A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-12 / 7. szám

A vállalat legmodernebb papírgyártó gépe

(Prandl Sándor felvételei j

Papírgyártók

Szlovákiában a papírgyártásnak mintegy négyszáz éves hagyományai vannak. A gazdag nyersanyag-lelőhelyek (erdők), és a termék elhelyezésének lehetőségei tették lehetővé egy egész sor paplrkészitő manufaktúra létrejöttét Szlovékia-szerte. Rózsahegyen az első papírgyártó manufaktúra 1720 előtt keletkezett s egészen a XIX. szőzad közepéig működött.

A jelenlegi európai hirü és európai színvonalon termelő Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár alapját a XIX. század végén, illetve a XX. század elején rakták le a Vág és a Revúca folyó völgyében, illetve a Revúca torkolata mellett. Az első papírgyártó gépet 1887-ben helyezték üzembe. Ettől az Időponttól — tehát 80 éve — számítják a ruiomberoki papíripar történetét.

Kezdetben két önálló üzem volt (két részvénytársaság kezében). Fejlődésüket a kor, tehát a XX. század első felének politikai és gazdasági feltételei határozták meg.

Az egyik üzem, amely a Revúca folyó partján épült, keletkezése óta elsősorban finomabb minőségű irodai és nyomdai papírt gyártott, míg a másik, amely a Vág mellett épfiit, kemény, csomagoló és ezekkel rokon papírfajták gyártásával foglalkozott Ma a két szomszédos gyár egy üzemet alkot.

A papírt kezdetben farostból és némi (vásárolt) cellulózból gyártották. Később cellulózt is előállítottak, eleinte csak saját szükségleteik fedezésére, 1908 óta azonban piacra is,

A két üzemet 1945-ben államosították és egyesítették. Utána néhányszor különválasztották, Illetve újraegyesítették. A legutolsó egyesítésre (s egyben a mártonl, zsolnai üzemekkel való összekapcsolására) 1958-ban került sor. Az új nagyvállalat elnevezése: Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárak Nemzeti Vállalat, Ružomberok.

Az üzem múltba, a termelés üteme, gazdáinak jövedelme Igen változatos volt. 1907 és 1917 között például a részvényesek rendszeresen 4—5 %-os osztalékot kaptak, - pedig csaknem másfél milltó koronát fordítottak a termelés bővítésére. Ezzel szemben az 1922-es évet fél mtiltó veszteséggel zárták, az 1923-as évet 1 795 000 korona veszteséggel. 1946-tg jó néhányszor cserélt gazdát mindkét üzem, bővítették kapacitását, modern gépekkel rendezték be. Ma ez a gyár Európa legnagyobb cellulóz- és papírgyárat közé tartozik.

Munkásat elsősorban a környező falvakból kerülnek ki, a városból, Rózsahegyről, csak mintegy 30 százalékuk származik. Eleinte az üzem tele volt Idegen szakemberrel, a vezető gárda osztrák-, cseh, német, Illetve lengyel nemzetiségű volt. Az évek során természetesen felnőtt egy sereg hazat szakember, akik teljes mértékben pótolták az Idegeneket. A gyárban ma nem egy olyan fiatalembert találunk, akinek már a nagyapja is itt dolgozott.

Régen két műszakban folyt a termelés, egyegy műszak 12 óráig tartott. A felnőttek mellett 12—15 éves gyermekek ts dolgoztak az üzemben.

A munkások szakképzettségüket közvetlenül a munkafolyamatban szerezték meg és adták át tapasztalataikat a fiataloknak, s ez bizony eléggé fékezte a termelést. Épp ezért 1940-ben mindkét üzem hozzájárult egy cellulóz- és papíripari középiskola megalakításához. Az iskolát 1942-ben államosították, de csak 1958- ban kapott új modern épületet, amelyben minden szükséges tanszer, segédeszköz megtalálható.

1949-ben száktantntézetet ts létesítettek az üzemek mellett, ahol alapiskolából kikerült

fiatalok cellulóz-papírgyártó segédlevelet szerezhetnek, jelenleg ebben a szaktanlntézetben kb. 270 fiatal tanul. Köztük 73 Párkánykörnyéki tanonc is van, az épülő párkányi papírgyár leendő alkalmazottat.

fán Zdražil a vállalat igazgatója. Alacsony, halkszavú, ember. Arca, tekintete kiegyensúlyozott egyéniségre vall. Indulatnak nyoma sincs a hangjában vagy a mondatszerkesztésében. Pontosan, szabatosan fogalmaz akkor ts, ha nem a legkellemesebb dolgokról beszél.

— Vállalatunk a maga nemében egyedülálló az országban. A termelés struktúrája: gyártmányaink nagyobbik része feldolgozásra váró termék s csak kisebbik hányada a készáru. Százalékban kifejezve: 61,5 % cellulóz, járásit és kartonite-mez, 28 % papír és csupán 10 % feldolgozott papíráru.

— Mt következik ebből?

—• Probléma, amely tektntettel az új gazdasági rendszerre egyre jobban izgat bennünket: vajon a jelenlegi nagykereskedelmi árak mellett rentábilissá tudjuk-e tenni a termelést.

Közismert dolog, hogy a nagykereskedelmi árak általános rendezésének célja az állami dotáció és az üzemek jövedelmezősége közötti legfeltűnőbb különbségek megszűntetése, továbbá az ökonómiai tényezők érvényesítése. Csakhogy: ha a nagykereskedelmi árak megszabásánál a nyereséget úgy számítjuk ki, hogy 12 százalékos munkabérpótlékot Is hozzászámolunk, akkor az derül ki, hogy a modern, automatizált, de félkész-árut gyártó — vagy részben fálkész-árut gyártó — üzem haszna kisebb lesz, mint a primitív berendezéssel dolgozó, sok munkaerőt igénylő üzemé. Konkrétan, a mt esetünkben, a cellulóz gyártására vonatkozik ez. Termékeink 50 Vo-át teszi ki a cellulóz, iMunkabérekre a termelés költségeinek 10 %-át fordítjuk, tehát a munkabérekre eső nyereségrészesedés mindössze 1,2 %. Így az/tán a cellulóz gyártásában (ami pedig nép gazdasági szempontból fontos nyersanyag) gazdaságilag kevésbé lehetünk érdekelve, mint mondjuk a papírsapkák, legyezők és egyéb piaci áruk készítésében.

— Nagyobb gazdasági függetlenség kellene — folytatja az igazgató. — A vállalat kénytelen pontosan meghatározott árut gyártani, ntncs lehetőségünk a gépek teljes kihasználására, a nyersanyagot nem tehetjük értékesebbé, mivel nem dolgozhatjuk fel, nem gyárthatunk és árulhatunk kiváló minőségű árut, akkor sem, ha megtehetnénk. Néhány nyomdaipari vállalat például nem hajlandó átvenni a jobb minőségű papírt, s elvárja, hogy a modern gépeken is gyengébb minőségű árut termeljünk. Üzletfeleink megszabott áron nyersanyagot kapnak tőlünk, — meghatározott mennyiséget —, melyet azután üzemükben maximálisan felhasználnak, azaz kész árut gyártanak belőle és szabad áron értékesítik.

—■ N&m panaszkodom, bár nehéz dolgok ezek. A megoldást bizonyosan megtaláljuk. Az új gazdasági rendszer bevezetése óta elért eddigi eredményeink — az elmúlt évekhez viszonyítva — biztatóak. Legutóbbi elemzéseink azt mutatták, hogy a munkaerő-, nyersanyag-, és a gépek kapacitásának kihasználása terén még akad tennivaló. Ugyancsak hátra van még a gyártási program speciallzálása és optimálissá tétele, tekintettel az áruválasztékra, a mennyiségre és a minőségre.

ZS. NAGY LAJOS