A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
■ Gádor Béla Ki látott már másféiméteres házmestert? Én láttam, Ott lakott a szomszédunkban a Sashegyen, egy kétemeletes bérvillában. Méghozzá Dugonics Pálnak hívták a szerencsétlent, ami azt eredményezte, hogy a ház vásott kölykei mind Dugó bácsinak becézték, ami már maga is alkalmas a házmesteri tekintély aláásására. Márpedig a házmesteri hivatás, tekintély nélkül egyszerű foglalkozássá silányul, legalábbis így fogta fel a dolgot, s nem Is helyteleiiül, Dugonics Pál. De mégha izmos, mokány kis ember lett volna ez a kicsi házfelügyelői De nem volt az, vékony széllelbélelt emberke volt, akin úgy- pötyögött a mocskos vászonnadrág, mintha nem Is lett volna Fogyókúra Minden nő fogyni akar, 6, fogyni, fagyni, fogyni! — Mondja csak, kedves doktor úr, nem fog ez bajt okozni? Mi orvosságot tudna hát? frjon egy jó receptet! jaj, adja vissza, doktor úr a régi életkedvet! Csak öt kilót, csak tíz kilót! De jó is volna, kérem. Kihíztam hetvenhét ruhát, bizony elönt a szégyen. Csak öt kilót, csak ‘íz kilót, hadd lennék újra fess én, csak egy-két férfi fordulna utánam, megköszönném. Az orvos bólint, bólogat és írja a receptet, reggelire két főtt tojást, ebédre csirkemellet, és uzsonnára alma csak, estebédre is alma. Az eredményről szóljon ám, ha közben meg nem halna. És lefogyott a Piriké, fess nő lett lám, a drága, de jaj, a hűtlen férfiak nem fordultak utána. Csak annyi történt vele, hogy egy kutya neki rontott, mert szegény kutya soha még nem látott ennyi csontot. (D-s) lábszár benne. A házbeli gyereksereg persze, a maga kegyetlen emberismeretével ki is használta a helyzetet: egész nap őrjöngve tombolt az elavult kertben, s oda se füttyentett Dugó bácsinak, aki egyre kevesebb önbizalommal rikácsolt rájuk az alagsori házmesterlakás ajtajából. De egyszer elloptak a kertből egy kapát. Még pedig. Pillér mérnök úr kapáját lopták el, aki az első emeleten lakott, kétszobahallos lakásban. Ennek a tolvajlásnak a felelőssége rögtön Dugó bácsira tolódott. — Hogyne lopnának egy olyan házban — mondta a közvélemény —, ahol ilyen semmi házmester .őrködik a vagyon fölött. Dugó bácsi aznap bűntudatosan ült a házmesterlakás ajtaja előtt, s azon tűnődött, miért is vállalta el ezt a felelősségteljes állást. De hát oly biztatónak látszott a dolog: nyugdíjas özvegy altiszt házfelügyelői állást keres. Ki gondolta volna, hogy ehhez annyi minden szükségeltetik? Rövid időn belül kiderült, hogy Pali bácsi se villanyhoz, se vízcsaphoz nem ért, kis tömpe ujjal menten összekuszálődnak, ahogy hozzányúl valamihez. És most itt van a Pillerék kapája, ami végképpen komplikálja a helyzetet. Dugó bácsi fröccsöktől méla szemeit a kertkapu felé irányította, amely most is, mint mindig, nyitva állt, mert a rakoncátlan kölykök ki-be száguldoztak rajta. A kapuról jutott eszébe Pali bácsinak a mentőötlet, amitől egész kiderült gondterhelt, borostás arca: — Jó kutya kéne, jó harapós kutya, amelyik leszaggatja a nadrágot is a becstelen tolvajokról .. . Másnap este Dugó bácsi kötélen vezetve nagy fehér kutyát vonszolt be a kertbe. A gyerekek álmélkodva vették körül a különös állatot. — Hát ez mi? — kérdezte Pillér Gyurka, a kárvallott mérnök fia, és hangjában már benne bűjkált a gúnyos nevetés. Az öreg dacosan vágta oda: — Komondor. Jobb lesz, ha odébb mentek tőle, mert megharap... — Ez harap? — a gyerekek gúnyosan kacagtak, és volt valami igazuk. Mert « hatalmas gubancos kutya olyan esedező szomorúsággal nézett a világba, hogy az embernek majd a szíve hasadt bele. Amellett füle-farka lekonyult, és négy hosszú egyenes lába remegett az izgalomtól. — Ez a kutya neuraszténiás — szól az egyik fiú aggódó arccal, mire Dugó bácsi méltatlankodva ráncigálta tovább az állatot. A házmesterlakás előtt volt egy akácfa, odakötötte Burkust, mert ez volt a neve. A kutya leült a fa tövébe, és homlokát összeráncolva aggodalmasan nézte új gazdáját. Pali bácsi a maga részéről szintén leült az ajtó előtti kis székre, onnan sandított vissza. Már amikor megvette, érezte, hogy baj lesz a kutyával. Az a szapora beszédű ember, aki eladta, túlságosan is dicsérte, és csak húsz forintot kért érte. Azt mondta az ember: olyan vad ez a kutya, akár egy oroszlán, egyenesen megfojtja azt, aki bejön a házba. Ekkor jutott eszébe az öregnek, hogy még nem is hallotta a kutya hangját. Odament hozzá, és egy bottal beledöfött az oldalába. Burkus hangtalanul arrébb húzódott, mint aki mondja: hát való ez? Pali bácsi mérges lett, és nagyot húzott a kutya hátára, de rögtön hátra is ugrott, mert az állat torkából olyan furcsa hörgés tört elő, mintha egy pincében, messze, hordót gurítanának. — Ez így ugat? — kérdezte magától Pali bácsi fejcsóválva, és csüggedten visszaült a székre. / • Még az este folyamán Burkus további furcsa tulajdonságai derültek ki. Ahogy Pali bácsi bement a házba, Burkus észtvesztően elkezdett hörögni, s addig nem hagyta abba, míg az öreg ki nem jött hozzá. De akkor is elhallgatott, ha a kapu kinyílt, és bejött valaki az udvarba. Pali bácsi csakhamar rájött, hogy a kutya fél egyedül. A ház lakói egyre hangosabban tiltakoztak az éjszakai csendzavarás miatt, ezért Pali bácsi nem tehetvén mást, kiült a ház elé a szép holdfényes nyári éjszakába, majd eloldotta a fáról a kutyát, hadd kóboroljon a kertben, s vigyázza úgy a tolvajokat. Burkus azonban nem tágított egy tapodtat sem gazdája mellől, sőt odament hozzá, s orrával bökdösní kezdte a lábát. *Pali bácsi csak akkor értette meg, miről van szó, amikor a hatalmas kutya egy ugrással az ölébe termett, úgy, hogy majdnem székestől feldöntötte gazdáját. Ott aztán kényelmesen elhelyezkedett, már amennyire egy ilyen borjúnagy kutya egy sovány kis ember ölében el ,tud helyezkedni. Az öreg nagyokat szuszogott, de lassan belenyugodott sorsába, és gépiesen simogatva a kutya gubancos szőrét, elaludt. Viszont az éj folyamán a kertből ellopták egy locsolót. A ház teljes haragjával sújtotta Pali bácsit, aki hiába védte magát azzal, hogy ő mindent megtett a ház védelmében, még harapós kutyát is beszerzett. Valamit tennia kellett, mert érezte, hogy állását veszély fenyegeti. Elhatározta, hogy megvadítja a kutyát, de valahányszor rásózott, vagy belerúgott, Burkus olyan szemmel nézett rá, mint Krisztus a keresztfáról, s egyre szelídebb lett. Ekkor Pali bácsi úgy elkeseredett, hogy berúgott és baltával akarta agyonvágni a kutyát .. De amikor meglátta Burkus szemét, elejtette a baltát és sírva fakadt. Hajnal felé aztán nagy ötlete támadt. Elővett egy dobozfedelet, és nagy betűkkel rákanyarította: VIGYÁZAT, A KUTYA HARAP! Ezután kitántorgott a kutyával a ház elé, feltette a táblát, és megmutatta Burkusnak: — Ide nézz! Harapós kutya vagy, írásba adtam, ehhez tartsd magad ... Amikor a gyerekek reggel meglátták a táblát, megrohanták a harapós kutyát, a fülét tépték, a szőrét cibálták, és nagy ricsajjal hempergették a fűben. Pali bácsi elkeseredve nézte. De aznap este csoda történt. Valahányszor közelített valaki a villa kertjének rácsához, éktelen dühös ugatás hallatszott a kertből. Pillér Gyurka s még néhány fiú csodálkozva hallgatta Burkus hirtelen megtáltosodását, s terepszemlét tartottak a kertben. Csakhamar meglátták Dugó bácsit, amint egy bokor tövében csaholt. Másnap, amikor a megszégyenült öreg kiment a ház elé, új táblát látott a kapun, mely így szólt: VIGYÁZAT, A HÁZMESTER HARAP! Pali bácsi néhány nap múlva otthagyta á villát. Egy kis vulkánfíberkofferrel a kezében csendesen ment ki a házból, egy kötélen Burkus kullogott utána. A kutya még néhányszor hátranézett, de az öreg nem. Utána nagyhangú, erős házmester költözött be a házba. De erről már nincs mondanivalóm.
