A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-05 / 10. szám

nOnapot, a napok forgatagában bizony megfeledkeznénk róla.

Szerintünk abban a világban, ahol a nók és a férfiak teljesen egyenjogúak -~ legalább Is elvben — ott külön nőnap megtartása szinte felesleges. Sőt, menjünk topább, felfedezhető ebben az ünnepben btzonyos Ize a diszkriminációnak Is. Nekem például az Ókort Róma szaturnállál, azaz a rabszolgák ünnepe jut az eszembe, amtkor Is gazdáik maguk mellé ültették őket az asztalhoz, a legínyencebb falatokkal, legkitűnőbb Italokkal kínálták, s ml több, kt ts szolgálták alattvalóikat.

Erről persze csak csendesen beszélgettünk, mert nem akarjuk magunkra zúdítani a férfiak haragját, akik ezen a napon annyi minden szépet és jót tudnak rólunk mondani és írni, hogy egy részük

lógathatott. Mikor a Farkastorokban épülni kezdett az új üzem, oda került a beruházó építkezések gépi berendezést vásárló részlegéhez. A szeme előtt nőtt, fejlődött a gyár, figyelemmel kísérhette az egész folyamatot és érdekelte minden. Ogy érezte, más, Igényesebb munkára Is képes lenne. Mikor a gyár üzemi Iskolát létesített, gondolkodás nélkül előjegyeztette magát a kémia-ökonómia szakra. Az Iskola még nem nyílott meg, de a kezdetleges stádiumban lévő kereskedelmi osztályon már elfoglalta az exportőr megüresedett állását.

Ez a munka Izgalmasnak ígérkezett, végre valami olyasmit csinált, ami sokoldalú érdeklődését lekötötte, ahol Ismeretlen volt a sablon, gondolkodni kellett, mérlegelni és önállóan dönteni. Ble-Véletlen folytán Ismerkedtem meg Sva Rakovával. Röviden beszélgettünk csak, de akkor már tudtam, hogyha egyszer egy sikeres nő portréját akarom megrajzolni, őt keresem maid fel. Éva nem sokgyermekes családanya, nem Is híres művésznő vagy magasabb közéleti pozíciót betöltő asszony. Ml ts hát akkor Éva, ml az érdekes ra/ta? Nyugaton azt mondanák rá, hogy üzletasszony. Sikeres üzletasszony. Nálunk furcsán, szokatlanul hangzik ez a szó, de tulajdonképpen ez fedi leginkább ténykedését. Méghozzá olyan üzletasszony, amilyen Nyugaton Is kevés van: meglepően ftatai, jmég nincs 29 éves/ és szép. Szép egy izem festék nélkül.

A Slovnaft kereskedelmi osztályán dolgozik, az ún. fehérgyártmányokat exportáló csoport főnöke. Nemcsak a Slovnaft termelést részlegével van így állandó kapcsolatban, de az egész országgal, sőt a nagyvilággal Is. Munkája cseppet se sablonos, viszont nagyon felelősségteljes és bizony kockázattal jár.

Megszoktuk, hogy a nemzetközi nőnap alkalmával minden évben kampányszerűen foglalkoznak az asszonyok érdemeivel, jelentőségével, problémáival és a különböző üzemek klsebb-nagyobb ajándékokkal ts kedveskednek nődolgozóiknak.

Erről a flgyelmésségről beszélgetek Évával, és valahogy egyikünk szemébe se csal könnyet a meghatottság. Azt állítja, ha a naptárakban évről évre nem tüntetnék fel március B-át mint nemzetközi

ezzel aztán letudta egész évi gyengédségt kötelezettségét ts.

Hagyjuk hát a pátoszt a szép szavak mestereinek, közelítsük meg a dolgokat gyakorlati oldalukról, és örüljünk az elért eredményeknek, amelyeknek beszédes példája Sva pályafutása.

A szeredl kislány édesapja korai halála miatt nem tudta bevégeznl középiskolai tanulmányait. Öten voltak odahaza testvérek és hozzá kellett tárulnia a család létfenntartási költségeihez. Kis Irodista lány lett és bizony nem vártak rá nagy távlatok. Néhány év múlva férjhez ment. A férje Szlovákia fővárosában dolgozott, így jutott fel 6 Is oda. Pénztáros lett a régi Apollóban. Évát nem elégítette ki a sablonos munka, de képzettség nélkül nem nagyon vá-Az asszonyok nem dolgoztak?

Bizonyára nem vagyok az egyedüli, aki egyes alkalmakkor sokféle, gyakran helytelen véleményt hallott elhangzani a nők foglalkoztatottságáról és hozzászólt a vitához. Most azoknak az embereknek arra a nagyon kategórlkus állítására gondolok, akik szerint „a férjes asszonyok azelőtt nem dolgoztak, teljesen a családnak szentelhették magukat.“ Míg ma... ? A háttérben Ilyenkor az a rejtett, vagy éppen nyílt kívánság húzódik meg, hogy a nók térjenek vissza a főzőkanálhoz — és mindert esetre az Is, hogy a férfiak Jövedelme tegyen elégséges az egész család eltartására. Tehát erről van szól Így minden „gyorsan és könnyen“ menne.

Nem térhetek ki most ökonómiai kérdésekre s arra hogy vajon a munkatermelékenység olyan magas színvonalon van-e nálunk, (s bizony nincs), hogy hasonló „receptet“ alkalmazni lehetne. Most azzal akarok foglalkozni, hogy miképpen Is álltunk „azelőtt“, azaz a kapitalizmus feltételei között a nők munkájával, s kik voltak azok a nők, akiket ez a kérdés érint. Tudjuk, hogy az osztálytársadalomban voltak szegények és gazdagok, munkások és nagytőkések, és mindenekelőtt létezett a középosztály. Ennyire megosztott társadalomban természetesen a nők helyzete is nagyon különböző volt. Ez ugyan régi, ismert Igazság, de nem árt néha feleleveníteni.

Tehát milyen nőkről is van szó? Talán a munkások asszonyairól? 0, róluk tudjuk, hogy munkájuk kai erősen hozzá kellett járulniuk a családfenntartás gazdasági alapjaihoz, akár mint gyárt munkásnőknek, akár mint mosónők, takarítónők, bejárónők, házmesterek vagy napszámosok dolgoztak. A munkásasszonyok keresete nélkül nem tudott volna létezni a család.

Vagy a parasztasszonyokról van szó? Ismeretes, hogy Csehszlovákiában mintegy másfél millió gazdaság volt, bár nagy részüket a törpebirtokok alkották, s ezeknek tulajdonosai kénytelenek voltak szert tenni még valami mellékkeresetre is, ami által a mezőgazdasági munkák zöme az asszony vállára nehezedett. Ugyanez volt a helyzet a közép és nagygazdák házatáján Is. Biztos, hogy ezeknek az asszonyoknak a munkája nem volt nagyon produktív, nem Jórt szembetűnő eredményekkel, mégis lényegesen hozzájárult a családfenntartás kiadásaihoz. A helyzet hasonló volt a kisiparosok és kiskereskedők asszonyainál Is, akiknek száma százezrekre tehető. Ok Is együtt dolgoztak férjeikkel a kis családi vállalkozásban.

Állami hivatalokban nem nagyon szívesen alkalmaztak nőket, (és az úgynevezett „második köztársaság“ Idején el Is bocsátották őket), de azért sokan helyezkedtek el a postán, vasútnál, Iskolákban és különféle hivatalokban. Sok férjes nő volt magánalkalmazott és üzleti alkalmazott.

Tehát milyen nők nem dolgoztak? Természetesen a nagypolgárság asszonyai. Ezek háztartásukban cselédséget, és még saját kiszolgálásukra Is külön személyzetet tartottak. A nőknek ehhez a kategóriájához tartoztak a gazdag kereskedők, sokat kereső orvosok, ügyvédek, nagyjővedelmű állami és magántisztviselők, mindenekelőtt pedig a nagybirtokosok aszszonyal, akik magától értetődően állásban sem voltak.

A nők túlnyomó része azonban munkájával hozzájárult a család létfenntartásához.

Tudjuk, hogy a nők foglalkoztatottsága nálunk igen magasra tehető. Az összes dolgozók számának

44,6 százalékát teszik ki. Itt aztán olyan össztársadalmi problémák merülnek fel, amelyeket szükséges megoldani.

Azzal semmiképpen sem lehet egyetérteni, hogy a nők maradjanak otthon a háztartásban, mintegy a családi tűzhely őrzőjeként férjuruk szolgálatára, csupán a főzésnek és gyermeknevelésnek szentelve magukat. Hol maradna az egyenjogúság? Megbecsülné e a férj valójában az Ilyen asszonyt? Minek tanulnának a lányok? A főzéshez nem szükséges megismerkedni a fizika és matematika törvényeivel, a biológiával, Idegen nyelvekkel stb.

ES3‘