A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 3. szám

Megjelent a Hét képes Magazinja Kapható a Posta Hfrlapszolgálat elárusító boltjaiban, a levélkézbesl­­tőknél és a Slovenské kniha könyvesboltjaiban! A szép kivitelezésé Magazin a Hét 10. évfordulója alkalmából jelein meg. A tíz év legjobb riportjait nyfijtja olvasóinak s a legszebb magyar novellákat: kiemelkedő és rendkívül érdekes cikkeket közül a világ, Uletve az emberiség legégetőbb problémáiról, izgalmas és végig érdekteszitö filmregényt Dr. Sür­gőről, humoros Írásokat és tréfákat, nagy emberek bölcs mondásait a szere­lemről, a nőkről, a hűtlen férfiakról és asszonyokról, minden Idők legkalan­dosabb és legszánalomra méltóbb figuráiról, a bohémekről. A Magazin az 1967-es év naptárát is közli, amelyben szlovákiai magyar költők vallanak leg­kedvesebb hónapjaikról és a nagy székely tró, Tamási Áron meséli el az év tizonkét fiának izgalmas történetét. A könyvet gyönyörű hazai és magyaror­szági tájrészletek fényképei tarkitják, s Lőrincz Gyula művészi rajzai díszítik. A szerkesztőség jó szórakozást kíván a Magazin olvasóinaki 1945. január 17-én szabadították fel lengyel és szovjet egységek Varsót. A város épületeinek 80 százaléka pusztult el a háború folyamán, az 1 300 000 lakos közül csak 800 000 élte meg a felszabadulást. — A lengyel minisztertanács épülete Varsóban, előtérben Pontatowskt herceg szobra. fCAFj Az NDK híres télt üdülőhelyén, az Erzgeblrgében levő Oberwlesenthal­­ban a téli sportok sok kedvelője tölti szabadságát. A másfél méteres hó Igazán kedvez a téli sportok szerelmeseinek. (Zentralbild) tanulsággal például egy járási szerelővállalat. Belső éle­téről keveset tudunk. Dolgozói vidékről regru­­tálódnak és szanaszét dolgoznak a járásban. A végzett munkák jellegéből következik, hogy az egyéni teljesítmények ellenőrzése nehézkes és áttekinthetetlen. Nem is sokat törődnek az ellenőrzéssel, az özemen belttli viszonyok sze­mélyi kapcsolatokra, Ismeretségre, kölcsönös elnézésre és „megértésre“ épölnek. Az özem vezetősége gyakran örül, hogy alkalmazottal nem hagyják ott, nemhogy szigorű munkafe­gyelemre szoktatná őket. (Egyébként a városi házkezelőségek és építési vállalatok között is találunk ilyen „megértő“ munkaadókat. Es még hány van ilyen?) S kialakul egy természetel­lenes társadalmi vállalkozás, mely ráfizetés­sel dolgozik, természetesen az alkalmazottait is rosszul fizeti, állami támogatásból tartja fenn magát, és elégedetlenséget, bosszóságot, kárt okoz mindenkinek. Egy ilyen özem alkalmazottja hát a két fiatalember. Kölönben erőteljes, ögyes fiúk, mesterei lehetnének a munkájuknak, de mi­nek? Nem érdemes. Azt a tizenkét százast havonta Így Is, ügy Is megkeresik, többet pedig ügy sem kereshetnek, mert az üzem nem fizet többet. Minek igyekeznének hát...? És miért igyekezzen az ember, amikor Így is megéli S amellett nem is él rosszul. Legény­embernek elég az a tizenkét százas, amikor kosztot a szülők adnak, sőt ruhával, cipővel Is hozzájárulnak a fiuk életszínvonalának emel­kedéséhez. A kereset Így csak zsebpénz tu­lajdonképpen. S a fiatalemberek lelke formá­lódik, életszemléletük érik, erkölcsök meg­szilárdul. A barátjuknak mór azt mondják: jó helyem van, keresek tizenkét százast, nem sok, de alig kell érte dolgoznom.. I Es a ba­rátja is olyan helyet keres majd magának, ahol a fizetésért alig kell dolgozni valamit. Valóban, figyeljük meg életünk folyását, mun­kánkról szólva, milyen gyakran mondjuk egy­másnak dicsekvésképpen, hogy nem keresünk ugyan rettenetesen sokat, de alig kell érte tenni valamit.. I Köztársasági elnökünk újévi beszédében erről a jelenségről mondta, hogy „vannak, akik azért akar|ák kapni a fizeté­süket, hogy bejárnak a munkahelyükre .. S mindezt elnézi a társadalom? Barátom a két fiatalembernek azt mondta: na, maguk ugyan nem erőltetik meg magukat a fizetésü­kért .. I Számára ezzel elintéződött a dolog, ettől többet nem tehetett. Megállapította magá­ban, hogy a fiatalemberek munkaerkölcse és felelősségtudata csapnivaló, s hozzágondolta még, bogy ez nem ritka dolog. Sőt... Tagad­hatatlan, hogy társadalmunkban a szocialista munkaviszonyok kialakulásával és a demokrá­cia kiszélesedésével keletkezett Ilyen, a tár­sadalmi érdekekekkel és tulajdonnal szembeni könnyelműség, közömbösség. Valahogy min­denki „úr" a maga munkahelyén, szakmájá­ban és hatáskörében, leírva ezeket, a kakas jut eszembe, aki ugyancsak úr a maga szemét­dombján. S a felelőségre vonás nehéz. Söpör­jön csak inkább a maga házatáján, elvtárs .. I A felvázolt kép nem általános (szerencsé­re!), de eléggé jellemzője mai életünknek ab­hoz, hogy beszéljünk róla. Beszélni kell róla, mert tűrhetetlen. Egyetlen társadalom sem engedheti meg magának a ráfizetéses munka­módszereket, a felelőtlenséget és az „állam zsebéből“ való élősködést. Saját maga anyagi és erkölcsi alapjait ásná alá. A két fiatalem­bernek meg kell magyarázni, hogy ha kiküldik őket X. faluba villanyt szerelni, ez nem ok ar­ra, hogy átücsőrögjék a műszakot. S ha nem értenék meg egykönnyen a becsületes emberi munka szükségszerűségét, olyan munkafeltéte­leket kell nekik teremteni, hogy dolozniuk is kelljen azért a tizenkét százasért. Sőt, ha akarnak, többet is kereshessenek. Ez a jövő — az új gazdasági irányítás — feladata, mely egyben szükségszerűség. Szük­ségszerűvé teszi a fiatalemberek és a társa­dalom érdeke egyaránt. DUBA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents