A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
Pauling professzor üzenete 1901 február 28-án született az Oregon állambeli Portlandban. Eddig egyedül ő kapta meg kétszer a Nobel-dijat: előszűr tudományos munkájáért, másodszor pedig politikai tevékenységéért. Hatvanöt éves korában is tele van életerővel. Egyetlen célja van csupán: megmenteni az embert. De nem a jövőben valamikor, és nem is egy más bolygón, hanem ma, azonnal. Ezen a földön. Van az arcán valami, ami hasonlatossá teszi Tolsztojhoz ás Einsteinhez. Csakhogy benne nincsen semmi titokzatos: amikor a televízió nézői előtt megkérdezték, mit gondol azokról a tudósokról, akik annál inkább hisznek isten létezésében, minél tovább jutnak a tudományos kutatásban, Pauling professzor így nyilatkozott: „Az én kutatásaim viszont éppen ennek az állításnak az ellenkezőjéről győztek meg“. Lelkesen harcol az emberiség ügyéért, munkássága miatt mégis minduntalan támadások érik. Azzal is megvádolták őt, hogy kommunista. Elvették az Atlevelét, de kénytelenek voltak visszaadni, hogy Svédországba utazhasson ás átvehesse első Nobel-díját. Rendkívüli élettapasztalatait röviden Így összegezte Linus Pauling professzor: anyagnak, s emellett káros tulajdonságait sokkal tovább megtartja, mint a többi. A stroncium huszonnyolc évig marad rádióaktív, a szén 14 viszont több száz évig. Tehát még akkor is a légkörben lesz, amikor a mi nemzedékünk már régen átadta helyét az utánunk következő nemzedéknek. Ismétlem, hogy mindenki előtt teljesen világos legyen: ff „tiszta" bombákban sokkal több szén 14 van, mint a „nem tiszta" bombákban. Ha például Kína folytatná az atomrobbantásokat, s annyit valósítana meg, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttesen, akkor tízmillió gyermek kaphatna genetikus betegségeket, és további tíz millió személyt veszélyeztetne csontrák, leukémia és több más megbetegedés. A rákos hatások nem annyira szemmel láthatóak, mint a genetikus hatások, ez viszont korántsem azt jelenti, hogy nem léteznek. Éppen azért, mert a szakemberek nagyon is tisztában vannak ezzel a fenyegető valósággal, és erről informálják a kormányokat is, jött létre a „féléim! egyensúly“, mely egyelőre rákényszerltette az emberiséget, hogy feladja az atomháború gondolatát. A kormányok ennek ellenére úgy vélekednek, hogy továbbra is kísérletezhetnek az atomfegyverekkel, mivel a nagy nyilvánosság nincsen tisztában ezekkel a tényekkel. Belátható időn belül az atomfegyverkezés éppen olyan [vffgy csaknem olyan) veszélyes lehet, mint ezeknek a fegyvereknek a használata. De mi történik? Még a legkisebb nemzeteket is megkísérti a gondolat, hogy részt vegyenek ebben a fegyverkezésben. Megszerezhetik ugyanis azokat a nyersanyagokat, melyek szükségesek az atombomba' előállításához. Az egész földön nagyban folyik az illegális, fekete kereskedelem ezekkel a nyersanyagokkal. Nemrég kaptam az egyik vegyi üzemből egy árjegyzéket, melyben a plutónium grammját 140 dollárért kínálták; az előállítása viszont csak 14 dollár. A legkisebb atombomba előállításához 14 kg plutóniumra van szükség. Csakhogy az atombomba előállításához nagy technikai apparátusra, bonyolult berendezésekre és személyzetre van szükség, mely a százszorosára emeli az árát. Tehát előállítását csak gazdag országok engedhetik meg maguknak. Ennek ellenére viszont tény és való, hogy bármelyik állam rendelhet négy kg plutóniumot, pár grammonként különféle vegyi üzemekből. S ezt meg is teszik. Nemrég jelentette egy üzem, hogy nem tud beszámolni arról, hová került 100 kg plutónium, amit apránként eladott. Száz kiló plutónium; elég húsz atombomba előállításához! A pusztító nacionalizmus Mi, tudósok nagyon is a .tudatában vagyunk annak, mekkora felelősség hárul ránk. Már elmúltak azok az idők, amikor bezárkózhattunk a laboratóriumokba, csak a kutatásnak szentelhettük az időnket, és nem törődtünk azzal, hogy mi történik a világban. A gyűlölködő és háborúskodni akaró emberek mindig kisajátították kutatásaink eredményeit, hogy azokat saját céljaikra használják fel. Viszont még soha ezelőtt nem adtunk ff kezükbe olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy az egész emberiséget a pusztulásba vigyék, magát az emberiség létét veszélyeztessék, vagy az emberiség kétharmadát éhezésre ítéljék. Párizsban nemrég az UNESCO ülésén, mely „Békét a világnak" jelszó alatt zajlott le, meggyőződtem arról, hogy az emberiség legjobbjai nagyon is tisztában vannak azzal, milyen feladatok hárulnak a tudósokra. S ma már ennek az új küldetésünknek nem fordíthatunk hátat. Ezzel összefüggésben, elsősorban is a fegyverkezésről kell nyilatkoznom. Közismert tény, ha nem is hangoztatják annyiszor, amennyiszer kellene, hogy a világon évente 750 milliárd új frankot költenek arra, amit a kormányok katonai kiadásoknak neveznek. Ez a hatalmas összeg megfelel a fél világ lakossága fele bevételének, az emberiségnek arra a felére gondolok, amelyik az elmaradott országokban él. Erre, a pénzösszegre kellene gondolniuk állandóan mindazon férfiaknak és nőknek, akiknek hatalmuk és befolyásuk van a világ eseményeire. Ez aztán a kereskedelemi S ebbe ff számba bele van sűrítve az egész dráma lényege, amelyet átélünk. Miben is nyilvánul meg ez a fegyverkezési hajsza? Beszélgessünk csak az atombombákról. Nagyon jól tudják, hogy háborús „szakembereink" gyakran beszélnek „tiszta“, és „nem tiszta" bombákról. Az első — melyeket az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, Angliában és Franciaországban, legújabban pedig Kínában próbálnak ki — állítólag veszélytelen. Állítólag csak a második fajta fertőzi meg a légkört. Meg kell mondanom, hogy aki ezt állítja', becsapja az emberiséget. Az igazság, amellyel minden szakember nagyon is tisztában van — s amellyel tisztában is kell lennie, a következő: a bomba robbanásakor olyan anyagok keletkeznek, amilyen például ff stroncium 90, a cesium 137 és a jód 131. Erre mondják azt, hogy „normális^ rádióaktív hulladékok. Ezek az anyagok okozzák a csontrákot, a leukémiát és egyéb betegségeket. A robbanáskor létrejön azonban egy egész sor más anyag is, amilyen például a szén 14 (a szén rádióaktív Izotópja), mégpedig az úgynevezett „tiszta“ bomba robbanásakor. A termonukleáris bombákban viszont tízszer több szén 14 van, mint a közönséges „A típusú" bombákban. S ennek az anyagnak éppen olyan gyilkos a kihatása, mint a többi rádióaktív Mindennek ellenére mégis pozitív eredményekről számolhatunk be. Minden állam, bármit is beszélnek egyes emberek, fél az atomháború gondolatától. S ha a kínaiak másként is beszélnek (és én sajnálom, hogy ők is szükségesnek tartották, hogy ebben a lázas iramú fegyverkezésben részt vegyenek), mindezt csak azért teszik, hogy mint a többi állam, elriaszszák ellenfeleiket a támadástól, vagy megfélemlítsék őket. Egyáltalán nem ürülök annak, hogy Kína, amelynek 700 millió embert kell eltartania, költségvetésének oly jelentős részét fegyverkezésre fordítja. S közben viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a kínai nép életszínvonala jelentősen emelkedett Mao Ce-tung hatalomra kerülése óta. Jó lenne elemezni azokat az okokat, amelyek Kínét erre a fegyverkezésre rákényszerltették. Ml vagyunk érte a felelősek. Megakadályoztuk Kina részvételét az ENSZ tevékenységében, lgnoráltuk, elszigeteltségre kényszerltettük és belehajszoltuk ebbe a kétségbeesett nacionalizmusba. Franciaországban Is erősödött a nacionalizmus az utóbbi években. Teljesen egyetértek de Gaulle tábornok ázsiai politikájával. Kína elismerése, az együttműködés ezzel a hatalmas országgal, a vietnami eseményekkel szemben elfoglalt álláspont: ezek pozitív tettek. A francia nacionalizmus azonban, amely az „ütő“ erejére támaszkodik, éppen olyan pusztító, mint a többi. S ha már Vietnam szóbff került, beszélnem kell azokról a fegyverekről, melyekről kevesebb szó esik: a biológiai és a vegyi fegyverekről, melyeket éppen az én hazám használ 18
