A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 5. szám
sél határozták el. A néptánchoz régi kapcsolat fűzi őket, hiszen Ismert és közkedvelt népi együtteseket irányítanak. Kamarás Imre, Futó László, Ordos Tibor, Bors Éva, Szakáll Katalin, Quittner János neve a műkedvelő táncmozgalomban jól ismert. Eddigi munkásságukban is igen nagy szükségük volt eredeti anyagok (népi tánchagyoményok) Ismeretére, gyűjtésére, mert a koreográfiái művek alapját ez képezte, de a néprajz-szakismeretük mind ex ideig az önművelésen alapult. Az együtt töltött négy nap sok mindenre rámutatott. Többek között arra is, hogy a Csemadok IX. országos közgyűlése nagyon helyesen járt el akkor, amikor célul tűzte a néprajzi gyűjtőmunka megkezdését, és komoly lendülettel vaié folytatását. A megváltozott életkörülmények — a jelen esetben főleg gazdasági és politikai (éren — óriási hatással vannak a népi hagyományok sorsára. A faluközösség felbomlott vagy felbomlófélben van. A népi kultóra mindinkább elveszti életterét. A televízió, a rádió, a hivatásos színjátszás hovatovább mindenki számára hozzáférhető lesz. A gyermekeknek a mesét az anya, nagymama helyett az iskolában az óvónéni, illetve lefekvés előtt a „tv“ — vagy a „rádiónéni“ mondja el. És ha még több mesét kíván a gyermek, akkor a mesekönyvek százai állnak a szülők rendelkezésére A felnőtt egyre kevésbé szorul rá a szájhagyományként tovább élő mesék ismerésére. Es Így van ez a népművészeti hagyományok más területén is, pedig nem is olyan régen — főleg falun — ez volt az egyetlen forrásanyag. De megengedhetjük-e magunknak azt a fényűzést, hogy a valamikori népi kultűra emlékei, a népiélek termékei teljesen a feledés homályába merüljenek? A leghatározottabban nemmel válaszolhatunk csak. Az évszázadok során létrejött népi alkotások olyan kincset jelentenek egy-egy nemzet vagy népfaj életében, amely értékében szinte felbecsülhetetlen. A mólt ismerete nélkül nem lehet teljes a mánk sem. Hosszé éveken keresztül ezzel a munkaszakasszal jóformán alig törődött valaki nálunk. Pedig Szlovákia magyarlakta területén jócskán van „feltérképzetlen fehér folt“. Szerencsére még gyűjteni való is akad és e munkára vállalkozókat szeretettel, megértéssel fogadja a nép. Csak legyen, aki vállalja a munkát. A népi tánc és a népi táncjáték gyűjtésére vállalkozó szellemű fiatalok is jelentkeztek. Bízunk benne, hogy a koreográfusaink nem csak alkotó tevékenységük érdekében végzik ezt a munkát, hanem magasabb cél is vezeti majd őket. Ha a Csemadok IX. országos közgyűlésének határozata megértő és a célért áldozatot is hozni tudó emberekre talál, úgy a népi kultűra más ágai — a népköltészet, dal, mese, monda, tárgyi hagyományok stb. — is elevenen élnek majd tovább. Igen sokat tehetnek e téren a pedagógusok. • • • Élénken emlékszem a botra támaszkodva is nehézkesen mozgó Roztocsil Bözse nénire, aki, amikor megtudta, hogy kik és milyen ügyben keresték fel, még a betegségéről is megfeledkezett, leültetett bennünket, és szinte megállíthatatlanul mesélte érdekesnél érdekesebb emlékeit. Arra sem volt rest, hogy eljöjjön az iskola udvarára és ott filmező gépek előtt egy pillanatra minden bajáról megfeledkezve, megmutassa, hogy hogyan is járták valaha a tardosknddi bukás csárdást. Szalay Mária órákat töltött velünk, táncolt, énekelt, népi szokásokat meséit, s a végén még ő kért bocsánatot, hogy be kellett fejeznie előadását, mert délben megérkezett Prógában élő menye, és illő volna őt egy-két szóval fogadni. Később még visszajövök, Ígérte, s be is tartotta a szavát Rajnába Ignácot meg éppen disznóölés közben érte a hír, hogy néprajzi gyűjtők érkeztek a faluba. Otthagyva ezt a fontos munkát, felkereste az iskola udvarán Hímező néprajzosokat. Felöltötte a kéméndi viseletét, keményszárú csizmát húzott, (azon csattan jól a kéz), és olyan verbunkost járt, hogy a meglepetéstől szinte majdnem elfelejtettük a filmezőgépekei beindítani. Vele igazán csak a húsz évvel idősebb, ugyancsak kéméndi lakos Szákovics Miklós vagy a tatdoskeddl Borbély Pista bácsi vehette fel a versenyt. Sokan voltak, akik jöttek az első hivó szóra: Benkő Ilona, Borbély Vilma, Borbély István, Balogh Gyula, Tóth Mihályné, Roztocsik Antalné. Brenkus Viktória tardoskeddi és Fábrl Izidor, Szalay Mária, Tmavszky Lajos, Molnár Erzsébet, Baranyai János, Borbála Ilona, Rajnoha Ignác, Gyarmaty Ferenc, Kopil Gabor, Vincze Erzsébet, Szalay Lajos. Zsákovics Miklós kéméndi lakcsok. Becsületes munkás élei áll mögöttük. Legidősebbjük 1883-ban született, 1922-ben a legfiatalabb. A napi munkájuktól ragadtuk el őket. Mégis, arra a pár órára, nekünk, illetve a jövőnek éltek. Visszaforgatták a múltat, és ami szép volt benne, arra szívesen, az ellenkezőjére kevésbé szívesen emlékeztek. Emlékeiket, dalaikat, táncaikat átadták nekünk, őrizzük meg. Ránk hagyták, fiaikra, unokáikra, hogy adjuk tovább, tegyük egész népünk közkincsévé. Ezért a tettükért kőszünetet mondunk nekik. Köszönet jár azoknak is, akik szervezői ténykedésükkel segédkeztek, mint Szurdl Miklós Igazgató, Spátay Ernőné tanítónő, és a Ferda házaspár Kéméndről, Czuezor István igazgató, Tóth Vince és a Ludas házaspár Tardoskeddről. Egy nagyon száp, szükséges és nemes folyamat indult meg. Igazán eredményessé csak akkor válhat, ha társadalmi méreteket ölt. Tanítók és nem tanítók, mindenki, akinek nemzeti kultúránk szívügye, segítse elő ezt a munkát. Ezernyi tennivaló van. Minden egyes tégla előbbre viszi a házépítését Az is segítséget jelent, ha valaki felhívja az illetékesek figyelmét a falujában élő hagyományokra, de aki többre képes, az tegyen többet. Itt az idő, hogy közösen munkálkodva megmentsük a jövőnek lassan feledésbe merülő népi hagyományainkat. TAKÁCS ANDRÁS hált Tardoskeddt asszonyok és dr. Martin Gy., a MTA dolgozója — munka közben A tardoskeddt táncosok Rajnoha Ignác kanásztáncot mutat be Kéméndi népviselet
