A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-18 / 25. szám

Ki itt belépsz pavflt, a volt Szilézia fővárosát hi­vatalosan még Troppau-nak hívták, amikor a város szivében jámbor barátok számára hatalmas kolostor építésébe fogtak. II. Jó­zsef csás/ár azonban nein szenvedhette a szerzetesrendeket, és így mire az 6 uralko­dása alatt befejezték az építkezést, az nem szolgálhatta eredeti célját. Sohasem kerül­tek falai közé zsolozsmáző, barátcsuhás fér­fiak, hanem egészen más fajtájú szerzet köl­tözött a kis céllácskákba, a magasan fek­vő rácsos ablakok mögé. Az erdős hegyek rejtekhelyeit jól Ismerő csempészek, útón­­állók, postakocsi-fosztogatók, csalók, ké­mek, rebellisek, haramiák töltötték meg az épületet, s nem a rózsafűzérnek, hanem a láncoknak csörgését verték vissza a falak. Régen volt... Az épületben azóta láncok helyett ma már csak kulcscsomók csörren­­nek a személyzet kezében, ha a folyósók labirintusaiban a rácsos ajtókat nyitják­­zárják. Opava azok közé a városok közé tarto­zik, amely megőrizte régies jellegét, de a patinát magukon viselő templomok, házak, terek szerencsésen Illeszkednek bele a szá­zad eleji városépítészet utcasoraiba, és har­­mőnlkus képet alkotva ölelik magukhoz egy­­egy egészen modern bérpalota, áruház, ho­tel és egyéb épületek tömbjeit. Tavasz van, s a tavasz egyaránt szépít, fiatalít embere­ket, városokat, tájakat. Az utcákon sok a zöld, lombos fák szegélyezik a járdát, a bí­róság épülete sem hat komornak, s még kevésbé az oldalszárnyán kecses kovácsolt vas kerítés mögött meghúzódó kert. A bok­rok, fák szinte elrejtik azt a néhány méter magas kőfalat, amelynek simaságát nagy kapu tört meg pgy helyen. Szigorúan me­red a jövevény elé, lilába keresnél rajta ki­lincset, amelyet lenyomva barátságos nyi­korgással tárulna fel a vendég előtt, fel­használva az alkalmat, hogy széles torka na­gyot szippantson a kert Illatos levegőjéből. A kapu csengfiszőra nyílik, nesstelehül, hi­vatalos szenvtelenséggel, aztán ágyanúgy Ismét bezárul. Lépcsők vannak előttem, de a folyosót, ahová vezetnek, mennyezetig érő rács zár­ja el. Az emberre egyszerre nyomasztó ér­zés telepszik. Tudatában voltam, hogy nem leányinternátust látogatok meg, hanem az ország harmadfokú, tehát legszigorúbb nőt fegyintézetét, a nagy kapun túli és Innenső légkör közötti hirtelen nyomáskülönbséget az idegek mégis megérzik. A kapuőrség a lépcsőkre nyíló ablakon veszi át igazoló pa­pírjaimat, és a belépésre feljogosító enge­délyt, aztán egyenruhás, nagyon szép fiatal nő jón, hatalmas kulcs-csomőval, és feltárul előttem az elzáró rács. A karikán lógó nehéz kulcscsomó az, ami utamon első perctől az utolsóig végigkísér, és amit az egész épület szimbólumának lehet tekinteni. Egy másik szép fiatal nő főhadnagyi rang­ban — egyébként Ö a parancsnok helyettese — veszi át vezetésemet. Mielőtt körülnéz­nék az épületben, szolgálati szobájába ve­zet, hogy elbeszélgessünk. Nem tudom meg­állni, hogy ne kíváncsiskodjam, ml indítot­ta s ml vezette rá, hogy Itt, ebben a nagyon Is deprimáló környezetben dolgozzék. Mlláda Vaftková főiskolát végzett peda­gógus. Ogy képzelte el, hogy majd gyerme­keket, fiatalokat tanít, nevel. Ha fáradsá­gos Is, de napsugaras, szép hivatás. A férje azonban szintén Itt van alkalmazásban, és a női fegyházban szükség volt egy nevelőre. Milada tele volt önerejébe vetett hittel, bf­­zakodásseal s ha a sors a pedagógusi fel­adat Ilyen váratlan formáját kínálta fel, nem utasította vissza. Bevallotta, hogy a kezde­ti depressziót ő Is átszenvedte, s nem egy­szer kísértette meg a gondolat, hogy amilyen sürgősen csak lehet, odébbáll, de az önfe­gyelem, amelynek hiánya gyakran a legfőbb oka volt annak, hogy a cellák lakói Itt kö­töttek kt, maradásra bírta. A depresszió fel­oldódott, és a tapasztalatlanságból követke­ző nevelői elképzeléseik Is más formát nyer­tek, józanul mérlegelő, céltudatos munkává alakultak. Megkeményedik Itt az ember, de nem válik érzéktelenné. Azért, — s ezt vall­ja a többi nevelő is — nem úgy képzeli, hogy egyszer majd innét megy nyugdíjba. A Roverre tábornok című film kockái Ju­tottak eszembe, mikor megpillantottam az egymás fölött több emeleten futó, szemben álló cellafolyósokat, melyeknek korlátjai alatt mindenütt dróthálók feszülnek, vissza­utasítva az öngyilkosság kísérletnek még a gondolatát Is. A folyosókon csönd van, a cellákból nem szűrődik ki semmi nesz. Fél­­retolora a kis kémlelőlyukat takaró lapocs­kát, és bepillantok az egyik helyiségbe. Nem tudom, kik a lakói, milyen bűntett terhét hordozzák lelkűkben, honnét jöttek s med­dig maradnak itt, csak látom, hogy az üres szobában katonás rend van. Két emeletes ágy négy személy részére. Tiszta ágynemű, mértani pontossággal elhelyezett párnák, és összehajtogatott pokrócok. Belépek, a kis fali polcokon toalettszerek, fogmosópohár, fogkefe, fogkrém, szájvíz, fésű, kefe, szap­pan, vagy akár rúzs és púder. A clcomásko­­dés nem kötelező, de a tisztaság Igen. A pa­pucsok glédéban állnak az égy alatt, minden szoba sarkában vlzöblltéses angol vécé. A szobák szárazak, világosak — majdnem azt mondanám, barátságosak. Filmekből, könyvekből ismert piszkos falak, sötét odúk, nyirkos, penészes, rothadó szalmazsák, vagy a sarokban álló bűzös szennyvödör valóban csak filmrekvlzltumok. Bármennyire Is el­ismerésre méltó az ezzel szemben élló való­ság, nem tudok arra nem gondolni, hogy is­merek lakásokat, ahol tisztességesen dolgozó családok, gyermekek élnek sokkal kevésbé higiénikus és komfortos körülmények kö­zepette. Igaz, őket nem zárja el szoros rács a szabad élettől. A cellák lakói két műszakban dolgoznak. Munkahelyük szigorúan a falakon belül van. Szabómühely, varroda és dlvatékszert ké­szítő műhely. Mindenütt megszabott normák, s ha valaki ezt ok nélkül nem teljesíti, egy Idő után néhány kedvezményt meg lehet tőle vonni. A látogatási engedélytől, ottho­ni csomagtól stb. azok Is elesnek, akik vi­seletűkkel, szabálysértéseikkel kikényszerí­tik a megtorlást. Legerősebb büntetés a magánzárka, ami a koszt redukőlésával, és a napi munka megvonáséval Jár. így el­mondva csak enyhe büntetésnek tűnik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fegyen­­cek nagyon nehezen bírják el a magányt, leginkább ettől szenvednek, s a huzamosabb tétlenségtől. A testi fenyítést teljes egészé­ben kizárták, csupán abban az esetben al­kalmazzák, ha'a nevelő felügyelők, vagy a személyzet más tagját támadná meg valame­lyik fegyenc. Az Ilyen kísérlet csak egyféle kimenetellel végződhet, — ez mindenki előtt világos — s ha ritkaság számba megy Is. mégsem példa nélkül való. A humanitás te­­hát szigorúan kötelez azokkal szemben, akik odakinn az emberi együttélés törvényeit ta­lán a legdurvább módon lábbal tiporták. A rabokkal való bánásmód főszabálya; em­beri méltóságukban őket semmivel meg nem sérteni. S valóban, az emberi méltóság meg­alázása nem szolgálja senki érdekét, semmi Jóra nem vezethet, csupán árthat. Itt a ra­bokkal szemben szigorúan betartják ezt az elvet. Odakint sajnos néha büntetlenül sor kerülhet az embert méltóság megalázására, mondjuk egy hatalmi pozíciót betöltő egyén és alárendeltje vagy a család tagjai között. Bármennyire különböző müveltségüek, Jel­­lemüek a foglyok, és bérmi volt Is az oka, hogy Ide kerültek, a magánzérkétól való félelem mindnyájukra vonatkozik. Mert a kék nadrágból és zubbonyból állő ruha — amelyen sem a hagyományos csíkozás, sem szám nincsen, — nagyon Is különböző egyé­niségeket takar. Itt benn Is kialakul a kinti társadalom kissé torzított mása, hiszen ez a közösség csupa nőnemű lényből került ösz­­sze. Itt Is vannak hangadók, erőszakosak és befolyásolható erénytelenek, zárkózottak és mindenbe beavatkozók, tudatosan, megadó­­an vezeklők és javíthatatlanok. Tulajdon­képpen e két utóbbi magatartás az, amely éles válaszfalat emel közénk. „Javíthatat­lan“ — ez a megállapítás igazságtalanul keménynek tűnhet. Elvben fel sem szabad­na tételezni, hogy létezik Javíthatatlanul megrögzött bünözö. A tények azonban meg­fosztanak az Illúzióktól, vagy nem tekint­hető-e már csakugyan Javíthatatlannak, aki húsz év alatt huszonnyolc esetben volt el­ítélve? Rövid Ideje aztán megszületett egy üdvös Intézkedés. A többször büntetetteket, a reci­­dlvlstékat különválasztják azoktól, akik bár­milyen súlyos bűncselekmény miatt, de elő­ször kerültek Ide. Et a döntés az először büntetettek részére Jelent előnyös megkü­lönböztetést, hiszen logikus, akár egy gyil­kos Is büntetését letöltve Inkább lehat még hasznos tagja a társadalomnak, mint az, aki Állandóan pendlizik a kinti világ és a börtön között. Ez a börtönpszlchológus véleménye Is, de én Is így látom, a rabokkal lefolyta­tott beszélgetések után, a visszaeső bűnözők társasága sokszor nagyon hátrányosan hat­hat az először büntetettekre. Bűnök és bűnhődések Jaroslava Luzarová nevelő szegődik mel­lém kísérőnek. Bájos, törékeny ílatalasz­­szony, nem Is tudom megállni, hogy meg ne mondjam neki, mennyire meglepett, hogy elképzelésemmel homlokegyenest el­lentétben a börtönszemélyzet nem nagycson­­tú. Izmos, komor amazonokból áll, hanem csupa olyan nővel találkozom Itt, aki után szívesen megfordulnak az utcán a férfiak. Alagsori folyosók rácsokkal megszakított útjain megyünk. Egy kis szorongással ép­pen arra gondolok, hogy egymagámban ne­hezen találnám meg az utat visszafelé, mikor benyitunk az egyik ajtón. A szoba úgy néz ki, mint egy parányi szabómühely. Ketten vannak odabent. Az egyenruhás (már nem ’Is csodálkozom, hogy fiatal és csinos) fel­ügyelő, és egy jóarcú, negyvenes éveiben Járó asszony, a kék egyenruhások közül. Az asztalon varróeszközűk, dobozokban kü­lönféle gyöngyök, s kiterített fekete selyem esti köpeny, melyen színesen ragyogó gyöngyökből kivarrott páva ékeskedik. A hozzávaló ruhát már befejezték. Nem ju­tok szóhoz. Ilyesmit csak a nagy szalonok műhelyeiben látni. A terveket a rab készítet­te és megtudom, hogy az ő keze müve a vékony spárgából bogozott-szőtt modern fali­kép Is, amilyet már több helyiségben meg­csodáltam. Szobrok, „kérámlák“, (mind meg­annyi plasztellnból gyűrt, megkeményedett, olajfestékkel színesre, fényesre mázolt, az Igazi kerámiához megtévesztően hasonló munka j festmények, rajzok, mind az ő mun­kája. Ördöngősen ügyeskezü, tehetséges asszony. Biztosra veszem, hogy Iparművész­­nő. Mikor aztán egy kis szobában szemközt ülünk egymással, és én tapintatosan — már amennyire a foggatőzás nem zár­ja kl a tapintatot — kérdezősködni kez­dek, ml juttatta Ide, kiderül, hogy so­hasem volt Iparmüvésznö, veleszületett adottságának kiélésére Itt' nyílt alkal­ma. Megkap minden lehetőséget, hogy nyolc őrás munkaidején belül Ilyesfajta elfoglaltsá-GET8

Next

/
Thumbnails
Contents