A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-19 / 12. szám

A Kassai Munkás 60 éves jubileuma <t nvítmst*s<o*s3iM »vas* re»ttim nmupp íSXÄ*gTÄ i*»»"«*«»*» —1“SSÜST tu#(«fft-ftWMK <ww»> <- •*»» - <*■«>•>«»»-* KW»««« Ite« l*í »«w » «.«*»■ Erőszakra — forradalom. í„' »Wify*<6 y-r<c-% *<g - * «»»-tt-í«** vr/« *&*&**& ♦ ftftfettftfc ** «feteSaisk. í?'^ **&»* «*» Ä* SSW^ (v&vo <** ****>•&. *>■ a«#*» <*»* «5S«<» wv* t-"****® í^r &*<-». ' -■ •:• »-■«.'. « W’it.-J.#* •***«• £.S*> vv ,<<*-*Z<>'>dix# i '• - V zy-x-x*. *:»ÍStW**x * **«• ^>''2 . ” ■ • vX • <ft’-' «S«* *•***<«&•/* 4 **&-*> ír«;« « «9« XSíW^X>Á< ^«> íí«^ »4»^ ■?-<4>«Se<í>ÍJ Č* VíMŐ 44*** >í^ft*6e< ft '»A-y iÄSiíÄrÄÄ •.ÍSSíai Hatvan évvel ezelőtt, 1907. március 16-án je­lent meg a Kassai Munkás első száma. Abban az időben, amikor a szervezett munkásság már Magyarországon is olyan erőt képviselt, amely­­lyel a felfelé törtető kapitalizmusnak is szá­molnia kellett. 60 évvel ezelőtt a munkásosztály harca a iminkásszervezetek elismeréséért, a nyolcórai munkaidőért, az általános titkos választójogért egyre nagyobb arányokat öltött. A Kassai Mun­kást a munkásság öntudatra ébredése, saját erejébe vetett bizalmának tudatosítása terem­tette meg. A Kassai Munkás mint Kassa és vidéke dol­gozóinak hetilapja indult meg. A lap megindítása anyagi áldozatokat Is követelt. A munkaidő akkoriban 10—12 órát tett ki, az átlagos napibér nem haladta meg a 40—60 krajcárt. A nehéz viszonyok ellenére a kassai szervezett munkások önkéntes ado­mányozások révén, fillérekből gyűjtötték össze a lap megteremtéséhez szükséges alapot. A Kassai Munkás első számától kezdve 1914- lg hűen tükrözte a szociáldemokrata párt re­formista ideológiai irányát. 1914-ben egy hábo­rúellenes cikke miatt betiltották és csak 1918-ban jelent meg újra. Már abban az idő­ben fermerült a napilap alapításának gon­dolata, amelynek hiányát a munkásmozgalom lendületes fejlődése érzékenyen megsínylette. A napilap megvalósítására 1920. február 15- én került sor. Ismét a kassai munkásság bizo­nyult a legöntudatosabbnak. A kassai szak­­szervezetek 60 000 koronát adtak össze, hogy napilappá válhasson a munkássajtó. Ettől az időtől kezdve a lap eszmei irányvonala egyre viiágossabbá vált. 1921. május 15-e és 16-a között a Prágai Kongresszus kimondotta a kommunista párt megalakulását. Nagy érdeme volt ebben a Kas­sai Munkásnak, mert két éven át törhetetlenül harcolt a CSKP megalakításáért. Ettől az időtől kezdve a lap már nem a szociáldemokrata párt, hanem a kommunista párt kiadványaként jelent meg. 1922-ben az üldözés, a cenzúra, az elkob­zás folytán olyan anyagi nehézségek közé ju­tott a lap, hogy azontúl már csak háromszor hetenként jelent meg. Az 1922-es és 1925-ös évek között kiadták a „Proletár“-t és a „Nőmunkás“-t, mint a Kas­sai Munkás, illetve a „Munkás“ heti mellékle­tét —■ időközben ugyanis „Munkás“-sá változtat­ták a fejlécet. Az előbbit a mezőgazdasági dol­gozók, az utóbbit a dolgozó nők számára adták ki. A Munkás időszaki kiadványai közül a leg­nagyobb jelentőséggel kétségtelenül az éven ként megjelenő Munkásnaptárak, valamint a Májusi Emléklapok bírtak. Az elkövetkező évek ben további súlyos anyagi helyzetbe került a Munkás, amiért csak egyszer hetenként jelen­hetett meg 1937. június 27-ig. Akkor ugyanis a párt beszüntette a lapot, szerepét pedig a Nép. front szellemének megfelelően a Magyar Nap c. napilap vette át. A lap szerkesztését két-három áldozatkész elvtárs végezte. A szerkesztőség állandó kapcso­latot teremtett a moszkvai és a bécsi emigrán­sok csoportjával. Az irodalmi rovat gerincét Gábor Andor, Illés Béla, Gergely Sándor, Hidas Antal, Sarló Sándor, Zalka Máté és a helyi mun­káslevelezők alkották. A Kassai Munkás három évtizeden át Szlová­kia magyar ajkú forradalmi proletariátusának szócsöve volt (1907—1937). Az egész idő alatt történelmi jelentőségű tájékoztató és szervező tevékenységet fejtett ki. A Kassai Munkás megjelenésének hatvanadik évfordulóján Szlovákia dolgozói hálával és sze­retettel emlékeznek meg lapjukról, amelynek éve egybeesik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójával. Róják Dezső rossz szellem helyett égi pártfogókat állított a nép elé. Az újjávarázsolt, újjászületett természetet Krisztus dicsőséges feltámadásával állították párhuzamba, vagyis a mágikus szokásoknak misztikus értelmezést adtak. Másrészt viszont az egyház új, népi szokások kialakulásának lett a ki­indulópontja. Ma is találunk olyan népszokásokat, amelyek kimondottan egyházi eredetűek, de a hosszú idő és népünk formáló adottsága annyira megváltoztatta, hogy vallásos jelentését ma már nem is érezzük. Ezek a pogány, vagy éppen egyházi eredetű, tavaszt varázsló népi ünnepek célzatukkal egy nagy érdeket szolgáltak, a termés védelmét és bőségét. Valójában viszont ezt nem a természetet befolyásoló mági­kus varázslatokkal, hanem a nehéz, mindennapi robottal érték el. Ro­bot volt ez a szó szoros értelmében, mely kora tavasztól késő őszig, látástól vakulásig tartott. Parasztságunk már kora tavasszal vizsgálgatta az időt, kémlelte az eget, mi van a felhőkbe írva: fagy, hó, vagy esetleg időlágyító eső. tgy vált egy kicsit csillagásszá és természettudóssá is, s megszülettek az ilyen megállapítások, mint pl. Üszögös Szent Péter napján, ha hideg van, még negyven napig tart a tél. Mátyás jeget ha nem talál, csinál. Ha a feketevasárnap esős, szűk lesz a termés stb. A tavaszi mezei munka előkészítése visszanyúlik a téli jeges napok idejére. Magát a tavaszi munkát — trágyázást, szántást, vetést és ülte­tést — szigorú előírások és mágikus szertartások között végezték. Ezzel kedvező időjárást és bő termést reméltek elérni. A trágyázás — a Csallóközben ganézás — körüli szokásoknak is meg­vannak a sajátos babonái. A trágyázás a föld termékenységét fokozza. Hogy a gonosz szellem a trágyaadó állatokat meg ne ronthassa, s a trá­gyának erejét ne vehesse, népünk különféle ellenbabonákhoz folyamo­dott. Alkonyat után a trágyát nem volt szabad kihányni, mert a sötétség az ártalmak ideje volt. Hasonlóképpen bizonyos napokon: kedden és pén­teken, amikor a gonosz szellemeknek nagyobb volt a hatalmuk. Tilos volt a trágya kihordása újhold idején, is, és abban a hónapban, amikor a holdújulás pénteki napra esett. Az ebben az időben, vagy ezeken a napokon kihordott trágya — a néphit szerint — erejét veszíti, és sok férget csal a földre. A Csallóközben Dercsikán és környékén erősen hitte a nép, hogy a trágyával megrakott kocsit korán reggel kell kivin­ni, hogy ne találkozzanak senkivel, de főleg asszonnyal ne, mert az így földre került trágya erejét veszítené. Ha mégis találkoztak, inkább visszatértek, és később vagy másnap indultak el újra. A trágyázáshoz hasonló babonás hiedelmek fűződtek a szántáshoz is. Itt is megtaláljuk az alkalmatlan és a dologtiltó napokat. A szántás megkezdésének időpontja vidékenként változott. Általában azonban a mezei pacsirta megszólalása utáni 11. nap kezdték, és mindig napkelte előtt. A szántás szigorúan férfimunkának számított, asszony legfeljebb csak a kerti ásást végezhette. A szántással kapcsolatos ba­bonás cselekedetek főképp a szántóra s magára az igavonó állatra, és az ekére vonatkoztak. A vas babonás erejében hívő nép sokáig nem szívesen alkalmazta a vasekét. Hitük szerint nem sok termés van utána, mivel a vas kiveszi a föld erejét. A szántóembernek a szántás előtti na­pon nem volt szabad feleségével érintkeznie, mert búzája konkolyossá vált. A föld előkészítése a trágyázással és a szántással egy bizonyos mun­kafolyamat befejezése. Következik a vetés. Az előbbiekhez hasonlóan a vetésnek is megvoltak a sajátos, törvényszerű szokásai. Kezdődött a vetőmag előkészítésével, melyet bizonyos varázslatoknak, illetőleg szen­telésnek vetettek alá. Megfüstölték a magot, hogy a gonoszt elriasszák. Szentelt borral öntötték le, hogy megtisztuljon, stb. Maga a vetés az ősi pogány és az ebbe keveredett keresztény szoká­sok kerete közt folyt le. A csallóközi néphit szerint nem volt szabad vetéskor kenyeret sütni, vagy egyéb tésztafélét csinálni, mert az az elvetett gabonára káros volt. Vetéskor a lepedőnek — amiből a magot szórták — egy szögletébe két krajcárt kötöttek, amelyet vetés után az első koldusnak ajándékoztak. Holdfogyatkozáskor semmiféle vetést, ültetést nem volt szabad végezni. A holdtölte ellenben igen kedvezően befolyásolta ezt a munkát. Üszögös Szent Péter napja azért nem felelt meg, mert az ezen a napon elvetett gabona üszögössé vált. Bősön Ilona napját tartották szerencsétlennek a káposzta ültetésére. A vetés éppúgy, mint a szántás, férfimunka volt. Asszony nem végez­hette. Csak a kerti növények némelyikét: babot, lencsét, borsót; azaz ti méhben termő növényeket vethette asszony. Ez a veteményezés is tele volt ősi babonás maradványokkal, a termés sikerére irányuló analó­giás varázsló cselekményekkel. SIDÚ FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents