A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
I Bármilyen különösen hangzik, Szizov 6* Skunajev fegyvergyári munkások találták fel 130 évvel ezelőtt a szájharmonikát. Az áj hangszer csakhamar közkedvelt lett Csulkovo peremváros lakói körében, s virtuózok kerültek ki közülük. Előfordult, hogy tréfálkozó kedvükben olyan harmonikákat szerkesztettek, amelyekkel lónyeritést, malac röfögást, kakaskukorékolást lehetett utánozni. 1870-ben Nyikolaj Beloborodov mester olyan harmonikát készített, amelyből fülemüle-csattogást varázsolt elő. Orlanszkij— Tyitorenko, a hires előadóművész Beloborodo billentyűs harmonikáját egy orosz népi mesemondó regősről bajánnak nevezte el. Tula Proletár kerületében, a Marat utcában most harmonikagyár működik. A nyolcvan hengszerkészftő keze alól évente ötvenezer harmonika hagyja el a gyárat, hogy a világ minden részébe vándoroljon, öregbítve a tnlaiak hírnevét... Tula valaha nemcsak fegyvergyáráről, de szamovárkészitéséről is ismert volt. Kétszáz évvel ezelőtt tnlaiak találták fel, s a tulai szamovár márka lett. Méreteiket tekintve voltak törpe, játékszernek tűnő, aztán nagyobb, sőt hordónak ii beillő teafőzők. Rézből, ezüstből, sárgarézből, sőt aranyból Is készültek. A tulai szamovárgyártók olyan híresek voltak mesterségük művészi tökélyéről, hogy még királyok és sahok Is érdeklődtek alkotásaik iránt. Kezdetben nehéz volt a szamovárkészités. Több mint hűsz alkatrészt kellett óraműnyi pontossággal kidolgozni. Ma, természesen, a Lenin Szamovárgyárban másként dolgoznak. A tágas, világos csarnokokban a legnehezebb munkát is automata gépek végzik. Van itt futószalag, sajtológép stb. Minden öt percben elkészül egy csillogó nikkelezett szamovár. Tetszés szerint válogathatunk bennük, van itt villanyfűtésű szamovár is. Manapság tulai szamovárból Isszák a teát a csukcsi tarándszarvastenyésztők, a forradalmi Kuba katonái, a ceyloni teaültetvények munkásai, a francia dokkmunkások ... Tula Indiába, Afganisztánba, Burmába, Bulgáriába, Mongóliába és más országokba szállít szamovárokat. A mai Tula nemcsak fegyvereiről, harmonikáiról, szamovárjairól híres. Sok gépet, például kombájnokat, szövőgépeket, emelődarukat, robogókat, varró- és mosógépeket, bányabiztonsági berendezéseket gyártanak. Ötletes mechanizmusok ezek: nem hiába hívják a tulaiakat országszerte aranykezű mestereknek. Első útjára indul a SKI-DOO, a hegyiszolgálat emberei nek ez a legújabban kapott segédeszköze Ordódy Katalin A tulai harmonikagyárban: Analoltl Jeltszelev hangoló munka közben. Felvételek: A. Uzllan és A. Aga]ev — APN !■■■■■■■■■■■■■! Mínusz 16 Celslusnfok. Ez nem lehet igaz — nézem a hőmérőt — hiszen egy cseppet sem fázom, én, aki odahaza öt fokos hidegben legszívesebben ki se lépnék a lakásból. A Tátra hidege más. Arcot pirosító, vérkeringést felfrissítő, tiszta hideg. És hő, mindenütt hó, ropogós fehérség. Az emberek talpán, az autók, autóbuszok kerekei alatt csak úgy, mint a házak tetején, fák, bokrok ágain. Elbűvölő ez a mesebeli táj, amely évről-évre több kirándulót, téli-nyári üdülőt vonz, úgyhogy — és itt kezdődnek a problémák — a látogatottság arányai már túlnőtték a befogadóképesség lehetőségeit. Andrássy Gyula, aki húsz évig a hegyi szolgálat állandó, azaz hivatásos tagja1 volt, most pedig a helyi CSEDOK utazási iroda dolgozója, egyike a legautentikusabb személyeknek, akik a Magas Tátra sziklás bérceinek kapaszkodóin, gyönyörű, de sokszor szeszélyes és veszélyes arculatán kívül az itteni életről, gondokról, eredményekről is felvilágosítást tud adni. — Mintegy egymillió kétszázötvenezer látogató fordul meg itt évente. A nyugati vendégek száma tavaly szökött föl először magasra és még további növekedéssel számolhatunk — mondja —, hiszen külföldi irodáink jó propagandamunkát végeznek. Aki pedig egyszer itt volt, annak nincs szüksége még egyszer biztatásra. Ezért vált fontossá gyors iramban felépíteni a Bellegue szállót, de az elszállásolással, a hotelrendelési határidőkkel így is sok a nehézség, hiszen az egész Tátrában csak 1400 ágy- áll a vendégek rendelkezésére. Ezen a fiatalok körében népszerűségnek örvendő campingezés sem segít. A külföldiek pedig most már özönlenek, mert felfedezték a Tátrát, ami az ő számukra eddig legtöbbnylre még Csak terra incognita volt, rejtélyes egzotikum, mely fűti bennük a felfedezés lázát. Ezenkívül van még egy ugyancsak el nem hanyagolható körülménye tátrai üdülésüknek: az árfolyam átszámítás, ami részükre rendkívül előnyös. Ezért lehetséges, hogy az Itt holtszezonnak számító január—február is sokkal zajosabb lesz ezután. Most januárban is oly tündért szép a Tátra, nem is értem, hogy lehet a január „holt szezon“. — Mert talán ez a legkiszámíthatatlanabb hónap. De különben is, január—februárban a hóviszonyok általában mindenütt jók, míg márciusban, mikor már beköszönt a tavasz, nálunk tovább tart a síparadicsom. Március, április, olvadás, ez a sok fehérség egyszerre megindul... Milyen lehetett itt az átmeneti Időszak? Az olvadás pedig nem Veszélyes, mert a sok hegyi tó rengeteg vizet képes felvenni, nagy szintemelkedésre képes. A patakok pedig gyorsak. A túl sok hóié, víz, inkább lejjebb okoz csak kárt. Az olvadás a lavinaveszély Időszaka is. A tu-
