A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-16 / 16. szám
y W m ľňléf A Család — Iskola — Művelődés postájából két levélre válaszolunk. D. J. dunaszerdahelyi olvasónk arról panaszkodik levelében, hogy fia a magyar tannyelvű kilencéves iskolában jó tanuló volt. A kilencedik osztályt 2,7-es eredménnyel fejezte be. Jelenleg Bratislavában a szlovák tannyelvű ipartanuló-iskolában villanyszerelői szakmát tanul. A szakmá val nem is lenne baj, de a félévi osztályzáskor oroszból is, meg szlovákból is megbukott a gyerek. Mit tegyen a szülő? Kétségtelen, hogy a magyar anyanyelvű gyermeket a szlovák tannyel vű iparilanuló — vagy szak-középiskolákban, de részben még a főiskolákon is, főleg a tanulás első évében, kettős erőpróba várja. Egyrészt eleget kell tennie az új, magasabb fokú iskola követelményeinek — és ez a szlovák anyanyelvű tanulók számára is kemény dió — másrészt meg kell szoknia a szlovákot, mint tanítási nyelvet. Ma már nem arról van szó, hogy a magyar tannyelvű iskolák diákjai nem tudnak szlovákul, hanem arról, hogy a magyar anyanyelvű gyermek szókincse tör vényszerűen kisebb, kifejezőképessége pedig szegényebb a szlovák anya nyelvű tanulóénál. Elvégre a Zsolnán felnőtt, szlovák anyanyelvű gyér mek — aki szinte az anyatejjel szívta magába a szlovák nyelvismeretet — és D. J. dunaszerdahelyi olvasónk gyermekének szlovák nyelvtudása között nyilvánvalóan van bizonyos nyelvtudásbeli különbség Ennek a természetes nyelvi különbségnek kikompenzálása érdekében az iskolaügyi szervek rendeletben Írták elő, hogy a magyar, ukrán, lengyel tan nyelvű kilencéves alapiskolát végzett tanulók a szlovák tannyelvű iparritanuló- vagy szak- középiskolák első és második évfolyamában nem kaphatnak szlovák (ileltve cseh) és orosz nyelvből elégtelen érdemjegyet. Ezekben az évfolyamokban e tantárgyak érdemjegyeit nem sza bad beleszámítani az ösztöndíjhoz szükséges átlageredménybe. Tehát az az iskola, mely nem tartja be a Művelődésügyi Minisztériumnak ezt az 1963, augusztus 12-én kelt rendeletét, törvényellenesen jár el. Termé szelesen az iskolának minden el kell követnie, hogy a nemzetiségi iskolák volt növendékei nyelvi szempontból is elérjék az illető iskolák többi tanulójának színvonalat. Persze ez csupán a kérdés egyik oldala, mert ezzel szorosan összefügg az is: hogyan lehet áthidalni, a lehetőségekhez képest zökkenőmentessé tenni az átmenetet az alacsonyabb fokú iskolából a magasabb fokúba. Az első legfontosabb követelmény: minden iskola a tanterv által előírt alapos tudást nyújtsa tanulóinak. Ez fémjelzi — tanítási nyelvre való tekintet nélkül — az iskola munkáját. Ennek pedig egyik legbiz tosabb értékmutatója, ha tanulói megállják helyüket további tanulmá nyaik során. A magyar tannyelvű iskoláknak ezenkívül még sokoldalú alapos szlovák nyelvi képzésben is részesíteniük kell tanulóikat. Min den tantárgyból meg kell tanítani a magyar tankönyvekben egyébként közölt szlovák szakkifejezéseket is. Szlovákia iskolai szervei továbbra is nyitnak magyar tannyelvű ipari tanuló- és szak-középiskolákat, ahol ezt a népgazdaság érdekei megkövetelik, hol ezt a szülők kérik, s a személyi és anyagi feltételek is meg vannak hozzá. Tavaly szeptemberben például 16 osztállyal nyílt több első évfolyam az előző évihez viszonyítva és ebben az iskolai évben szintén több magyar tannyelvű osztály nyílik majd. Persze a meglévő 256 szakma között a jövőben is akad majd olyan, amelyből az egész országban csak egy vagy két osztály nyílik. Ezt a néhány szakmát továbbra is szlovák vagy cseh nyelven kell tanulni — azonban az idézett rendelet teljes figyelembevételével, annak pontos betartásával. Szeret nénk ebből az alkalomból hangsúlyozni, az iskolaügyi szerveken kivü1 nem utolsó sorban a szülőkön is múlik, hogy a tanulás folyamatosságá nak könnyítése érdekében hozott minisztériumi rendeletet mindenki, mindenütt helyesen értelmezze, és mély szocialista humanizmusának megfelelően érvényesítse. A másik levél — névtelen — az egyik általános középiskola tanári karát bírálja azért, mert „nem értenek ahhoz, hogyan kel) a tanulók érdeklődését a részükre legalkalmasabb pálya iránt felkelteni“. A levét írója általunk ellenőrizhetetlen adatok halmazával becsmérli a tanári kar egyes tagjait — elfecsérelt tanítási órák, a tanulókkal való bánni nem tudás, az ifjúi lendületet gátló és fékező, a legrosszabb értelemben vett „tanári" magatartás, stb. A levélben a pedagógusi szakértelem meglepő. Éppen ezért érthetetlen, hogy mindezt miért nem mondja el a szülői munkaközösség ülésein, miért nem értesíti minderről az igaz gatóságot? Persze minden félreértést elkerülve meg kell mondanunk, a levél írójának feltehetően igaza van, amikor azt kifogásolja, hogy a peda gógusok szinte kizárólag csak a tanulók szorgalmát mérik és nein kŕ pességeiket. „ ... Ha egy középiskolásnak a 2—3-as bizonyítványát csak napi 4—5 órás tanulással sikerül elérnie — írja —, úgy ez a tanuló a főiskolai stúdium fokozott követelményeinek aligha fog megfelelni ' A probléma ugyan sokkal bonyolultabb, de le kell szögeznünk: Az olyan ifjú, akiben a választott pályához szükséges személyiségvonások egyáltalán nem fedezhetők fel, a választott foglalkozás gyakorlására nagy erőfeszítéssel és többnyire csak kevésbé jó eredménnyel képes. Ha ilyen eset előfordult, valóban feltehető a kérdés: van-e értelme a személyi adottságokkal ellentétes szakmában dolgozni, amikor az adottságok és a szakmai követelmények ismeretében más, megfelelőbb fog'alkozások is választhatók. Tehát nem állítjuk, hogy iskoláinkból nem kerülnek ki pályatévesztett emberek, ezek száma azonban egész kis hányada az egy-két évtizeddel azelőttinek. S ha Ön nem rosszindulatú, névtelen levelekre pazarolná energiáját, kvnem segítene — és leveléből úgy véljük, tudna segíteni — akkor bizonyára még kevesebb cinikusan ironikus, szerencsétlenül pályatévesztett embert produkálna társadul műnk. * Jönnek, jönnek a lányok, hajuk bronz s aranybarna, öklömnyi mellüket szellő csiklandja, simogatja, jönnek az úton át, cipőjük felkopog, vidáman dúdolnak és tovatűnnek az utca hajlatában. Tovatűnnek, mint egy-egy jelenés, hajnaljényben az álom tündére, áttetsző csipkeköntösében, ahogy a réten átoson s bejut a fák közé repesve, vagy pillangóvá változik, s lobogva, incselkedve jelcsap a kristály égbe, jel a tárt ölű magasba, hol a jókedvű isten lámpáját gyújtogatja. Jönnek, jönnek a lányok, csípőjük vágyat ringat, szemükben kék láng, szemük kék lángú hajnalcsillag, arcukon rózsapír, arcukon mosolygó almák hamva, homlokuk selymén az öröm s az ijjúság hatalma s a tisztaság, a szent csoda, az élet hűs meséje, mit jel nem tépett még a vad pánsípok szenvedélye. Jönnek, jönnek a lányok, gczellaléptű fruskák, kacagásuk felveri a kősivatag utcát, s mert tiszták még, a hangjukat nem védi álszemérem, olyanok, mint a madarak, átcikáznak az égen, röpködnek vidoran, csivognak, csivitelnek, mosdatják gyenge szárnyukat, nem szőnek semmi tervet, de néha, csendes éjeken, mikor a hold ragyog, megérinti testüket a nagy asszonytitok. Jxfaz, kittet Igaz hittel veled mennék, szívbéli testvéred lennék. Egy a szóban, egy a vágyban, féltő bánat a sírásban, hogyha te is velem jönnél. Kezedet kezembe venném, váltadat is átölelném. Védenétek holtomiglan, míg a lélek el nem illan, ha te is pártomra kelnél. Bárha sziklák zuhognának, rőt villámok lobognának: megvetném a váltam érted, megosztanám szenvedésed, ha te sem kímélnéd vállad. Barátságunk így verődne sorsot qyürkőző erőbe. Állnánk, mint a szürke gránit, verhetetlen mindhalálig, hogyha te is így akarnád. ££aág,y,am innen Elvágyom innen. Miért is jöttem? Árnyak remegnek körülöttem. Széttöredezik itt az álmom, itt a virág is szomorúbb, s őszi esőcsepp ül a fákon. laj, messzi, szép ezüstfolyó! jaj, lángoló nap ékköve! Sistereg, zokog a szó. laj, ölelő mezők öle! Visszasír az álmodó. Az ég alatt már semmi fény, halott zajok és vak magasság között setteng a jó remény. Mért jöttem ide, nem tudom, ősi és elhagyott úton. Nyugtalan szívem hallgatom az éjen át magányosan. Künn a szelek hullámverése a hegyekről jajgatva rohan, s kezembe ejtem arcomat. Tartsd, remény, gyötört szívemet, egyszer majd hazamehetek — Élni jó lesz, s meghalni jó. Jaj, messzi szép ezüstfolyó! Visszasír az álmodó. ■ A verseket Dénes György „Evek hatalma“ című most megjelent köteléből vettük, amely kapható Szlovákia összes könyvesboltjaiban. — if -
