A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 3. szám
Az ellenséges táborhoz tartozó két jelentős személyiség csaknem egy- Időben állapította meg, hogy ,a VDK bombázásának nincs katonai jelentősége", mint ahogy azt az ajigol televízióban egy Interjú alkalmával IV. C. Westmoreland tábornok, a Vietnamban hadműveleteket folytató amerikai Intervenciós hadsereg főparancsnoka kijelentette. Ezt a tényt erősítette meg Saltsburyvel, a New York Times tudósítójával folytatott beszélgetésében Pham-van-Dong, a VDK miniszterelnöke Is, amikor megállapította: „Észak bombázása katonai kudarcnak látszik ... Ellenkezőleg, Észak katonai ereje megnövekedett és tovább növekedik, ha a vietnami nép túl lesz a legnehezebb Időszakon. Kulcstényező ez Irányban az észak-vietnami Ifjúság bátorsága és ereje. Hárommillió fiatal jelentkezik önkéntesen a hadseregbe és minden tekintetben bebizonyítja rátér, mattségét." — A hanoi nemzetőrség tágját légvédelmi gyakorlaton jAPNj Kellemetlen kalandban volt része egy Tatra 128-as tehergépkocsi utasat l nők: a kocst az Ostí melletti Sebuzln községben a síkos úton megcsu r szott, áttörte az úttest betonkorlátját, és belefordult a folyóba, ahol tel jesen elmerült. A község lakosai létrák segítségével mentették kt a póruljártakat a folyó jeges vizéből. A kocsit már nehezebb volt kihúzni. Amerikai lap/elentések szerint az USA a múlt évben súlyos veszteségeket szenvedett Dél-Vtetnamban. A halottak száma 5000, 40 000 katona pedig részben vagy teljesen harcképtelenné vált. — Az amerikai tengerész, gyalogság egy katonáját ápolják, akt a Da Nang légitámaszpont körüli harcokban sebesült meg. (UPl) * Kis történet — A Csehs/.lovákiai Muuyar DnljíUZiik KiiltúriM;yt!siiicl6ni!k hetilapja. Megjelenik mindén vasárnap, ťnszeí'kusztô Majnr Aguslnn fiís/erk. helye ti es; Ozsvild Arpnd Puslaf ink ('. :<H8, tu ínfűn 5T.I (14 Terjeszti a Posta Ihrlans/olgii(a ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levelké/liesilti. S/erkesztftsog: Bratislava, lesen skehn !l. Küllőidre szóin elől izeléseke» el Intéz. MS Ústredná expedícia tlače. Bratislava, fíotlwaldova oá in. 4tl Vil. Nyomja a PK A VIIA nyomdaiaMa la* Bratislava, Štúrova 4 Klőfizelési .díj negyed évre Ul.fíO Kés. lel evru Uíl., Kis. egész ev re 711 Kis Kéziratokat néni or/.iiuk meg es nem küldünk visz-Falun élő barátom mesélte az alábbi, mindennapi éi semmiképpen nem szokatlan történetet: A háza előtt villanyt szereltek, két tiú dolgozott a villanyoszlopokon. Azaz, dolgozott volna, ha lett volna kedve, de láthatólag nem volt, mert egész nap cigarettázott, beszélgetett és üldögélt n későőszi, gyenge napsugarak langymelegében. Láthatólag kiválóan érezték magukat, s a lelek szerint azt az elvet vallották, hogy a munka nem szalad el, megvárta az embert, sietni nem érdemes.. 1 Amikor barátom ingerkedve megjegyezte: na fiatalemberek, maguk aztán nem erőltetik meg magukat! ... az egyik Így szólt, a mentegetőzés legcsekélyebb szándéka nélkül: valóban, dolgozni is kellene valamit.. I És lábára csatolta a mászókapcsokat, nyögve felkapaszkodott az oszlopra, matatott a tetején valamit, aztán lemászott, szuszogva rágyújtott és folytatta tovább az Ucsörgést... Ennyi a történet, mely, mint mér említettem, valóban nem rendkívüli. Beszélni sem lenne róla érdemes, ha nem éppen mindennapísága jelentené érdekességét, s fontosságát nem megszokottsága emelné ki. Mert ha elgondolkodunk rajta, elemezni próbáljuk, és kitapogatjuk a mögötte rejlő mentalitást és életszemléletet, még tanulság is következhet belőte. Nézzük csak) Ha megvizsgáljuk az esetet, három figyelemre méltó következtetést vonhatunk le belőle. 1. a fiatalemberek munkahelye, keresete, munkalehetőségei lehetővé teszik, hogy annyit dolgozzanak, amennyit akarnak (vagyis gyakorlatilag minimális teljesítményt követel tőlük); I» j 2. lelkiismeretűk, munkaerkölcsük, önfegyelmük ugyancsak megengedi hogy semmittevéssel töltsék a napot, még akkor sem jönnek zavarba, ha figyelmeztetik őket, hogy a fizetésükért nem nagyon erőltetik meg magukat; 3. barátom, rosszallása kifejezésére, beérte egy irónikus megjegyzéssel, de a dolgukba nem avatkozott (nem is az ő dolga különben). Az első következtetéssel kapcsolatban azonnal felmerül a kérdés: milyen munkaadó, vállalat, vagy üzem az, amely az alkalmazottaitól nem teljes munkát követel, s mégis fizeti őket? Megengedheti magának egyáltalán egy üzem ezt a fényűzést? Es miből fizeti alkalmazottalt ez az üzem? Nem könnyű feleletet találni ezekre a kérdésekre, mert a józan ész logikájával látnivalóan ellenkeznek. Van bennük valami m'élyen természetellenes, s tegyük mindjárt hozzá — társadalomellenes. Az üzem
