A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-26 / 9. szám
Ax egyik hamburgi fixem hatalmas munkatermében fehérköpenye* asszonyok, anyák és leányok doigoxnak a csillogó gépek mellett. Vörösre vagy róxsasxfnfire lakkozott körmök, tuplrozott és ondóiéit trlxurák, a nők u|fán gyűrű, vagy éppen arany karperec a csuklójukon ... Kétezerkétszáz kitanult munká8nö dolgoxik ebben ax fixemben. A munkaidő alatt néhánysxor felcsendül a hangszórókon ax úgynevezett funkciós xene — hogy lelkileg felfrissítse a dolgozókat, elűzze a fáradságot. Rendszerint tánczen« ez, mert a dolgozók így kívánják. Ez az Üzem elektroncsöveket és tranzisztoros készülékeket gyárt. A Valvo gyár a Philips leányvállalata, a modern fizom Iskolapéldája, melynek dolgozói kilencven százalókban nők és leányok. Sokan reggel fél nyolctól dolgoznak négy és fél órát, tehát csllkkentett munkaidővel. Akik gyermekekről la gondoskodnak, délután fél fittől este kilencig dolgoznak, amikor a férjük már otthon van. Pár száz asszony a kávéházakból, önkiszolgálókból, fodrászatokból és áruházakból Jött át dolgozni a Valvo gyárba. Némelyik fodrász- és pincérnő előnyösebbnek tartja a futószalag melletti munkát a szakmájánál, mivel nyugodtabb és zaklatás mentesebb. Tfibb modern Özemben különféle új lehetőségeket adnak az asszonyoknak. Például a C. F. Spiess & fia Özemében, ahol mfianyagdobozokat és tubusokat gyártanak (Klelnkarlbacb városában), kigondoltak egy módszert, melynek segítségével minden munkásnő saját maga megállapíthatja munkarltmusát. Pontosan kiszámíthatja, milyen fürge a keze. Az fizom munkatermének főfalán zárt szekrénykékben villamos mérőkészülékek ketyegnek és ezek pontosan Jelzik, hogy minden segédmunkásnő hányszor végzett el bizonyos munkát. Nem utasítják vissza azokat a nőket sem, akik például csak hat, négy vagy akár két hétre Jelés“ — állapítja meg a nyugatnémet Ipari inštitút. Ha az asszonyok abbahagynák a munkát, a nemzeti Jövedelem egyhatodával csökkenne, a vásárlásra fordított összeg pedig évi 50 milliárd márkával. Némelyik munkahelyen már a nők vannak túlnyomó többségben. A kiskereskedelemben dolgozók 80 százaléka, a szlvargyártásnál 85 és a cigaretta előállításnál pedig 83 százalék női munkaerő van alkalmazásban. Érdekes jelenség az Is, hogy a gépiparban és a finom mechanikában is, ahol nemrég csaknem kizárólag férfiak dolgoztak még, ma már a dolgozók egy hetede nő. A kiéli Howaldtswerke A. G, özemben nlől hegesztők dolgoznak. A nyugatnémet Iparban dolgozó nők többsége könnyebb munkát végez. A Volkswagen gyárban például 9000 munkásnő van (ez az alkalmazottak 12 százaléka). Csupán könnyebb szerelő munkát végeznek. „Legtöbb fejtörést a terhes asszonyok okozzák“, — mondta az előbb említett üzem egyik mestere. „Sokan már ax anyaszabadság érvénybelépése előtt abbahagyják a munkát, vagy igen gyakran hagynak ki műszakot.“ Ebben az Özemben évente körülbelül hatszáz asszony megy anyaszabadságra. Az egyik részlegben például minden tizenharmadik asszony gyermeket vár. A terhes asszonyok könnyebb beosztást kapnak és a műszakot tíz perccel korábban fejezhetik be, hogy ne kelljen tolakodniuk a fürdőben vagy az üzem kijáratánál. Más probléma a munkahelyen a szex-probléma. „A hang bizony nem mindig megfelelő ax egyes műhelyekben," állítja a Volkswagen gyár egyik szociális dolgozója, aki többször végighallgatta a munkásnők hétfői „tereferéjét“. „A harminc és negyven év közötti asszonyok igen gyakran nagyon drasztikusan beszélnek a nemi életükről és annak legintimebb részleteiről.“ fentkeznek munkára. „Állandó női kádereink vannak,“ mondja dr. Spiess, „akik csak egy bizonyos rövldebb időszakra jönnek hozzánk dolgozni, mert szeretnének mondjuk Jégszekrényt vagy bundát .vásárolni a megkeresett pénzből.“ Az izem vezetősége állandó kapcsolatot tart fenn ezzel a munkaerő tartalékkal. „Időről-időre írunk nekik és megkérdezzük tőlük, nem akarnak-e munkába állni“ — folytatta dr. Spiess. A nyugatnémetországi nők még sohasem törekedtek ennyire, - bogy házon klvlll is dolgozhassanak, mint éppen most. Tudják, hogy a pénz segítségével magasabb életszínvonalat biztosíthatnak maguknak és családjuknak. A központi statisztikai hivatal legutóbbi megállapítása szerint a munkások, hivatalnokok harminckilenc százaléka asszony vagy leány. 1950 óta ezeknek a szorgos méhecskéknek száma 7,3 millióról 9,1 millióra emelkedett. Ebből körülbelül 5 millió asszony. Hozzávetőlegesen minden második férjezett nő keres. Közben anyai kötelességeit is végzi, mert végeznie kell, ugyanis minden harmadik dolgozó nőnek kisgyerekei vannak. Minden nyolcadik nagymama kanyérkereső, akár csak takarítónői minőségben is. Mióta egyre több nehézségbe ütközik Olaszországból, Spanyol- vagy Törökországból segédmunkásokat szerződtetni, az Ipar és a kereskedelem nagyon Is sxámontartja azt a munkaerő tartalékot, amellyel valamikor nem szívesen számolt: a szakképzetlen asszonyokat, akik eddig csak a háztartási munkát végezték, anyákat, akik eddig csupán a konyha és a gyerekszoba között élték életűket, de még až öreg nénikéket is. „Az asszonyokat már nem nélkülözheti a terme-A szociális osztály gondoskodott arról, hogy a 15—17 év körüli munkáslányok külön üzemrészlegben dolgozhassanak, és ne lehessenek közvetlen kapcsolatban idősebb munkásnőkkel. „Az asszonyok egyáltalán nem ártatlanok“, állapítja meg Kroeber-Keneth üzemi analitikus. Dr. Helmut Sehelsky, a szociológia tanára a dolgozó nőről azt írja, hogy „erotikái téren szabadnak érzi magát“. A tapasztalt személyzeti főnökök azonban sokkal derűlátóbban Ítélik meg a helyzetet. Wilhelm Cordes például, aki a hamburgi „Deutscher Ring“ biztosító Intézet személyzeti osztályának a főnöke, így nyilatkozott: „Néha flörtölnek ugyan, de nem lépnek át bizonyos határt. A munkahelyen kialakuló viszonyból Jönnek létre a legsikerültebb házasságok.“ A legutóbbi öt évben körfilbelfil minden negyedik pár a munkahelyen Ismerkedett meg jövendőbelijével. éA fiatal házasok nagy többsége nem akar gyermeket addig, amíg az asszonynak la dolgoznia kell a „fészek építésnél". „A művi beavatkozások és a nők foglalkoztatottságának fokozódása között igen szoros az összefüggés!" — állapítja meg a ludwigshafeni női klinika egyik dolgozója, prof. dr. Utto Klein. A berlini egyetem egyik előadója dr. Harald Modde szerint a nők foglalkoztatottsága csökkenti a megtermékenyülés lehetőségét. Dr. Ferdinand Oeter 1982-ben azt Irta, hogy a dolgozó nő nemi funkciói idő előtt kialszanak. A würtzburgl női klinika igazgatója, dr. Horst Schwalm 1982-ben megcáfolta a fentiek állítását. A hivatalos „családi“ politikusok azonban tovább fájják a maguk elavult nézetét, hogy: „Az asszony helye otthon van, a családja körében.“ Heinrich Lfibke egyik tévé beszédjében mondta: „Sem a hivatásszeretet, sem a magasabb életszínvonal által való elégedettség ne vezessen senkit hamis következtetésre, mert mindezért belső értékek elfecsérlésévei fizetünk. Minél többet dolgozik a férj és a feleség a munkahelyén, annál Inkább megfeledkeznek magukról és a gyermekeikről." Sokkal nagyvonalúbban nyilatkozott XXIII. János pápa: „Az asszony éppen úgy hivatott a társadalmi fejlődésben való közreműködésre, mint a férfi." Klemens Brockmöller Jezsuita páter szerint pedig: „A jövőben megszokott jelenség lesz ax Ipari üzemekben dolgozó asszony." Nagyon sok feleség és anya azonban nem azért dolgozik, hogy autót, televíziós készüléket, leányának divatos bőrnadrágot vásárolhasson, vagy nyaralni mehessen a tengerpartra. Azért dolgoznak — állapította meg nagy megrökönyödéssel a hamburgi statisztikai hivatal, — mert a házasság előtt pénzkeresés céljából végzett munka — érdekli őket. „Az otthon ülő asszony olyan sok mindent elmulaszt“ — állította egy elárusttónő. Egy póstai nőalkalmazott a következőket mondta: „Otthon semmit sem lát és semmit sem hall ax ember, csak arról tud, amit az újságban olvas. A férjem este fáradt és bizony nem sokat beszél." Az otthoni élet egyhangúságától való menekülés bírja rá a nőket, hogy férjhezmenés után is kitartsanak munkahelyükön. Megállapították, hogy a nyugatnémet nők miután elvégzik az Iskolát, állandó munkaviszonyban vannak (Száz közül hatvankettő.) S a többiek egyszer-kétszer megszakítják a munkaviszonyt (általában négyévenként), mert nem hagyhatják felügyelet nélkül a gyermeküket. Viszont a nők munkáját még mindig nem fizetik kellőképpenl A* alkotmány szerint ugyan a férfiak és a nők egyenjogúak, de 1955-lg a vállalkozók ezt az egyenjogúságot egyszerűen ignorálták. Ekkor azután a nyugatnémet bíróság döntést hozott: „A fizetésnél egyedül az elvégzett munka lehet döntő, tekintet nélkül arra, hogy férfiről vagy nőről van szól" De a bírák mutatták meg azt Is, hogyan lehet kijátszani ezt a döntést. Ugyanis a vállalkozók tudtára adták, az ellen nincs kifogásuk, hogy a munkát könnyű vagy nehéz fizikai munkának bírálják el, és eszerint bérezzék. A nők tehát ezután azért kaptak kisebb fizetést, mert Ok „könnyű fizikai munkát végeztek“. Könnyű munkának Ítélték például huszonnyolc fokos hőségben nyolc órán keresztül dolgozni a vasaló gépekkel! A férfiak közti! azonban csak nagyon kevesen végeznek könnyű fizikai munkát, csak a mosdókban lévő felügyelők, á parkolóhelyek őrei és a küldöncök. A nők ezt Igazságtalanságnak tartják, és jogo sanl Ax iparban dolgozó nők átlagkeresete a férfiak keresetének mindössze csak 67 százaléka. Még lényegesebb a különbség a hivatalnokok ős a hlvatalnoknők fizetése között. A dolgozó nők szervezetének elnöknője, Friede! Rübl Így panaszkodik: „A legalsó fizetési osztályban főként női munkaerők vannak, a középsőben túlnyomó többségben férfiak és a legfelső helyeken már nagyítóval kell keresnünk a női szoknyát!“ Az összes kereskedelemben, iparban, szakmában, hivatalban dolgozó nőknek csupán hat százalékát Ismerik el kvalifikált erőnek. A kereskedelmi és technikai munkát végző asszonyoknak csupán bárom százaléka tartozik a magasabb fizetési osztályba. Annak ellenére, hogy a középiskolában minden harmadik diák leány és a főiskolások között la sok leány van, állami szolgálatban és felelős hely re csupán a nők 1,2 százaléka kerül. A bíráknak és az ügyészeknek Is csak 2,5 százaléka asszony. A nyugatnémet főiskolák 3203 tanszéke közül csak huszonhatnak a vezetője nő (0,8 százalék). minek változtatnának ezen, ha már Adóin és Éva óta a gyöngébb nemnek könyvelik el a nőt? Pedig már számtalanszor megállapították neves szakemberek, hogy a női és a férfi munka között nem lehet így különbséget tenni. A munkaadók nagy része azonban ezt nem akarja tudomásul venni, s főként akkor nem, ha a saját zsebéről van szól Nagyon ritkán kerül nő felelős helyre, tehát ezért is nehéz bebizonyítani, példákkal alátámasztani, hogy ugyanúgy megállhatja olt Is a helyét, mint a férfi. Nagyon sok női szakkáder panaszolja, hogy nem kap szakképzettségét megillető helyet! S ennek oka az évszázados előítéletekben rejlik. S mi ebből a tanulság? A nőket már iskolás koruktól kezdve rá kell nevelni arra, hogy felelős és vezető helyeken Is ugyanúgy megállják a helyüket, mint maguk a férfiak! Amíg ez meg nem történik, a nőt egyenjogúság csak paplrformulal Marie Weber, a Német Szakszervezeti Tanács egyik vezető egyénisége kiadta a jelszót: „A MŰVELTSÉG FONTOSABB, MINT A HOZOMÁNY!" A DER SPIEGEL alapján átdolgozta NLE hét8
