező 10—20 év során jelentős ugrást eredményezne a tudomány terén. Az az idő, melyet Jelenleg az Apollo tervre szánunk, bizonyára nem vész el. Csupán az összes lehetőségek tisztázása és bonyolult műszerek tervezése biztosíthatja, hogy a Holdon való első leszállás gazdag eredményeket és ismereteket hozzon. Ezenkívül az az érzésem, Armand professzor nem tudatosítja, hogy a szovjet és amerikai kutatások mennyire előrehaladtak már e téren; az oroszok már most küldhetnek ki műszereket a holdfelszín tanulmányozására. A NASA pedig kijelentette, hogy a Satura sikeres útja után, ha a haladás eddigi tempója megmarad, 1968 januárjában lehetséges lesz a Holdra szállítani az első amerikai űrutast. Adriano Buzatti Traverso, a Nemzetközi Genetikai és Biofizikai Szervezet nápolyi laboratóriumának igazgatója: Louis Armand ajánlatának megvalósítása valószínűleg több időt venne igénybe, mint amennyi a szovjet és amerikai programok befejezéséhez szükséges. Azok a technikai előkészületek ugyanis, melyek a Szovjetunióban és az USA-ban folynak, hogy a Holdra embereket lehessen küldeni, otthagyni néhány napra és visszahozni a Főidre, arra engednek következtetni, hogy az embernek az ottani életfeltételekhez való alkalmazkodását elvben megoldották. Armand terve szerint az ürutast úgy kellene felszerelni, hogy néhány naptól, vagy héttől sokkal több időt tölthessen a Holdon, különben a kísérletnek nem lenne értelme. Ogy gondolom, hogy ma sokkal nehezebb lenne felépíteni valamilyen „holdkunyhót“, mely a környezettől védené az embert, mint olyan űrhajót küldeni a Holdra, mely vissza is tud térni, legalábbis egy, a Hold körül keringő anyahajóra. A kérdésre adott feleletekből láthatjuk, hogy mennyi probléma, ellentétes vélemény és szempont merül fel az embernek a Holdra való útja során, de egyúttal az is kiderül, hogy nincs messze az idő, amikor ez az út megvalósul. Mindkét űrnagyhatalom fokozatosan valósítja meg terveit, s a világ feszülten várja, ki okozza majd a meglepetést! \ 8
