A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 3. szám
Eszébe Jutott már valakinek azon gondolkozni, hogy hány fogat húznak iki nálunk évente? Egymásra halmozva szép dombocska lehetne belőlük, mert van belőlük vagy három-négy millió. Hozzávetőlegesen ugyanennyi müfogat kell készíteni a tönkrement eredetiek helyett, melyekkel a természet megajándékozott bennünket, de sajnos, melyek eléggé törékeny és romlandó anyagból készültek. A természetes eleségek hasznosságáról való, minden elképzelés ellenére, már a kőkorszak emberének Is aránylag fiatal korban elkoptak, elhasználódtak a fogai, annál Is Inkább, mert a fogak abban az Időben az állati termékek feldolgozására is szolgáltak. S miután az élelmet nyersen, vagy félig főzött állapotban fogyasztották, az ilyen „fogatlan“ ősember pusztulásra volt Ítélve. Ez lehetett az egyik lehetséges oka, az akkori emberiség alacsony átlag életkorának. Az első műfogsorok (protézisek) a fejtett kultúrával rendelkező államokban tűntek fel. Az óegyiptomiak, vagy a titokzatos etruszok i. e. a 4—5. században ember- vagy állatfogakból készítették őket, és aranyemezekre és tartókba erősítették. Időszámításunk kezdetén a rómaiak olyan tökéletes műfogakat készítettek, hogy később csak a 18. századbeliek vehették fel velük a versenyt. Az egész hosszú középkor alatt, az állkapoccsal való törődést, szent Apolénáhcz való imádkozással és varázslással, ráolvasással helyettesítették. A felcser, vagy a falu kovácsának határozott beavatkozása után, a fogsorukban keletkezett hiányosságokat ugyan igyekeztek pótolni a hiú asszonyok (sőt, a férfiak is), ezek a pótlékok azonban kezdetlegesek voltak, és viselésük bűnnek számított. Az újkori tökéletes protéziseket a francia Pierre Fouchard kezdte készíteni, orrszarvú és víziló fogakból, a 18. században. A műfogsor készítése 3—6 hétig tartott és két-három évig szolgálta tulajdonosát Hány orrszarvút és vízilovat kellene megölni ahhoz, hogy négymillió mflfog elkészítéséhez nyersanyagot nyerjünk, és hány fogorvosra lenne szükség, hogy a régi módon elkészítse? Szerencsére modern korban élünk, és a porcelánból, vagy különféle műanyagokból készült fogak gyártásával törődik a jlőln-i Dental üzem. A porcelánfogak gyártása a régi kenyérsütő manufaktúrákat juttatják eszünkbe, melyekhez malom és formakészltő műhely is tartozott. Az alapformákat a fémmetszők készítik. A formák öntött fémből készült deszkácskák, a fél fognak megfelelő mélyedésekkel, a mélyedéseket szinte túlzottnak tűnő gondossággal csiszolják és simává dolgozzák. A gondosság azonban érthető, mert ettől függ a munka eredményessége. A másik csarnokban előkészítik az alapanyagot, a kerámiát. A fehér port, speciális olajok és ragasztók hozzáadása után, plasztikus masszává hevítik, melyet aztán formákba öntenek. A szárítóban a két formarészt öszszeteszlk — kikalapálásuk után apró gyöngyszemek peregnek ki belőlük. Háromféle alapanyag alkalmazása folytán, a műfogsorok különféle keménységet és színárnyalatot érnek el. Amíg a hevítésre kerül a sor, még néhány munkafolyamatot kell elvégezni. Mindenekelőtt csiszolni. Apró deszkákon, szlliciumhomokkal együtt kerülnek a váknumkemencébe, melyen keménységükön kívül természetes, sárgás árnyalatuk is elnyerik. S ezzel az oldalsó fogak készen vannak. A Dental üzem készítményei, tizenkét színárnyalat és huszonhárom változat az első fogaknál, valamint tíz változat az oldalsóknál, lehetővé teszik a választást. A fogak harapásnál és rágásnál 10—25 kilogrammos nyomásnak vannak kitéve, ezért nem könnyű úgy összeállítani és elhelyezni a műfogakat, hogy mindenben tökéletesen helyettesítsék az örökre elvesztett eredetieket. Gépkocsi—piac Vasárnaponként ezernyi ember jár, sokszor családostól Muranówra, Varsóban, ahová a Pontatowsky híd alól átköltözött a vasárnapi autópiac. A Muranówon Ilyenkor ezernyi gépkocsi és motorkerékpár parkol. S mit adnak Itt el? Nagyobb a választék, mint akármelyik autószalonban. Kaphatók ül és használt lengyel gyártmányú kocsik, a szocialista országok gépkocsiját, sok nyugatnémet, francia, olasz, angol, sőt amerikai kocsi. Hogy hogyan keletkezett ez a Szokatlan piac? Néhány évvel ezelőtt, újsághirdetésekkel kezdődött. Az eladó a vásárlót mindig egy bizonyos helyre hívta a kocsit megtekinteni, rendszerint vasárnap. A vasárnapi vásár először a Kultúrpalota melletti parkban zajlott le, később — már mint engedélyezett, rendes piac — átköltözött a Poltowsky hídhoz, s ihnen később a Muranówka csendes utcáiba. Az Igazat megvallva, kevés üzletet kötnek Itt, annál több érdeklődő jön azonban kt vasárnaponként. Varsó szereti ezt a piacát.
