A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-12 / 7. szám
Gdafisk egyetlen romhalmaz volt. Ma már pontosan tudjuk ait la, bogy a romok mennyisége elérte a 3 millió köbmétert. Gdafiskot aionban mégsem tekintette senki halott-' városnak. A gazdasági szakemberek tudták, hogy erre nyílik a legkedveiObb fit a Balti-tenger télé, s lelki szemeikkel már lfitták is a megvalósuló terveket. A tOrténéss járt-kelt a romok kOsött és a mfiemlékjellegü házak maradványai kOziil régi ajtópántokat, aranyozott stukkódiszeket, mérhetetlen becsű holland csempéket kotort elé — a gdafiski polgárok tehetősek voltak és gazdagon díszítették házaikat. A városrendezési szakembereket elkápráztatta az óváros egyedülálló szerkezete: Európában egyetlen a maga nemében, amelynek nincs hagyományos piactere, hanem egyetlen széles kOzpontl utcája, a Dluga utca, amely kifut a Motlavának, a Visztula mellékfolyójának partjára. A szakember szeme felmérte a lerombolt Gdafisk hatalmas fejlődési lehetőségeit is. Hiszen a két világháborfi kOzOtti időszakban a város terjeszkedését szigort! korlátok küzé szorították a „szabadváros“ határai, amelyek csupán a vegetálást tették lehetővé a lengyel földnek ebben a magányos csücskében, a horogkeresztes határsorompók árnyékában. Es így gondolkoztak mindazok, akik életben maradtak, akik a közeit Stutthof koncentrációs táborban megérték a felszabadulást. Mindazok, akik szemtanfii voltak, hogyan vívta a város hősi harcát a nácizmussal, kívánták és akarták, hogy maradjon meg a jövó számára mindaz, amire a lengyelek küzdelme és mártfrsorsa nyomta rá bélyegét. EbbOl a kívánságból és erőfeszítésből születhetett meg az új Gdafisk. Gdanskban működik Európa egyik legkorszerűbb hajógyára FOTO ARPRESS L "üF A wľY \ A városnak ma több mint 300 000 lakosa van, azaz több, mint a háború elOtt, s a lakosság tele már itt született. Gdafisk büszkélkedik ma Lengyelországban a legszebb óvárossal, amelyet a régi tervek alapján teljesen fijjáépítettek, a reneszánsz építőművészet minden utánozhatatlan elemét beleértve. Helyreállították az egyedülálló lépcsOreljárókat, amelyeket hajdan a gazdag polgárok építettek házaik elé; régi fényben ragyog a csodálatos szépségű reneszánsz városháza, amelynek tornyára újra felkerült Zsigmond magyar és lengyel király szobra: azé a királyé, aki az Északi-tenger partjáig terjesztette ki Lengyelország határait. A gótikus Mária-templomban ismét ott pompáznak az aprólékos gonddal helyreállított üvegablakok, amelyek eredetijét hajdan a kézmfivescéliok adományozták a templomnak. Az Artus-palota falait fijra ékesítik a holland csempék, ugyanazok, amelyeket, az egykori fegyvertár öreg Ore keresgélt össze a romok között, majd gondosan összerakosgatta Okét, mert szentül hitte akkor, 1949-ben, hogy egyszer még szükség lesz rájuk. A városépítési szakembereknek Igazuk volt: Gdafiskot nemcsak újjáépíteni lehetett, hanem kiépíteni is. A város — az óvárosi centrumot kivéve — úgyszólván csupa érdekes architektúrájú, vadonatúj lakónegyedekből áll, parkosított sávok között, a Motleva partján, a háttérben a tengerpart még beépítetlen mezOségével. Gdafisk — sajátmaga számára is váratlanul — egy csapásra a modern építészeti szellem, az újjáépítési technika egyik központjává lett, ahonnan több példát vettek át más lengyelországi városok is. A város azonban nem az építészetből, hanem mindenekelőtt a nagyiparból él. Ipari dolgozó a város minden ötödik lakósa. A dolgozók legnagyobb részének a Gdafiski Hajógyár, a legnagyobb lengyelországi hajóépítő üzem ad munkát. A gyár korszerű, hatalmas hajókat Bár Gdansk címerében klráyl korona és két stilizált kereszt látható, a város Igazi jelképe azonban — a Neptun-szobor épít, amelyek között különös figyelmet érdemelnek a mélytengeri halássflotta számára gyártott egységek. A Gdafiski Hajógyár ezen a téren a hatodik helyen áll a világranglistán. Az utóbbi három év legnagyobb termelési eredményei közé tartoznak a mélytengeri halászflotta számára gyártott anyahajó-kolosszusok, amelyek betöltik a halássflotta ellátóközpontjának és javítóműhelyének szerepét, s ezen felül feldolgozzák a halászzsákmányt — közvetlenül a nyílt tengeren. Gdafisk lakosai nemcsak a hajógyárból élnek, hanem a kikötőből Is. A gdafiski kikötőben évente mintegy 8,9 millió tonna árut raknak át, elsűsorban szenet és ércet. A kikötőbe a világ úgyszólván összes országából érkeznek hajók. Gdafisknak nincs kisebbségi érzése a szomszédos Gdynlával szemben, amely modernebb, nyílt tengeri kikötó. A régi gdafiski kikötőt az utóbbi években jelentős mértékben korszerűsítették, s ez lehetővé teszi, hogy nemsokára 100 000 tonnás óceénjárókat Is fogadhasson. A mai Gdafisk egyúttal a tudósok és diákok városa Is. Ma három főiskolája van (a háború elOtt csak egy volt), amelyek közül különösen kitűnik a Gdafisky Műegyetem, hajóépítő-karával. Ez nemcsak szakmai jellegéről nevezetes kar ami ebben a városban persze természetes — hanem tanárairól és növendékeiről is. Itt dolgozik pl. Leoh Kobyllúskl professzor, a legelső lengyel szárnyashajó alkotója, — ez a tény azonban korántsem az egyetlen nevezetes dolog, amit a professzorról elmondhatunk. Lech Kobillfiskl ugyanis Ismert és megbecsült tagja volt a lengyel ellenállási mozgalomnak, mégpedig a legendás „Négyesek" zászlóaljának, ami a diákok szemében legalább akkora glóriát fon feje köré, mint a tudományos dicsőség. Ugyanennyire közismert személy Gdafisk városában a műegyetem végzett növendéke, Stanislaw Soldek mérnök. Kezdetben a Gdafiski Hajógyárban dolgozott, s 19 évvel ezelőtt, róla, az élmunkásról nevezték el a hajógyárban megépült elsO tengerjáróhajót. Ma már mérnök, a kísérleti hajógyár igazgatója. Az 0 felügyelete alatt ellenőrzik azokat az új műszaki elgondolásokat, amelyeket később a tengerjáró hajók építésénél alkalmaznak. Említést tettünk errOl a két népszerű emberrűl, mert rendkívül jellemzők Ok a város háború utáni történelmére. A régi, Ősi történelem az újjáépített óváros falaiban él tovább. A közelmúlt történelmét, a legtragikusabbat, a Westerplattén emalkedő emlékmű jelképezi. Itt forgatták nemrégen a legújabb lengyel filmet, amely a lengyel föld kis szögletének elszánt védelmét mutatja be. A filmesek stábját néhány ember klsérgette — azok, akik a Westerplatte 160 főnyi legénységéből életben maradtak. T. SOJECKA
