A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-26 / 9. szám
A hazai termésből Izük a borocska Bár ennél kevesebb sosem lenne! — S ha visszaadnák a tőldeket, azért ügye visszavenné? — súgom Pista bécsi faiéba. — Nem én) — jelenti ki keményen. Higgye meg, néha álmomban elfog a félelem, hogy mit kezdenék, ha vissza kellene vennem a földeket. Már a gondolat is idegen számomra. Jobb nekem Így, gond nélkül leélni öreg napjaimat. Míg Pista bácsi (gy önti ki érzelmeit, addig mások a falu közös gondjairól beszélnek. A szövetkezet közepes eredményeket ért el a múlt évben. Húsz koronát fizettek ki egy munkaegységre. De azért olyan problémák is napvilágra kerültek, ami felett érdemes elgondolkodnia a vezetőségnek. A gépállományt nem használják ki eléggé a szövetkezetben. Magas az üzemköltség, s nincs, aki ellenőrizze, hogy mennyi munkát végzett egy traktor. Így a tervek holt számok maradnak, ökonómus kellene, aki kiszámítaná, hogyan lehetne gazdaságosabban kihasználni a gépeket — mondja Árva László mechanizátor. Gondatlanság és hozzá nem értés is tapasztalható az emberek részéről — panaszkodik Szimeth Károly zootechnikus. Sajnos, ebből kifolyólag kárt szenved a szövetkezet az állattenyésstásban. Sok „Én tanítónő szeretnék lennt, de apukának addig még sok pénzt kell keresnie." Dömötör Jenő a kislángéval. az elhullás a kisborjaknál és a malacoknál. Az évvégi beszámoló erről a következőket mondja: „Sokszor lehetett látni, hogy a kisborjú a tehén farénál levő oszlophoz volt kötve és reggeltől estéiig nem törődtek vele, hogy szopott-e vagy nem. Aztán nem csoda, hogyha az Így gondozott borjak itthagyják az FSZM-et és a vágóhídra kerülnek. Ugyanez a helyzet a malacoknál. Lamalacozik az anyadisznó, felét összegyúrja, marad, ami marad. Aztán nem tudjuk teljesíteni a tervet a malacozásoknál és a malacelválasztásnál. Januárban 30 darab malacot választottak el s ebből 13 elhullott.“ Többek között a munkamegosztásról is szó esett s ekkor Agy tűnt, mintha két táborra szakadt volna a falu népe. A gépekhez beosztott gyalogmunkások keveselik a napi két munkaegységet, mivel a traktoristák három munkaegységet kapnak egy napra. S míg a gyalogmunkás dolgozik, addig a traktorista pihen. Ez Így nincs rendjén, mondják a traktorlsták is, meg kall oldani ezt a problémát, csak nem a mi rovásunkra. A kérdés, mely másutt Is a levegőben lúg, nem kerülte ki Vők községet sem. Ez a fiatalok és öregek viszonya. Az őragak a fia-Dömötör István és János ikertestvérek tatokat szidják, hogy csak a város kell nekik, a lányokon kívül mindössze három fiú dolgozik a szövetkezetben. A fiatalok viszont az öregekre neheztelnek, hogy nem lehet velük pénzt keresni. Ha egy fiatal traktoristához nyugdíjast osztanak be segédmunkásnak, az csak csititgatja, hogy lassan, fiacskám, ráérünk, hová sietsz? A nyugdíj kibírja. Igen, ő ráér, mert megél a nyugdijából, ha nem lesz egy munkaegysége sem. De a fiatal 2000 koronát szeretne keresni, hogy családját eltarthassa. Tegyék a nyugdíjasokat könnyebb munkára, minket, fiatalokat pedig egy csoportba, majd megmutatjuk, mit lehet termelni a szövetkezetben — hencegnek a legények. Ogy látszik, van benne logika. Mégpedig az, hogy mégiscsak jó, ha gondolkodnak az emberek, s nem élnek Dömötör bácsi mondásával, hogy majd gondolkozik helyettünk a szövetkezet vezetősége. Mert Árva Jancsi elnök kutató tekintete, tervezése, tanácsadása csak úgy viszi előbbre a szövetkezetét, ha a sertésgondozók, a növényápolók, a traktoristák, a gyalogmunkások egyaránt gondolkodnak azon, hogy munkahelyén ki-ki hogyan tehetne többet. Mire e sorokat lejegyeztem, már a kultúrházban tolongott az egész falu népe. Az ünnepi vacsorából mindenkinek egyformán jutott, de lehet, hogy azok merítették telibb a kanalat, emelték magasabbra a poharat, akik a legkevesebbet dolgoznak a szövetkezetben. Itt már a kommunizmus eszméje nyilvánult meg vacsora közben, mindenki szükséglete szerint ehetett. Így kellene ennek lenni a munkahelyen is, mindenki tehetsége szerint dolgozzék. Példaképpen szolgálhat o téren Dömötör Jenő traktorista, aki 18 éve dolgozik a szövetkezetben, s nem bánta meg. Szerinte a szövetkezet olyan, mint a háborgó tenger. Megérad, ilyenkor 30kat keres az ember, aztán jön az apály, amikor gyérebb a kereset. Így volt ez ötvenhatban is, amikor csak 800 koronát keresett. Ez évben 1200 munkaegysége van, húsz koronájával és a gabonajáradékkal. Házat épített, s már az autóra is összegyűlt a pénz. Vidrai György örül a traktorának és a szép keresetnek. A többi legény Is követhetné példáját. Szükség van rájuk a szövetkezetben. Dömötör József 19 éve sertésgondozó. Évente 900—1000 darab sertést hizlal. Hosszú évek folyamán megtanulta, hogy kell helyesen bánni a sertéssel. 1027 munkaegysége van évente. Havonta 1690 koronát keres. Idős Mucska János a fejősteheneket gondozza. Hogy munkáját felelősséggel végzi, arról az is tanúskodik, hogy akkor hagyta ott a szövetkezeti évzárót, amikor legvidámabb volt a hangulat, mondván, a tehenek nem várnak, azoknak is enniök kell. 15 éve nem hagytam cserben őket, agy pohár borért most SBm teszem meg. Vidrai György traktorista nemrég végezte el a mechanizációs iskolát s ott maradt a szövetkezetben. Havonta 1800 koronát keres. Igaz, hogy meg is dolgozik érte — de azért él az ember, hogy dolgozzék, és azért dolgozik, hogy keressen — jelenti ki büszkén. Ha a jövőben minden tag a munkában ezt a húrt fogja pengetni, akkor Vökről is többet hallanak majd az emberek s Így többször fog szólni róluk is a nóta. MAJOR ÁGOSTON
