A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-12 / 7. szám

Az utóbbi hónapban sok olyan levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben az olvasók különböző problémáikat tárják elénk, abban a reményben, hogy nehézségeik megoldásában segítségükre leszünk. A válaszok a különféle ágazatokban komoly szaktudást Igényelnek. Hogy olvasóink kívánságainak eleget tehessünk, munkánkba bekap' csoltunk jogászt, orvost, pszichológust, írót, ökonómust, hogy bármi­lyen jellegű kérdésben olvasóink rendelkezésére állhassunk. Mai számunktól kezdődően tehát az illetékesek válaszolnak: Dr. Szabó Iván pszichológus Szülék István olvasónk kérdezi Komárom­ból. Nem vettek fel az egyetemre, babér a felvételi vizsgán jól helyt álltam. Szeret­ném tudni, mihez kezdjek a jövőben, mert mindenáron főiskolai képesítést szeretnék szerezni. Mint kedves olvasónk Is tudja, az egyete­mekre és főiskolákra az érettségin, Illetve a középiskolában elért eredmény alapján vá­lasztják ki a legmegfelelőbbeket. Ha tekintet­be vesszük azt a tényt, hogy pl. az 1907—68-as Iskolaévben az orvosi fakultásra összesen 420 hallgatót lehet felvenni, a jogi karra meg csak 180-at, akkor nem nehéz elképzelni, hogy a fel nem vett jelentkezők között sok olyan is lesz, aki, habár a követelményeknek megfelel, mégsem lesz egyetemi hallgató. Ez a lehető­ség gyakorlatilag az összes egyetemeken fenn­áll. Hogy mindenkit nem lehet felvenni, az ab­ból is következik, hogy különböző okokból, akár divatból, (mert ez is előfordul) az egyes fakultásokon a jelentkezők száma annyira megnő, hogy az bizonyos szakmák túltelített­ségére vezetne, amit természetesen egy társa­dalom sem engedhet meg magának. Ezen túl­menően az is az igazsághoz tartozik, hogy egyetemeink tantestülete nem képes az adott műszaki és egyéb felszereléssel az előirány­zottnál lényegesen több hallgató megfelelő színvonalon történő oktatását biztosítani. Eny­­nyit talán az objektív okokról, melyek meg­határozzák a felvehető tanulók számát. A másik tényező a szubjektív elhatározás, melynek motivációja a választott pálya szem­pontjából vagy adekvát, vagy nem. Gyakori az az eset, amint azt a motiváció-konstelláció te­rületén végzett vizsgálatok mutatják, hogy bi­zonyos indítékok kielégítést nyerhetnek más, esetleg az érettségiző tanuló számára kevés­bé ismert szakma területén. E rövid felsorolásban igyekeztem rámutatni azokra a tényezőkre, melyek, ha nem is dön­tően, de lényegesen befolyásolják a pályavá­lasztás realizációjának lehetőségeit. Sokan, miután elképzelésük, esetleg régi vágyuk nem teljesült, tanácstalanok a továbbiakat illetően. Felesleges levelek tömegével halmozzák el a különféle intézményeket és hivatalokat, hogy a vélt csorbát helyreigazítsák. A helyesebb út azonban feltétlenül az, hogy felülvizsgáljuk saját képességeinket, valamint a választott szakma követelményeit. Ha már a hivatalok nem segítenek — hogy is segíthetnének? — akkor ne azzal igyekezzenek a problémát megoldani, hogy azonnal más egyetemeken próbálnak szerencsét — ahová pedig egyéb­ként nincs kedvük menni. Ez semmiképpen sem jelenthet megoldástl Az egyetemi felvé­teli vizsgákra úgy készüljünk, hogy előre vá­lasszunk ki egy nekünk tetsző szakmát, ame­lyet — a felvételi vizsga sikertelensége ese­tén — szívesen megtanulunk. Így csalódásunk nem tetőződik azzal, hogy az egyetemi tanul­mányok helyett kényszerből választott munka­­területen kell dolgoznunk. A későbbiekben, ha ambíciónk nem lankad, tovább képezhetjük magunkat, esetleg tévúton az egyetemet is el­végezhetjük. L. Gyömbér, Hegedűs és Mezei J. olva­sóinknak levélben válaszolunk. Dr. Földes József jogász: J. K. komáromi olvasónk levelében Írja, hogy a múlt övben volt 57 éves, özvegy, két gyermeket nevelt föl és eddig 15 ledolgo­zott éve van. Eddig kérdéseire azt a vá­laszt kapta, hogy még várnia kell, amfg Igényt szerez öregségi nyugdíjra. Olvasónk azt kérdi, mikor tarthat Igényt az érvény­ben lévé rendelkezések szerint öregségi nyugdíjra? A Tt 1964/101 sz., az alkalmazottak társada­lombiztosításáról szóló új törvény értelmében a dolgozó nőnek akkor van igénye teljes öreg­ségi Járadékra, ha legalább 25 évig állt alkal­mazásban és ennek az alkalmazásnak során, vagy legkésőbb két éven belül betöltötte 53. életévét és 5 vagy több gyermeket ne­velt fel, 54. életévét és 3 vagy 4 gyermeket nevelt fel. 55. életévét és 1 gyermeket nevelt fel. 57. életévét, ha egy gyermeket sem nevelt fel. Olvasónk ugyan a korhatárt elérte, de hiá­nyoznak még a nyugdíj szempontjából beszá­mítható ledolgozott évei. Olvasónk eddig ledolgozott 15 évéhez azon­ban hozzá kell számítani pótidőként azt az időt, amely alatt 3 évnél fiatalabb kiskorú gyermekeiről gondoskodott, ha ezen gondos­kodás ideje alatt nem volt alkalmazásban; az ilyen esetben csak egy időt lehet beszámítani éspedig azt, amely a dolgozó számára kedve­zőbb. Ha a gyermekek születése között nem telt el 3 év, csak a rövldebb idő számítható be. Mivel olvasónk még nem 60 éves, az eddig ledolgozott évei alapján nem szerzett még igényt az ún. aránylagos öregségi nyugdíjra sem. Az aránylagos öregségi nyugdíj feltételei ugyanis a dolgozó nők esetében, ha 25 évnél ugyan rövldebb ideig, de legalább 20 évig volt alkalmazásban és alkalmazása idején vagy legkésőbb két éven belül annak befejezé­sétől számítva, betöltötte: 60. életévét és legalább 1 gyermeket nevelt fel, 62. életévét, ha nem nevelt fel egyetlen gyermeket sem. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a dolgozó nő (ez esetben azonos feltételek mel­lett a férfi is) aránylagos öregségi nyugdíjat kaphat abban az esetben Is, ha alkalmaztatása során vagy legkésőbb két éven belül, annak befejezésétől számítva, töltötte be 65. életévét és legalább 10 évig volt alkalmazásban. A fentiek értelmében, ha olvasónk tovább is dolgozni fog, legkorábban 60. életévének be­töltése után kérheti az aránylagos öregségi nyugdíj folyósítását. Mint ismeretes, a teljes öregségi nyugdíj az utolsó 10 vagy 5 év átlagkeresetének 50 %-a, esetleges emeléssel a további évek után; az aránylagos öregségi nyugdíj annyival alacso­nyabb, amennyi ledolgozott év hiányzik a tel­jes öregségi nyugdíjhoz előírt 25 ledolgozott évhez. Libanonról keveset tud az átlag ourójiai, jól­lehet az ország a Földközi-tenger medencéjé­nek egyik legfelkapottabb üdülőhelye, bevételi forrásai között igen előkelő helyei foglal el az idegenforgalom. Évente közel kétmillió turista fordul meg itt, keresi fel a nyáron is bűvös hegyi üdülőhelyeket és a tengerpartot, mely

Next

/
Thumbnails
Contents