A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-18 / 25. szám

Ki itt belépsz

pavflt, a volt Szilézia fővárosát hivatalosan még Troppau-nak hívták, amikor a város szivében jámbor barátok számára hatalmas kolostor építésébe fogtak. II. József csás/ár azonban nein szenvedhette a szerzetesrendeket, és így mire az 6 uralkodása alatt befejezték az építkezést, az nem szolgálhatta eredeti célját. Sohasem kerültek falai közé zsolozsmáző, barátcsuhás férfiak, hanem egészen más fajtájú szerzet költözött a kis céllácskákba, a magasan fekvő rácsos ablakok mögé. Az erdős hegyek rejtekhelyeit jól Ismerő csempészek, útónállók, postakocsi-fosztogatók, csalók, kémek, rebellisek, haramiák töltötték meg az épületet, s nem a rózsafűzérnek, hanem a láncoknak csörgését verték vissza a falak. Régen volt... Az épületben azóta láncok helyett ma már csak kulcscsomók csörrennek a személyzet kezében, ha a folyósók labirintusaiban a rácsos ajtókat nyitjákzárják.

Opava azok közé a városok közé tartozik, amely megőrizte régies jellegét, de a patinát magukon viselő templomok, házak, terek szerencsésen Illeszkednek bele a század eleji városépítészet utcasoraiba, és harmőnlkus képet alkotva ölelik magukhoz egyegy egészen modern bérpalota, áruház, hotel és egyéb épületek tömbjeit. Tavasz van, s a tavasz egyaránt szépít, fiatalít embereket, városokat, tájakat. Az utcákon sok a zöld, lombos fák szegélyezik a járdát, a bíróság épülete sem hat komornak, s még kevésbé az oldalszárnyán kecses kovácsolt vas kerítés mögött meghúzódó kert. A bokrok, fák szinte elrejtik azt a néhány méter magas kőfalat, amelynek simaságát nagy kapu tört meg pgy helyen. Szigorúan mered a jövevény elé, lilába keresnél rajta kilincset, amelyet lenyomva barátságos nyikorgással tárulna fel a vendég előtt, felhasználva az alkalmat, hogy széles torka nagyot szippantson a kert Illatos levegőjéből. A kapu csengfiszőra nyílik, nesstelehül, hivatalos szenvtelenséggel, aztán ágyanúgy Ismét bezárul.

Lépcsők vannak előttem, de a folyosót, ahová vezetnek, mennyezetig érő rács zárja el. Az emberre egyszerre nyomasztó érzés telepszik. Tudatában voltam, hogy nem leányinternátust látogatok meg, hanem az ország harmadfokú, tehát legszigorúbb nőt fegyintézetét, a nagy kapun túli és Innenső légkör közötti hirtelen nyomáskülönbséget az idegek mégis megérzik. A kapuőrség a lépcsőkre nyíló ablakon veszi át igazoló papírjaimat, és a belépésre feljogosító engedélyt, aztán egyenruhás, nagyon szép fiatal nő jón, hatalmas kulcs-csomőval, és feltárul előttem az elzáró rács. A karikán lógó nehéz kulcscsomó az, ami utamon első perctől az utolsóig végigkísér, és amit az egész épület szimbólumának lehet tekinteni.

Egy másik szép fiatal nő főhadnagyi rangban — egyébként Ö a parancsnok helyettese — veszi át vezetésemet. Mielőtt körülnéznék az épületben, szolgálati szobájába vezet, hogy elbeszélgessünk. Nem tudom megállni, hogy ne kíváncsiskodjam, ml indította s ml vezette rá, hogy Itt, ebben a nagyon Is deprimáló környezetben dolgozzék.

Mlláda Vaftková főiskolát végzett pedagógus. Ogy képzelte el, hogy majd gyermekeket, fiatalokat tanít, nevel. Ha fáradságos Is, de napsugaras, szép hivatás. A férje azonban szintén Itt van alkalmazásban, és a női fegyházban szükség volt egy nevelőre. Milada tele volt önerejébe vetett hittel, bfzakodásseal s ha a sors a pedagógusi feladat Ilyen váratlan formáját kínálta fel, nem utasította vissza. Bevallotta, hogy a kezdeti depressziót ő Is átszenvedte, s nem egyszer kísértette meg a gondolat, hogy amilyen sürgősen csak lehet, odébbáll, de az önfegyelem, amelynek hiánya gyakran a legfőbb oka volt annak, hogy a cellák lakói Itt kötöttek kt, maradásra bírta. A depresszió feloldódott, és a tapasztalatlanságból következő nevelői elképzeléseik Is más formát nyertek, józanul mérlegelő, céltudatos munkává alakultak. Megkeményedik Itt az ember, de nem válik érzéktelenné. Azért, — s ezt vallja a többi nevelő is — nem úgy képzeli, hogy egyszer majd innét megy nyugdíjba.

A Roverre tábornok című film kockái Jutottak eszembe, mikor megpillantottam az egymás fölött több emeleten futó, szemben álló cellafolyósokat, melyeknek korlátjai alatt mindenütt dróthálók feszülnek, visszautasítva az öngyilkosság kísérletnek még a gondolatát Is. A folyosókon csönd van, a cellákból nem szűrődik ki semmi nesz. Félretolora a kis kémlelőlyukat takaró lapocskát, és bepillantok az egyik helyiségbe. Nem tudom, kik a lakói, milyen bűntett terhét hordozzák lelkűkben, honnét jöttek s meddig maradnak itt, csak látom, hogy az üres szobában katonás rend van. Két emeletes ágy négy személy részére. Tiszta ágynemű, mértani pontossággal elhelyezett párnák, és összehajtogatott pokrócok. Belépek, a kis fali polcokon toalettszerek, fogmosópohár, fogkefe, fogkrém, szájvíz, fésű, kefe, szappan, vagy akár rúzs és púder. A clcomáskodés nem kötelező, de a tisztaság Igen. A papucsok glédéban állnak az égy alatt, minden

szoba sarkában vlzöblltéses angol vécé. A szobák szárazak, világosak — majdnem azt mondanám, barátságosak. Filmekből, könyvekből ismert piszkos falak, sötét odúk, nyirkos, penészes, rothadó szalmazsák, vagy a sarokban álló bűzös szennyvödör valóban csak filmrekvlzltumok. Bármennyire Is elismerésre méltó az ezzel szemben élló valóság, nem tudok arra nem gondolni, hogy ismerek lakásokat, ahol tisztességesen dolgozó családok, gyermekek élnek sokkal kevésbé higiénikus és komfortos körülmények közepette. Igaz, őket nem zárja el szoros rács a szabad élettől.

A cellák lakói két műszakban dolgoznak. Munkahelyük szigorúan a falakon belül van. Szabómühely, varroda és dlvatékszert készítő műhely. Mindenütt megszabott normák, s ha valaki ezt ok nélkül nem teljesíti, egy Idő után néhány kedvezményt meg lehet tőle vonni. A látogatási engedélytől, otthoni csomagtól stb. azok Is elesnek, akik viseletűkkel, szabálysértéseikkel kikényszerítik a megtorlást. Legerősebb büntetés a magánzárka, ami a koszt redukőlésával, és a napi munka megvonáséval Jár. így elmondva csak enyhe büntetésnek tűnik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fegyencek nagyon nehezen bírják el a magányt, leginkább ettől szenvednek, s a huzamosabb tétlenségtől. A testi fenyítést teljes egészében kizárták, csupán abban az esetben alkalmazzák, ha'a nevelő felügyelők, vagy a személyzet más tagját támadná meg valamelyik fegyenc. Az Ilyen kísérlet csak egyféle kimenetellel végződhet, — ez mindenki előtt világos — s ha ritkaság számba megy Is. mégsem példa nélkül való. A humanitás tehát szigorúan kötelez azokkal szemben, akik

odakinn az emberi együttélés törvényeit talán a legdurvább módon lábbal tiporták. A rabokkal való bánásmód főszabálya; emberi méltóságukban őket semmivel meg nem sérteni. S valóban, az emberi méltóság megalázása nem szolgálja senki érdekét, semmi Jóra nem vezethet, csupán árthat. Itt a rabokkal szemben szigorúan betartják ezt az elvet. Odakint sajnos néha büntetlenül sor kerülhet az embert méltóság megalázására, mondjuk egy hatalmi pozíciót betöltő egyén és alárendeltje vagy a család tagjai között.

Bármennyire különböző müveltségüek, Jellemüek a foglyok, és bérmi volt Is az oka, hogy Ide kerültek, a magánzérkétól való félelem mindnyájukra vonatkozik. Mert a kék nadrágból és zubbonyból állő ruha — amelyen sem a hagyományos csíkozás, sem szám nincsen, — nagyon Is különböző egyéniségeket takar. Itt benn Is kialakul a kinti társadalom kissé torzított mása, hiszen ez a közösség csupa nőnemű lényből került öszsze. Itt Is vannak hangadók, erőszakosak és befolyásolható erénytelenek, zárkózottak és mindenbe beavatkozók, tudatosan, megadóan vezeklők és javíthatatlanok. Tulajdonképpen e két utóbbi magatartás az, amely éles válaszfalat emel közénk. „Javíthatatlan“ — ez a megállapítás igazságtalanul keménynek tűnhet. Elvben fel sem szabadna tételezni, hogy létezik Javíthatatlanul megrögzött bünözö. A tények azonban megfosztanak az Illúzióktól, vagy nem tekinthető-e már csakugyan Javíthatatlannak, aki húsz év alatt huszonnyolc esetben volt elítélve?

Rövid Ideje aztán megszületett egy üdvös Intézkedés. A többször büntetetteket, a recidlvlstékat különválasztják azoktól, akik bármilyen súlyos bűncselekmény miatt, de először kerültek Ide. Et a döntés az először büntetettek részére Jelent előnyös megkülönböztetést, hiszen logikus, akár egy gyilkos Is büntetését letöltve Inkább lehat még hasznos tagja a társadalomnak, mint az, aki Állandóan pendlizik a kinti világ és a börtön között. Ez a börtönpszlchológus véleménye Is, de én Is így látom, a rabokkal lefolytatott beszélgetések után, a visszaeső bűnözők társasága sokszor nagyon hátrányosan hathat az először büntetettekre.

Bűnök és bűnhődések

Jaroslava Luzarová nevelő szegődik mellém kísérőnek. Bájos, törékeny ílatalaszszony, nem Is tudom megállni, hogy meg ne mondjam neki, mennyire meglepett, hogy elképzelésemmel homlokegyenest ellentétben a börtönszemélyzet nem nagycsontú. Izmos, komor amazonokból áll, hanem csupa olyan nővel találkozom Itt, aki után szívesen megfordulnak az utcán a férfiak.

Alagsori folyosók rácsokkal megszakított útjain megyünk. Egy kis szorongással éppen arra gondolok, hogy egymagámban nehezen találnám meg az utat visszafelé, mikor benyitunk az egyik ajtón. A szoba úgy néz ki, mint egy parányi szabómühely. Ketten vannak odabent. Az egyenruhás (már nem ’Is csodálkozom, hogy fiatal és csinos) felügyelő, és egy jóarcú, negyvenes éveiben Járó asszony, a kék egyenruhások közül. Az asztalon varróeszközűk, dobozokban különféle gyöngyök, s kiterített fekete selyem esti köpeny, melyen színesen ragyogó gyöngyökből kivarrott páva ékeskedik. A hozzávaló ruhát már befejezték. Nem jutok szóhoz. Ilyesmit csak a nagy szalonok műhelyeiben látni. A terveket a rab készítette és megtudom, hogy az ő keze müve a vékony spárgából bogozott-szőtt modern falikép Is, amilyet már több helyiségben megcsodáltam. Szobrok, „kérámlák“, (mind megannyi plasztellnból gyűrt, megkeményedett, olajfestékkel színesre, fényesre mázolt, az Igazi kerámiához megtévesztően hasonló munka j festmények, rajzok, mind az ő munkája. Ördöngősen ügyeskezü, tehetséges asszony. Biztosra veszem, hogy Iparművésznő. Mikor aztán egy kis szobában szemközt ülünk egymással, és én tapintatosan — már amennyire a foggatőzás nem zárja kl a tapintatot — kérdezősködni kezdek, ml juttatta Ide, kiderül, hogy sohasem volt Iparmüvésznö, veleszületett adottságának kiélésére Itt' nyílt alkalma. Megkap minden lehetőséget, hogy nyolc őrás munkaidején belül Ilyesfajta elfoglaltsá-GET8