A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-12 / 7. szám
m Mwjsras Rochamp: „Kápolna“ vidékén valósultak meg. Épületeinek architektúrája a helyi éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodott. Erre vonatkozóan elég csak épület-felületeinek „napsugértörő“ kiképzését említeni, melynek ötletéből születettek Ostredky egyes háztípusainak kiugró loggiái. Tervei megvalósításán egy életen át fáradhatatlanul dolgozott. StfJ- nos nagyvonalú »áros-koncepcióinak csak egy hányada került kivitelezésre. Ezek között is az élen Jár Chandigarh városa a Himalája tövében, melynek architektúrájában csodásán egyesül az Ind szellem és tradíció a modern vonalvezetéssel. Egyedi épületei közül pedig a rochampl kápolna a francia Vogézekben, moly valóságos gótikus hatású vasbetonszoborköltemény. Az ő tervei alapján készültek Berlin, Marseilles, Nantes, Flrmlny és más városok 1500 lakost befogadó házal, New Yorkban az ENSZ palota, a tokiói Múzeum és a brüsszeli világkiállítás legfigyelemreméltóbb épülete, a Philips cég pavilonja. A harmincas években Le Corbusier többször megfordult hazánkban. A Bafa cég megbízásából az akkori Zlln tervein dolgozott. A Bata-üzletek frontális megoldása és belső kiképzése szintén az ő nevéhez fűződik. Most újra visszatért felbecsülhetetlen értékű szellemi hagyatékával, mely a Szlovák Nemzeti Galéria termeiben hirdeti, hogy a képzőművészet legnagyobbjainak sorába tartozik. Rengeteg ellensége volt, főleg hazájában, akik nem tudtak, vagy nem akartak megbarátkozni elveivel és műveivel. Koporsója azonban mégis húsz francia katona vállán indult el utolsó útjára a Louvre csarnokából. VARGA JÚZSEF Még a mester életében született a megállapodás, hogy alkotásai Prágában és Bratislavában kiállításra kerülnek. A megnyitón a mesternek is Jelen kellett volna lennie, de sajnos, a sors másként határozott. Századunk legnagyobb építésze 78 éves korában, alkotó erejének teljében elhunyt. Charles Edouard Jeanneret, avagy ahogy e világ ismeri, művészi álnevén: Le Corbusier, a köztudatban építészként él, bár kiváló festő és szobrász is volt. Festményei és szobrai kezdetben önálló alkotások voltak, azonban fokozatosan épületei szerves részeként, azok belső díszítésére használta fel őket, s Így valósította meg fiatalkori eszméjét, az összes képzőművészeti ág szintézisét. Életművének súlypontját azonban az építészet foglalja el. Ha Picasso forradalmasította századunk festészetét, úgy az építészet terén ugyanezt tette Le Corbusier. De ez nem csak az egyes épületekre vonatkozik, hanem urbanisztikai — városrendezési terveire még hatványozottabban, hiszen mintegy negyven éven keresztül ő szabta meg az irányt, amely még a jövő nemzedékre is hatással lesz. A harmincas években tűnik fel a modem, korszerű városról alkotott elképzeléseivel. Ennek alapja: a városok centrumának tehermentesítése, valamint a zöldövezetek növelése. Anyaga: a napfény, a fák, az égbolt, az acél és a beton, ö az, aki a vasbetont — századunk építészetének alapanyagát — a márvány rangjára emelte. Gigantikus városrendezési tervei főleg Brazília építészeire hatottak termékenyltően, és a trópusok Chandigarh: „Kongreaazuil palota* Negyvennégy évvel ezelőtt, 1923. február 19-én halt meg Münchenben Wilhelm Conrad RSntgen, a kiváló német fizikus, a róla elnevezett X-sugarak felfedezője. Most az évforduló alkalmából érdemes feleleveníteni azt a történetet, amelyet annak Idején az angol és német lapok hoztak nyilvánosságra, és amelynek révén a laikus közönség Is tudomást szerzett Röntgen korszakalkotó felfedezéséről. Az X sugarak és egy kikötői verekedés 1896-ban történt. Az egyik londoni kórházban hónapok óta kezeltek egy matrózt, aki titokzatos betegségben szenvedett. A leghíresebb orvosok tanulmányozták baját, de nem tudták megoldani a rejtélyt. A matrózt hónapokkal előbb részegen szállították a korházba. Amikor kijózanodott és megvizsgálták, a hátán jelentéktelen kis sebet találtak, amely néhány nap múlva begyógyult. A beteget múgsem bocsátották el a kórházból, mert a keze és lába rejtélyes módon megbénult. London orvosai mér ebben az Időben Ismerték a würzburgl egyetem tanárának, Röntgennek kísérleteit, amelyekről a tudós professzor 1895 végén a szakköröknek Is beszámolt. Az Ismeretlen eredetű X-sugarak segítségével ét lehet világítani az emberi testet úgy, hogy a csontok és a belső részek, mint árnyékok jelennek meg a fényérzékeny lemezen. A londoni kórház vezető főorvosa kapva kapott az alkalmon, és a rejtélyes betegségben szenvedő matrózt, az angol fővárosban éppen akkor berendezett, első röntgenlaboratóriumba szállíttatta. A főorvos a kísérlethez fűzött reményeiben nem csalatkozott, mert a fényképlemezen megoldotta a rejtélyes betegség titkát, s egyúttal megmutatta az utat Is, a béna matróz teljes felgyógyulása felé. Amikor ugyanis a lemezt előhívták, az utolsó bordák árnyvonalal, és az első keresztcsigolya között Idegen testet vettek észre. Ez a hosszúkás tárgy a már rég begyógyult hátseb Irányában feküdt. A beteget azonnal megoperálták és a fényképen kimutatott Idegen testet: egy kés törött pengéjét a két borda között meg is találták. A letört pengedarab — egy kikötői verekedés „emléke" — oly erősen szorult a csontok közé, hogy a csontokkal együtt kellett kiemelni a műtét során. A londoni kórházban nagy volt az öröm, mert a matróz csodálatosképpen, már az operációt követó napon Járni tudott és a kezelt Is használta. Az angol matróz gyógyulásának szenzációja az egész világon elterjesztette a Röntgen-sugarak hírét. Az első röntgen-páciensek között — említet ték az angol lapok — jelentkezett egy Igen tekintélyes és méltóságteljes személyiség Is: Ll-Hung-Csang, kínai mandarin. A tiszteletreméltó férfiút évekkel előbb forradalmi zavargások során fejbelőtték, és noha a sebe begyógyult, a golyót, amely kegyetlen fejfájást okozott neki, nem találták meg az orvosok. Amikor a mandarin Berlinben járt, és ott értesült Röntgen kísérleteiről, azonnal készíttetett magáról Is egy felvételt, amely pontosan megmutatta a seb behegedt lőcsatornáját, és végében a keresett golyót. A röntgenfelvételek gyermekkorában még egy nehézséggel kellett megküzdeniük, mind a felvételt vezető orvosoknak, mind a betegeknek. Ez a megvilágítás hosszúsága. Az 1895 óta elmúlt hetvenkét esztendő alatt a Röntgen-technika csodálatos fejlődésen ment keresztül. A megvilágítási idő hosszú órákról rövid másodpercekre csökkent, és ezáltal lehetővé vált mozgó felvételek készítése. Aki egyszer Röntgen-filmet látott, bizonyára nem bír szabadulni a szív dobogásának, az izmok Játékának, a lenyelt étel útjának, és a csontrendszer tökéletes mozgásának csodálatos látványa alól. Wilhelm Conrad Röntgen szenzációs felfe dezése valóban az emberi élet titkait világította meg.-sl-8
