A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-19 / 8. szám

A várakozó ember ma életjelenség. S a várakozás társadalmi probléma, mely világméretekben egyre Inkább előtérbe kerül. Mielőtt a problémát vizsgálni kezdenénk, tegyünk egy sétát Bratislavában, várakozó emberek utáni

Villamosmegálló a brattslavat Krym szálló elölt. A négyes, ötös és az egyes villamosok megállója. Időpont: reggel, fél hét. Legalább ötven ember áll a járda szélén. Rossz jel...

— Ml lehel azzal a négyessel? — fordulok egy testes, jólöltöztltt, hivatalnok forma emberhez.

— Ml vagyok én, isten? — mordul rám udvariasan. — Már egy fél órája várok. Talán javítják a vezetéket. Talán felszedték a síneket. De lehet, hogy csak reggelizni mentek a kalauz kisasszonyok. Szakadton rájuk az ég .. .1

— Ilyen korán, Ilyen mérges az úr ...

— Mtért? Azt akarja, hogy énekellek örömömben? A munkából kések miattuk. Kérjek töltik Igazolást? Eh, megyek én gyalog... I

S már Indul is, hosszú léptekkel. Utána ml, valamennyién.

ütvén lépésnytt se tehetünk, csikorogva jön a négyes. Versenyfutás vissza.

ö azonban vissza se néz. Megsértődött.

Fiatal házaspár a nagyállomás melletti villamosmegállón. Az asszonylka fut elöl, egyik kezével az egyes villamos felé Integet, másikkal férjét nógatná szaporább mozgásra. A villamos épp az „orra előtt6 megy el.

— Ügy mászol, mint a csiga — kiáltja plhegve s csomagját mérgesen csapta a lócára. A férft egykedvű arccal bámul a villamos után, a zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, meggyújtja, csak azután szólal meg.

— Villamos után, nö után nem érdemes futni. Ha egyik elmegy majd jön a másik... I

Költö barátommal egy tefbár előtt találkozom. Ügy rohan ki az ajtón, hogy csaknem az autók alá sodor.

— Ne haragudll — mentegetőzik — de ezt nem lehet kibírniI

— Micsodát?

~ Azt, hogy mindenre várakozni kell. Ma megint nem reggelizem. A sejtjeim, a zslgeretm tiltakoznak a sorbanátlds elten.

Azután így folytatja:

~ Nem csak a reggeliről, rengeteg dologról maradok le emiatt. Nap mint nap megpróbálom, sorbaállok valamiért, belátom, hagy nem lehetek kivétel. De mielőtt rám kerülne a sor — néha már csak egy emberi áll előttem — az Idegeim felmondják a szolgálatot. Hiába, nem az én szá momra találták ki a várakozást...

N

m

A modern technológiának, melynek az a feladata, hogy a maximális produktivitás érdekében matematikai pontossággal egysserfiaitse a gyártási folyamatokat, külön speciális mértékegysége van: a perc. As idő hatalmát, sót, diktátorságát már régebben éressük. A percek min den napi „hajszájában“ gyakran ágy éressük, hogy a technikai civilizácia as útkereszteződéseken, a villamosmegállóknál, a fogorvos rendelőjében ás a tejbolt előtt éveket lop el az életünkből.

Egyelőre még kevés a pontos adat — a tudomány, az Idő problémájától, a gépeken és a teobntkán át, kerttlőtiton Igyekszik az ember szabad ideje felé, hogy megvilágítsa a problémákat. Aligha lesznek pontot adataink arról, hogy mennyi Idót töltünk a mindennapi életben

L. Bélával az állomás vendéglőjében találkozom. Szénéről jár be Pozsonyba. Már öt év óta.

— Nem únod még?

— Megszoktam.

—• Sok Időt elutazgatsz.

— Körülbelül három órát naponta.

— Kár érte, nem?

— Kár, nem kár, mit csináljakI Egyébként az utazást, várakozást sem tartom elfecsérelt időnek. Olvasok. Az öt év alatt elolvastam egy csomó könyvet. A vonatban és Itt, az állomáson. Amire otthon nem lenne Időm, hisz a ház körül mindig akad munka. Az újságokat ts Ilyenkor olvasom át. Még a te cikkeidet is.

— Késnek-e sokat a vonatok?

— Mostanában nem is. Enyhe telünk van.

— Mit tzegsz-mozogsz?

— Hogy mit? Már egy negyedórája rendeltem egy feketét, de a kis tündér úgy látszik elfelejtette. Of plncérnó. A többiek már Ismernek, szó nélkül ts hozzák a kávét. Sajnos meg kell nevelnem a kicsikét. .. főúri...

De a főúr sem hallja.

— Ogy látszik, ezek elutaztak — mondja Béla, aztán veszi a kalapját és távozik.

Magas, sasorrú, prédikátori tehetséggel meg áldott vevő a Teta néven közismert önklszolgálóboltban, szombaton délután, csúcsforgalom Idején. Hangja ércesen szárnyal a felek felett.

— A huszadik század embere természetesen nem élhet sorbaállás nélkül, azt kereskedelmi szakembereink Is nagyon jól tudják, ezért, Ima, kitalálták a dupla sort, a szembe — babám — ha — szeretsz — sort, azaz sorbaállás bevásárlókosárén, sorbaállás a pénztár előtt, fizetéskor, s akinek még ez sem elég, annak, tessék, tessék, Itt van a kiegészítő vlgaszsor a kávéőrlésnél. Fő az egészség, kedves polgártársak, fő az, hogy kereskedelmi dolgozóink üdén, pirospozsgáson, egészségesen sétálnak soraink között, hátratett kézzel. Elfen az Önkiszolgálást...

A technikai civilizáció a tények szerint az emberi szabadidő megrövidülését, hiábavalóan elfecsérelt perceket és órákat, felesleges várakozást Idézhet elő.

De ez az áremnek csak az egyik oldala. A mérleg másik serpenyőjébe tartozik az az Idő, melyet a technika vívmányai megtakarítanak az embernek. S ez az Idő felületesen 13 érintve a dolgot, olyam őrlési, hogy megdöbbenünk, ha utánaszámolunk.

Vegyük például a városi forgalmat. Egy bratislaval villamos naponta kb. 200 kilométert tesz meg. Számoljuk hozzá a többi villamosokat, az autóbuszokat, trolejbuszokat, csinos számot kapunk, kilométerekben, mely ütnak a megtételétől a közlekedési eszközök megkímélik a bratlslavaiakat. Mennyi időt és fáradságot takarítunk meg azzal, hogy ezt az utat nem kell gyalogosan megtennünk.

HHBHM