A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-02 / 14. szám
tatjuk utunkat dél felé. Egy órai lovaglás után a főútról le kell térni egy hegyi ösvényre, s csakhamar feltűnnek az első falvak: Tamls, Kvitouli és aztán Dzsgerda. Ez az az Ígéret földje, melyet messzire elkerül a halál, Itt találkozhatunk a fürge, jó erében levő öregemberekkel, akik olyanok, mintha csak valami régi képeslapból vágták volna ki őket: sötét turbán, fekete cserkesz kaftán, magasszárú lovaglócsizma, övükben ezüstveretes klndzsál. Mindegyik maga a megtestesült büszkeség és méltóság. Bemutatunk közülük négyet. KUTA SZANTAR1A. 0 a legidősebb. Nemrég ünnepelte 129. születésnapját. Tamlsban él — a nyolcadik feleségével, Szurljával, aki mindössze hatvanöt éves. Kuta hat asszonyt temetett el, a hetediktől elvált. Huszonkét gyerek közül hét maradt életben, legidősebb fia, Ruszflán, talán harminckét éves. Az öreg még szilárdan tartja kezében az eke szarvát, ha zenét hall, még táncra állnak a lábai. Hihetetlenül rugalmasan jár, a botra, mondhatnám, inkább csak azért támaszkodik, hogy nagyobb tiszteletet keltsen. Életében még sohasem volt beteg, mindig jó ez étvágya. Most — mint Kllaurldze körzeti orvos mondja — kissé panaszkodik a szemére. Egy tágas, nagy faházban lakik, ahol van hűtőgép, tv-készülők. A környékről, de távolabbi vidékekről Is számtalan orvos keresi fel. Nemcsak, hogy vizsgálják, ml a hoszszú élet titka, hanem azéTt Is, hogy különböző problémákban kikérjék a tanácsét. Kuta Szantarla ugyanis nem egy betegségnek ismeri az orvosságát. KADZSAJ KONACS alacsony termetű, fehérszakállú, mokány kis öregember. 120 éves, de lehet, hogy több (mindegyikük születése Idejét hozzávetőlegesen azoknak az eseményeknek az alapján határozták meg, amelyekre emlékeznek). Még sosem volt beteg. Feleségével, aki harminc évvel fiatalabb nála, fenn él a hegyekben, 10 kilométerre Dzsgerdától. De csaknem naponta lejár a faluba. Szereti a társaságot, be-betér egykét szóra valamelyik hasonló korú pajtásához vagy húsz unokája valamelyikéhez. EDIK AMICSBA. Még kimondott „fiatalember“. Mindössze 106 éves. Lóháton jött le hozzánk a kolhoz legelőjéről Dzsgerdába. S nehogy véletlenül Is gyanakodjunk, hogy talán csak megjátssza' magát előttünk, néhányszor jól meghajszolta a lovát, s párszor fel-leugrott a vágtató ló hátáról. Doktor Variam Lagvllava csak a fejét csóválta: „S ráadásul még Iszik Is, mint a gödény. Két liter Izabellát megiszik naponta. Viszont soha életében nem dohányzott. Ötvenöt éves volt, amikor megnősült. Közben Edik Amlcsba odaügetett a Volgánkhoz, ahol ott állt három orvos. Mintegy mentegetődzésképpen megjegyezte: „Szeretek kicsit vágtázni, mindig eszembe Juttatja azt az időt, amikor magam Is híres dzslgit voltam.“ — Megkérdeztem, mit vár még az élettől. — „Még ötven évet, s akkor — meg leszek elégedve.“ SZTANA SLARBA KUGYESZOV1CS. ö a Benjámin az öregek között, akikkel űz abház hegyekben megismerkedtem. Két év hiányzik még neki a kerek százhoz. Karcsú, sudártermetű, arcán alig látni ráncot. Akármelyik ötven éves nehezen tudna lépést tartani vele. Kindzsáljától rettegtek a farkasok, sőt még egy medvét is megölt vele. Ritkán Jár gyalog, majd mindig lóháton ül. Vidám természetű, sohasem unatkozik, még meg-megfordul egy-egy csinos menyecske után. Szeret élni — ezt ő maga mondja. Soka'n megpróbálták már, hogy kicsalják az abház Matuzsálemektől a hosszú élet titkát. Ahogy én látom, ezt alighanem a munkában kell keresni, mindegyik „pátriárka“ maga a megtestesült tevékenység. nyugodtan, nagyobb Izgalmak nélkül élnek a kipufogógázaktól mentes, jó hegyi levegőn, egyszerűen, Józanul táplálkoznak, nem vetik meg a jó kis borocskát meg a vodkát, vagy nem dohányoznak, vagy naponta megszabott számú cigarettát szívnak, rengeteget mozognak ... bár az öröklött tényezőkről sem szabad nyilván megfeledkezni. Azt hiszem, ez minden ... V. H. EDIK AMICSBA: „Kihasználjam a le génykoromat, ötvenöt éves koromban nősültem, szeretnék még Stven esztendőt az élettől." Beiről: Sztana Starbs Kugyelzovics, Edik Amlcsba, KADZSAj KONACS. - Ha vendég jön a házhoz, az abházoknél mindjárt teli az asztal étellel-ttallal. SZTANA SLARBA KUGVESZOV1CS. Két év hiányzik még neki a százhoz. Ritkán jár gyalogszerrnl. . . A Szantarlaházaspur Szurija hatvannégy évvel tialaUhb e férjénél. Saroch (CTK) felv. elkerülöm, legfeljebb majd halottak napján megyek el az asszony sírjához ... Nem tud az úr valami nekem való helyet? Csősznek talán még jö lennék .. G. Anna, 80 éves ... Isten ments, dehogy panaszkodom. A fiam nagyon ló és müveit ember. A menyem meg tanárnő. Megmondták, hogy csak addig kell az öregotthonban maradnom, amíg el nem tudják cseréint a lakásukat. Szegények, pedig úgy szeretnék, ha velük lennék, dehát ha kiest a lakás, csak kétszobás. Az unokám ts férjhezadó lány, neki Is külön szoba kell már..." K. Borbála, 84 éves „Az unokáim megyek meglátogatni, viszek nekik egy kis édességet. Karácsony óta nem láttam őket. Hogyan? Minek okoznék gondot a lányoméknak? Jó nekem az öregotthonban. Csak a két ktcstt láthatnám gyakrabban... I" V. Katalin, 80 éves „Csak egy öcsém él, nem kívánhatom, hogy 0 tartson el, nagy a családja. Három fiam kint fekszik a Don-kanyarban. Az öregotthonban legalább nem vagyok egyedül. Az öcséméket ts minden hónapban meglátogatom, viszek a gyerekeknek ezt-azt.. .* I. Margit, 80 éves „öt lányom van, verje meg őket az Isten ...I" L. János, 79 éves „Ha nincs ez az öregotthon, koldusbotra futok, mint az apám, nem hiába átkozott meg, mikor klkergettem az udvaromból. Nem hányhatok a fiam szemére semmit. Apia fia... Nem fizetne az úr egy féldeett? .. É. Teréz, 83 éves >. „Istenem, minek szültem én a hat gyereket, ha Ide juttattak, minek, minek, minek? ..." És Így tovább. Harminc hasonló feljegyzés a noteszemben. Nem egészen egy hét alatt gyűjtöttem az ország különböző helyein, utazás közben. A harminc óregember kózül huszonötén szociális otthonok lakói, de előbb —utóbb az öit is oda kerül, egyelőre még „valami munkát“ keresnek. Ami azonban a legszomorúbb, a harminc közül csupán hálómnak nincsenek gyermekei. Tudom, hogy ezekbe az öregotthonoknak nevezett szociális Intézményekbe csak a legindokoltabb esetekben lehet bejutni, csak a teljesen magára maradt, munkaképtelen öregember kaphat ott helyet. (Hiszen ilyen Is van éppen elég). Ez a huszonöt öregember tehát egy bizonyos szempontból még örülhetne is a szerencséjének. „Nem Jutottunk koldusbotra“, mondhatnák, a hetvenötéves L. János bácsival egyetértésben. De neon mondják, rajta kívül senki sem mondja. Siránkoznak, pltyeregnek, vagy átkoződnak — vérmérsékletük szerint. Lehet, hogy zsörtölődő, „nehéz természetű“ öregemberek, akikkel nem öröm együttélni, akik „mindenbe beleütik az orrukat“, holott hasznos munkára már teljesen képtelenek, csak a család gondját-baját szaporítják. Lehet, hogy rosszabbak már, mint a gyerekek, szenilisek, buták, gonosz kodók. Lehet. S ürügyet Is lehet találni mindig, ha meg akarunk szabadulni valakitől. S ha az emberek Jók a kapcsolatai, barátai vannak a nemzeti bizottságon s egyéb Illetékes helyeken, a megvénült apát, anyát, anyóst vagy apóst még az öregotthonban Is el lehet helyezni, amint láttuk. Esetlek csak annyi történik, hogy a szociális otthonban nem lesz helye annak az aggastyánnak, aki valóban rászorulna, hiszen senkije sincs földön-égen. Dehát akármilyenek, mégiscsak a szüleik, mondhatnánk. Kár a szóért, aki egyszer apját, anyját képes elüldözni a háztól, azt nem hatják meg a szavak. Valamit azonban nyugodtan leszögezhetünk. I. Margit néni öt lányának, továbbá É. Teréz néni hat gyermekének, de a többi „gyermeknek" is, akiktől szó volt és akikről nem volt szó rossz az Időérzékük. Nem hajlandók tudomásul venni az idő múlását. Nyilván Jó egészségnek és erőnek örvendenek, tele vannak életkedvvel és mohósággal s nem nagyon szeretik, ha törekvéseik útján fölösleges teherrel kell bíbelődniük. Amellett ismerjük el, nem Is mindig kellemes látvány a reszkető kezű és lábú, hebegő öregember, hát még később, ha majd ágynak esik, ha majd ápolni kell, etetni, mosdatni, stb. Sokkal kellemesebb látvány és sokkal szórakoztatóbb a hamvas arcú, csevegő gyermek. Igazuk van, de rossz az időérzékük, mert nem veszik tudomásul, hogy a szép ifjúkor, az erő és egészség boldogságos kora rövidke pünkösdi királyság csupán, s csak néhányat kell aludni ahhoz, hogy a példánkon felbuzdult s kényeztető kezünk alatt felserdült gyermek minket is útálatos, hasznavehetetlen, hebegő vénembernek, tehertételnek lásson s a hagyományokhoz híven valamelyik távoli holdkráterbe lőjön bennünket. A világ fejlődik, tágulnak a lehetőségek, az öregotthonok ugyan megtelnek, de van már fejlett rakétatechnika. A példa Is követésre csábit.. .1 Zs. Nagy Lajos RTTP