A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-07 / 19. szám

amelyik negyvenöt óta nőtt fel. Mert nemcsak nálunk, Prágában, de a világ nagyvárosaiban mindenütt problémát okoz a szabad Idő fel­­használásának módja. Messze va­gyunk még attól, hogy az emberek nagy része, Itt Is elsősorban a fia­talság képes legyen értékelni az időt, hogy munkában és pihenésben egyaránt céltudatosan használja ki. Megfordítva, gyakran találkozunk azzal a nyugtalanító jelenséggel, hogy elherdálják a perceket, nem tudnak mit kezdeni vele. Némelyek ráadásul úgy segítenek magukon, és ütik agyon az ldót, űzik el az unal­mat, hogy bűncselekményeket . kö­vetnek el. Meg kell tanulnunk jobban tisz­telni az időt, hogy felhasználhas­suk személyiségünk kiteljesítésére, ki-kl természetének legmegfelelőb­ben, hiszen itt minden előírás nevet­séges lenne. Ezek azok a látszólag jelenték­telen dolgok, amelyek a város ar-Az első Zenei Tavaszt 1946-ban a Cseh Filharmónia kezdeményezésé­re rendezték meg. A vezérlő gondo­lat az volt, hogy a második világ­háború alatti barátainknak és szö­vetségeseinknek kulturális találko­zója legyen. 1947-ben Is ebben a szellemben került megrendezésre, inig 1946-ban a szervezés gondját a kormány vette át, ős megbízta az akkori iskola, Tudományos és Mű­vészeti Ügyek Minisztériumát, hogy az akciót szélesítse egy nagyszabá­sú zenei fesztivállá, ami minden nemzet művészei együttműködésé­nek gondolatát fejezze ki. A zenei fesztivál szorosan kötődik a főváros történelmi környezetéhez, ezért használják fel a hangverse­nyek lebonyolítására a gazdag tra­díciókkal rendelkező Szent Vltus és Szent György székesegyházak ter­melt a prágai várban. A huszonkettedik szabad tavasz vajon miképpen tükröződik az Idei zenei tavasz koncepciójában? Dok-Ordódy Katalin: nkettedik tavasza culatát formálják, légkörét, lakói­nak mentalitását befolyásolják. Né­ha a kor — mint negyvenötben Is — világosan parancsol és mindenkit helyére szorít, engedelmességre bír, saját lelki alkatának megfelelően ha­tározott magatartásra kényszerít. Most, békében ezt a szerepet társa­dalmunk vezáreszméjének kell át­vennie. Azt akarjuk, hogy mindenki Jól dolgozzon és jól éljen. Jó az, hogy embereink tízezrei jutottak új lakáshoz. De egyedül ez még nem jelenti a jó életet. Fontos az is, ml van a falakon belül, és a falakon kí­vül. A falakon belüli életről már fentebb szó esett, a falakon kívül pedig nem elég a telepek Iskolával, üzletnálózattal, szolgáltatásokkal, mozival, könyvtárral való ellátottsá­ga, de fontos az is, milyen esztéti­kai környezetet teremtünk minden­nek. Igyekszünk jó architektúrát, elég levegőt, minél több zölded és napfényt biztosítani, azonkívül igyekszünk legjobb művészeinket megnyerni, hogy komplex képzőmű­vészetünk díszítő elemekkel egészít­se ki a kulturált környezetet. Ezzel még mindig nem tettünk eleget minden feladatnak, amellyel a város következő évtizedre szóló arcát akarjuk alakítani. Nem mutat­tunk rá minden lehetőségre, minden összefüggésre, de polgárainknak és ezen belül fiatalságunknak biztosí­tani akarjuk, hogy friss pillantással szemlélhessék ezt a XX. századot, újkori nemzeti történelmünket, és az egész világ progresszív fejlődé­sét. « • « „Melyik cseh nem szereti a ze­nét“ — hangzik el Smetana Dali­­borjában, s ez a mondat valóban Jellemző a nemzetre. Prága pedig a felszabadulás óta híressé vált Ze­nei Tavaszáról, amelyet a megújho­dás, a politikai, társadalmi, művé­szeti megújhodás jegyében hoztak létre, s amely a legnemesebb ha­gyományokra épülő és állandóan előremutató folytonosság Is egy­ben. tor Vilém PosplŠll, Prága Zenei Ta­vaszának főtitkára mondotta, hogy az Idei rendezvényt a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfor­dulójának jegyében bonyolítják le. Lehetetlen meg nem emlékezni er­ről, az emberiség életében olyan Je­lentékeny történelmi fordulatról, amely nemcsak a szovjet zeneszer­zőket Inspirálta, de a világ .kultú­rájának számos más területére Is komoly hatást gyakorol. Prokofjev­­nek, a XX. század már klasszikus­nak elismert szovjet zeneszerzőjé­nek alkotásait tűzte műsorra, és a kortársak közül a rendkívül tehet­séges Sosztakovlcsot. A szovjet zenét nem lehet jól el­képzelni szovjet Interpretátor nél­kül, ezért meghívták a lenlngrédl filharanónlkusokat Is. A prágai Ze­nei Tavaszon ez alkalommal szere­pel majd először a Moszkvai Nagy­színház balettje Csajkovszkij Dlótö­­rőjével és egy fiatal szovjet zene­szerzőnek, Scsedrinnek új művével, a Púpos lovacskával. Természetesen a világ zenei elitjének számos kép­viselője is közreműködik majd. Sorba látogathatnánk a színháza­kat, az avantgardista művészetet képviselő Intézeteket, művészeket, akik mind hozzájárulnak annak a hasonllthatatlan prágai légkörnek a kialakításához, amely ezt a várost ódonná és modernné teszi, felruház­za a világvárosok minden Ismérvé­vel, de megtartja hamisítatlanul csehnek, s amely az ottjáró ide­gent azonnal magával ragadja. Prá­ga ma kétségtelenül a legigénye­sebb szocialista kultúra egyik fel­legvára. A városnak azonban nem csupán belső, „lelki“ arculata ment át nagy változáson az elmúlt 22 év alatt, hanem külseje is. Terjeszkedett, új negyedek épültek, ami természetes, hiszen Így van ez az ország más városaival, falvaival is. A külső vál­tozás érzékenyebb pontja az, hogy sok régi kő, régi ház tűnik el a kényszerítő körülmények miatt, amelyek mind kedvesek, emlékezete­sek, a kegyeletükről jól ismert prá­gaiak szivének. Most fényképeket készítenek ezekről az épületekről, amelyek mellett még naponta el­járnak, s amelyek nélkül oly nehe­zen tudják Prágát elképzelni. A kö­vetkező nemzedék ezekből az érté­kes dokumentumokból tudja majd rekonstruálni a város régebbi képét. A belső és külső változások azon­ban mind egyazon cél szolgálatában állanak: szebbé tenni az életet, a mai, s a következő, a távolabbi nem­zedékek számára. |7 ?,!r II*1'1 ž

Next

/
Thumbnails
Contents