A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-11 / 24. szám
kodó pillantásával, amit mindig vágyakozó mosoly követett, s inkább abbahagyta. Mégis hatalmába kerítette a nyugtalanság. Igyekezett elrendezni agyában a meggyilkolt táncosnő esetének tényeit, de amint gondolkodott, a tények helyére újra és újra belopódzott a megfordított folyóirat mögé rejtőzködő lány piciny, bájos arca. Talán ezzel a különös nyugtalffnsággal lehet magyarázni későbbi rendkívüli furcsa viselkedését is a fürdőfülkébon. etette a kabátját, meglazította a nyakkendőét, és töprengve fürkészte a fehér falat, mely mögött a szomszédos fülkében csobogott a víz. Nyilván vetkőzhet az ismeretlen, de mégis ismerős lány, mivel at hadnagy éles szemével észrevette, hogy a megismerkedésre való utolsó kísérletet épp abban a pillanatban tette, amikor vele egyszerre belépett a szomszédos fülkébe. A válaszfal valamilyen műanyagból volt, s amint a hadnagy vizsgálódva nézegette, egyszerre felvillanyozta valami. Közelebb lépett és megállapította, hogy ismeretlen tettes — nyilván nem is olyan régen — lyukat fúrt bele, s hogy mi célból, az teljesen világos volt előtte l/en dolgok elő szoktak fordulni a közfürdőben. Az azonban nem szokott előfordulni, hogy a Közbiztonsági Testület hadnagya, a legjobb hírnevű nyomozó, serdülő korban lévő leány apja ugyanolyan célra használjon fel egv ilyen nyílást, mint amilyen céllal készült. És mégis megtette ezt a hadnagy. A gözfelhőben lassan kirajzolódtak előtte a leónytest kecses vonalai, amelyek el-elmosódtak a vékony vízsugarakban. Borüvka hadnagy e vonalakat a fürdőkád pereme fölött jól látszó térdtől követte felfelé a combok és a kerek far lágy vonalain, majd a hát szép ívén át egészen a tarkóig. A lány éppen fejet mosott a zuhany alatt. Feje lekókadt a mellére, hosszú nyakának hattyú-ívelése szerfölött esztétikusán hatott. A hadnagynak verejtékgyöngyök jelentek meg a homlokán, és kissé visszataszítóan s szemérmetlenül kitátotta a száját. Egyáltalán nem azért, mert éppen megvilágosodott előtte, hogy a szomszédos fülkében fürdő meztelen lány tulajdonképpen természetes mása a klottköpenyes új rendőrnőnek, akinek megfigyelő képességét délelőtt kétségbe vonta. Nem azért. Valami olyat csinált, amit az ember ilyen helyzetben nem várna egy Idősebb nyomozótól. Nadrágzsebéből előhúzott egy FIX-ceruzát, s a fülke fehér faléra gyorsan felvázolt két ábrát, melyeket a legjobb akarat mellett sem lehetett teljesen erkölcsösnek minősíteni. Az egyik — elég primitíven — egy meztelen lányt ábrázolt, aki, mint vigyázzban a katona. egyenesen állt. Tarkója magasságában vízszintes nyíl vezetett át a fején, szája Irányába. A másik, ugyanolyan primitív rajz, szín tén meztelen lányt ábrázolt, aki szintén egyenesen állt. csak hosszú hattyúnyakán ülő feje a mellére kókadt. Tarkóján és száján ugyan olyan nyíl vezetett keresztül, de most már lentről, ferdén lefelé. A nyomozó még egy ideig nézegette a nem éppen illedelmes rajzokat. Majd, mintha önkívületben lett volna, a fejébe csapta a kalapját, és villámgyorsan távozott. Amint futott a folyosón, a fürdőmesternő. aki közben benézett az elhagyott fülkébe, felháborodva kiabálni kezdett utána. A hadnagy azonban egyáltalán nem törődött vele. Csak az Odeon Színház portáján állt meg, ahol az éjszakai szolgálatot teljesítő portás ült. A színházban már vége felé közeledett az esti előadás. — Kérem a felvonó kulcsát — mondta a had nagy röviden. — A felvonó nyitva van, hadnagy elvtárs. — Én a teherfelvopó kulcsát akarom. Azét, aánelyiket le szokták zárni. A portás gyanakvóan mérte végig. Az ablak melletti szögről leemelte a kulcsot, és odanyújtotta a hadnagynak. — Menjek magával? — kérdezte. — Nem szükséges — süvített a hadnagy, és elindult a felvonó felé. a vesztibül másik oldalára A hadnagy kiterjedt, vízszintes méretei miatt f. nem szívesen járt gyalog, főleg nem a lépcsőn. Ezért a földszinti előcsarnok és az alagsori folyosó közötti emeletet is érdemes volt liften megtennie. —Nagyon érdemes volt. Mert, amikor vagy öt másodperc múlva megállt lent a felvonó, a hadnagy észrevette, hogy az üvegajtón keresztül az öntvény Ámorka bámul rá, amely a felvonó külső ajtajának rácsát díszíti. A szokással ellentétben az Ámorka arccal a felvonó felé állt. A hadnagy kinyitotta az üvegajtót, és tíz öntvény szobrocska után nyúlt. A szobrocska megingott. Amikor felemelte, az könnyen lecsúszott a kopott csapról. Amikor rápillantott a tenyerében ülő elnyűtt istenkére, szomorúan felsóhajtott. Az Amorka feje hátulján sötét folt látszott. Borüvka hadnagy körmével felfeszftett egy darabkát, és sasszemével azonnal felismerte, hogy az odaszáradt vér. A figurát gondosan visszahelyezte az elkopott csapra, s elindult a női öltöző felé. Az öltöző ajtaja nyitva volt. Bement és körülnézett. A helyiség túlsó oldalán még egy ajtót fedezett fel. Odament és lenyomta a kilincset. Ez az ajtó azonban zárva volt. Ekkor zavartan körülnézett, és pillantása találkozott egy Idősebb, fényes munkaköpenyt viselő asszony gyanakvó tekintetével, aki selyem kösztümökkel az ölében épp most lépett be az öltözőbe. Kosik József rajza — Borüvka hadnagy — mutatkozott be. — Nincs kulcsa ehhez az ajtóhoz? Az asszony nem éppen barátságosan mérte végig. A kosztümha'lmot letette a legközelebbi toalettszekrényre, és a falba vert szögről szótlanul leemelt egy nagy kulcsot. — Itt van — mormogta. — Az ajtót azért zártuk be, mert szemben van a férfiöltöző, és a férfiak mindig leselkednek. Föntről taps, majd hangok hallatszottak. A lépcsőn nemsokára női lábak dobogása hangzott fel. Véget ért az előadás. Amikor a hadnagy kinyitotta, majd becsukta maga után az ajtót, még látta az első táncosnőt, amint — nagyon hiányos öltözetben — beront az öltözőbe, s nyomban utána özönlöttek a többiek Is. Rákattintotta a zárat, zsebébe csúsztatta a kulcsot, s körülnézett. Egy ajtóval találta magát szemben, melyen ez a felirat állt: FÉRFI-ÖLTÖZÖ. Jobbra, a vakfolyosó homlokában volt a teherfelvonó ajtaja A folyosó hajlatában három fehértrikós férfi jelent meg. A hadnagy a felvonó ajtaja felé fordult, és a zsebébe nyúlt. Két kulcsot tapintott meg, s mind a kettőt előhúzta. Meglepődött: a tenyerén két teljesen egyforma nagyságú kulcs feküdt. Mindkettőt figyelmesen szemügyre vette, s az egyikkel megpróbálta kinyitni a felvonó ajtaját. Sikerült. De a hadnagy nem szállt be. Ehelyett ismét bezárta a felvonó ajtaját, és kipróbálta a másik kulcsot is. Azzal is jő volt. A hadnagy halkan felnyögött. Beugrott a felvonóba, és becsapta maga után az ajtót. Kis Ideig gondolkodott, majd vizsgálgatni kezdte a fülke belsejét. Primitív, elavult berendezés volt ez, voltaképpen egy deszkapadló, alig derékig érő fakorláttal ellátva. Az egész fülke négy fémrudon függött, felül deszkamennyezettel. Nyomógombos bekapcsolója sem/ volt. Egy karral kellett elindítani és megállítani. Igazi régiség. Egy előnye mégis volt: meg lehetett állítani bárhol az emeletek között. Borüvka hadnagy szomorúan nézegette az akna levert falait, melyek az alacsony korlát fölött mindhárom oldalon jól látszottak. Az ajtó mögött léptek zaja hallatszott, s valamiféle visszhang ideröpftette a taps utolsó hangfoszlányait. A hadnagy felsóhajtott, s elfordította az indítókart. A felvonó megindult. Az akna málladozó fals« szabadon csúsztak lefelé, s a nyitott fülke az öreg nyomozóval lassan emelkedett a magasba. Az akna évszázados vakolatába ltt-ott ősi erkölcstelen feliratok és rajzok voltak vésve, hasonlóak azokhoz, amilyeneket a hadnagy maga is készített a közfürdőben. A hadnagy ezeket a rajzocskákat is nagyon figyelmesen megvizsgálta. Hirtelen, mintha megijedt volna valamitől, az indító karhoz kapott, és a lift megállt. Óvatosan ellenkező irányba fordította a kart, mire a fülke lassan süllyedni kezdett. Alig indult meg, Ismét megállította. Az akna falában jobb kéz felől egy gömbölyű, körülbelül félméteres átmérőjű nyílás tátongott, melynek felső részét vízszintes fémlemezek borították. ami lemezes páncélzatra emlékeztetett. Valamikor nyilván szellőztető készülék volt itt, amiből csupän ff törött tartógerenda maradt meg. Különben a lyuk üres volt. Ha eltekintünk attól, hogy az ív legalsó pontján egy sárgaréz töltényhüvely feküdt. Borüvka hadnagy óvatosan beemelte a zsebkendőjébe. A hüvely ugyanolyan volt, mint amilyet Málek tartott délelőtt a zsebkendőjében. Ezután odahajtolt a lyukhoz, és felemelt egy fémlemezt. A lyukon keresztül — kisebb madártávlatból — érdekes kilátás nyílt a zuhanyozó fülkéire, amelyekben éppen mosakodtak a lányok, és testük sziluettje jól kirajzolódott az igelit függönyön. A függönyök fölött kilátszottak, s felismerhetők voltak a szőke és fekete fejecskék. A hadnagy, noha dülledő szemmel nézegette őket, most már nem tűnt szemérmetlennek. Végtelen szomorúság ült a szemében. Leengedte a lemezt, leült a felvonó sarkában elhelyezett ülőkére, és elgondolkodott. Nemsokára hirtelen felugrott, kihajolt a fülkéből és felülről végigtapogatta a lift deszkamennyezetét. Arcán a teljes kétségbeesés kifejezése jelent meg, s összekent tenyerében egy 7.65-ös fekete revolvert tartott. * * * — Én nem tudom, mért van bezárva az a felvonó — mondta a portás — Utasítás, kérem. Talán ... hogy valami bafja ne essék ott valakinek. Mert rozoga' masina az már. De pontosan nem tudom. Én új ember vagyok itt. — Zahálka úrnak van otthon telefonja? — kérdezte türelmetlenül a hadnagy. — Vanl A fia orvos, és ... — Adja csak ide — a hadnagy benyúlt a telefonkészülékért a portásfülkébe. — A száma? A portás megmondta neki. Folytatjuk
