A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-02 / 14. szám
Abból a széleskörű kezdeményezésből, melyet a telepítés, életkörnyezet Javítás és városépítés terén a Technikai Állami Bizottság elindított, valamilyen fordulat érezhető. A Tudományos Akadémia, az Építészeti Kutató Intézet, a tervhivatalok, a főépítészek szervei továbbfejlesztik az életkörnyezet megjavítás és városfejlesztés elvét. Egész társadalmunk tervének, a csehszlovák közgazdaság távlatainak, valamint anyagi kultúránk jövőjének javításán fáradoznak. Felmerült a kérdés, hogy vajon a szocialista és csehszlovák építészet túllépheti-e az adott technikai lehetőségeik kereteit. Néhány idősebb tanár, pl. Hruška professzor a képzelőerő érvényrejuttatásának fontosságára mutatott rá. Néhány versenytől eltérően, régebben nem jött létre „Jövő városa“ jellegű társadalmi megrendelés. Az építészek ugyan nem a múlt, de még mindig csupán a jelen számára terveztek. A Technikai Állami Bizottság a prágai Tervhivatal épltészközösségének vezetőjénél, Čelakovsky Gorazd építészmérnöknél megrendeli a „Jövő városának“ tervét mint Prága satelitjét. A Pénzügyminisztérium a Bratislava déli körzetében, Petržalkán megépítendő „jövő városa“ tervének elkészítésére meghirdetett nemzetközi versenyre bizonyos összegű devizát bocsát a vállalat rendelkezésére. A Jövő városai már nem csupán Nagy-Britanniában, az Amerikai Egyesült Aiiamokban, vagy Brazíliában fognak épülni, hanem a Duna és a Vltava partján Is. Petrűalka tervein — legalábbis reméljük — 300 munkaközösség dolgozik majd. Térjünk ezért vissza a Vltava mellett elterülendő jövő városához. A terveken dollgozó munkaközösség manapság Igen meggyőzően magyarázza elképzeléseit, az érdeklődők, szakemberek és laikusok, technikusok és politikusok egész sorával, széles körével tárgyal. A jövő városa minden ember ügye, minden ember nézetéből, véleményéből származhat helyes ötlet, vagy hozzásegíthet a helytelen döntések meggátolásához. Az építőik közössége kész Javaslattal járul a széleskörű vitához, hogy a nézetek és vélemények pergőtüzében csiszolódjék művük fogyatékossága. Ez a közösség szakmai szempontból jó összetételű. Egyetemi tanárok, tudományos dolgozók — szociológusok, orvosok, pedagógusok, technológusok, közlekedési szakemberek és sokan mások — nyújtják tudásuk javát a közös projektba, segítik az építőket és tervezőket abban, hogy kialakíthassák a 2000, év korának helyes városi életmódját, modelljét. A jövő városának területi tervére vonatkozó gazdaságpolitikai irányelvek meglepően tömörek és egyszerűek. A tervezőktől azt kívánják, javasoljanak optimális nagyságú, megfelelő széthelyezésfi várost, amely építészeti struktúrájában megfelel társadalmunk fejlődési arculatának, képének, miközben számítsanak a technika legfejlettebb vívmányainak alkalmazására, befektetési költségek mennyiségére való tekintet nélkül. A fő irányelv az, hogy a kommunista társadalom embere ideális környezetben éljen kiegyensúlyozott életet. Szükséges, ihogy az építészek legalább eigy pillanatra — munkájuk megkezdésekor — filozófusokká váljanak és elméletileg, támaszkodva a szakemberek segítségére és Ismereteire, képesek legyenek városuk elvének helyességét megindokolni. Gondolkodniok kell afölött, miből ered a ma emberének a városi környezettől való elidegenedése. Miért törekednek az emberek a város elhagyására — legalább szombaton és vasárnap, -r hogy második otthont találjanak, vlkend-házat építsenek, gyümölcsfákat gondozzanak, kertecskékben kapáljanak stb. Mi az oka annak, hogy az ember a szabad ég alatti sport után jobban érdeklődik, mintsem egyszerű benti gyakorlatokat végezne, szívesebben gyorskorcsolyázik, vitorlázik stb. A feleletek, magyarázatok egész sorát megtalálhatjuk. Korunk embere, habár kis méretekben — az egész társadalmi fejlődés jegyeit magán viseli: foglalkozik gyűjtéssel, vadászattal, megmutatja harcos mivoltát, gazdálkodik, hajlamosságot tanúsít az ipar Iránt, és mindenekelőtt a modern kor gyermeke. Korunk embere uralja a technikát, kedveli a sebességet, aminek a legkifejezőbb megnyilvánulási formája a gépkocsi feletti uralmi vágy, mert hisz ezáltal növelheti hatékonyságát is. Ezek a nemegyszer mosolytkeitő emberi gyengeségek, „hobbyk“ most adnak okot a gondolkodásra, amikor a szabad Időről, annak kihasználásáról beszélünk, amikor az emberek érdeklődését a kultúra, politika és tudomány terén végzett fennkölt tevékenységre akarjuk irányítani. Mert éppen az érdeklődési kör tartamának kívánatos hiánya miatt csúszik le az ember a „nyárspolgár“ szintjére, akit egy bizonyos, Igen szellemes francia ember a következőképpen Jellemzett: „Egy asszonyt, két gyermeket, három szobát és négy kereket akarok.“ Felmerül a kérdés, hogy vajon a hasonló pozíciók elérésére a burzsoá társadalom maradványai ösztönzlk-e, vagy pedig nálunk, a mi városainkban továbbra is léteznek az Ilyen jelenségeiket, óhajokat szülő feltétetek Korunk emberét a termelés elválasztja munkájának eredményétől, ezért nem talál kielégülést. Személyes érdekeit, munka utáni szabad idejét olyan tevékenység végzésére óhajtja fordítani, amelyben önmagát, képességének érvényrejutását láthatja. A Jövő városának tervezői éppen ezért olyan környezetet akarnak létrehozni, melynek keretei között a modern kor embere érvényre juttathatja személyes érdekeit. A városi lakos számára lehetővé akarják tenni, hogy a J. J. Rousseau óta hirdetett természethez visszamehessen, térhessen, hogy zöldelljen a toronyházak körülötti térség, valamint a huszonötödik emelet kiugrószerüen megépített terasza. Ezért az egész várost Prágától délre, a gyönyörű Vltava menti vidékre helyezik, közel Jílové községhez. Az erdők fái már felnőttek, a várost közvetlenül a zöld természetben építhetik fel, ahogy ez az északon élő nemzeteknél szokás. A vízterületeket és ellátást mesterségesen kell megoldani. Gátat emelnek a közeli kis folyócska útjába, ezáltal egyrészt üdülőközpontot, másrészt viszont a közeli Vltaván épült vízierőmű víztárolóját hozzák létre. Egyesítik a célszerűt a széppel. Nem csupán arra törekedtek a tervezők, hogy a várost szép természeti környezetbe ágyazzák be, hanem arra Is, hogy a város jelentős és gazdaságos települési központot alkosson, kapcsolódjék Prága egységéhez. Sok ötlet, nézet sűríthető bele egy ilyen városépítési tervbe. Ezen terv szerzői pl. azon elmélkedtek, hogy a lakhely és természet ilyen Jellegű egybekapcsolása megszünteti-e majd a manapság jól ismert lakás — vlkendház kettősséget. A javaslat megfogalmazói igen alaposan megvizsgálták a város nagyságának ügyét is. Régebben a város méreteit az ipar feltételezett növekedése, 6
