A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-24 / 30. szám
Liszt Ferenc Kevés olyan művésze van a világnak, akinek óletútjával annyi regényes történet, tudományos értekezés foglalkozott, mint Liszt Ferencével. Egy kor lángelméje, világot Járó előadóművész, rendkívüli tehetségű zeneszerző volt, s nem utolsó sorban nagynevű pedagógus, aki a híres zongoraművészek egész sorát nevelte fel. A magyar nemzeti zeneművészetet mindig ipárt fogolt a, haziaszeretetéről nem egyszer tett tanúbizonyságot. Most, halálának 80. évfordulóján (1811. október 21-én a Sopron melletti Doborjánban született és 1886. Július 31-én halt meg Bayreuthban), megemlékezünk a nagy művész hazaszerető emberségéről. S ml mással bizonyíthatnánk ezt jobban, mint a következő két történet felidézésével. Magyarországon 1838-ban árvíz dúlt. A segélykiáltást hallva, Liszt haladéktalanul útnak indult. Két koncertet szándékozott Bécsben adni árvízkárosult honfitársai javára és utána: „egyedül, gyalog, batyuval a hátán felkeresni Magyarország legelhanyagoltabb tájait“. Érzelmeit Így foglalta Írásba: „Különös sorsi Immár közel tizenöt esztendeje, amióta atyám elhagyá békés házfedelünket s velem együtt a nagyvilágba költözött, amióta a falusi élet rejtekének szabadságát a művészélet csillogó szolgasorséval felcserélte ős Franciaországban, mint, a zenei hajlamaim — melyeket ő naiv büszkeségében zsenimnek nevezett — kiképzésére legalkalmasabb művészeti központban telepedett le, hozzászoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak és elfelejtém, hogy számomra egy másik haza is létezik ... Súlyos sorscsapás ébresztette fel bennem újra az érzést, melyet már klaludtnak hittem, s mely csak szunriyadott. Velencében egy reggel egy német nyelvű újságban részletes tudósítást olvastam erről a szerencsétlenségről, amely Pestet sújtotta. Ez a hír mélyen megrendített. Rendkívül erős részvét, ellenállhatatLUzt szülőháza Doborján községben lengj nekünk dőlt hangok nagy tanárja... lan, égető szükségérzet hajtott, hogy a sok-sok szerencsétlenen segítsekl Ezek a belső érzelmek és indulatok nyilvánvalóvá tették számomra a „haza" értelmét. Hirtelen a múltban képzeltem magam s szivemben tisztán ős érintetlenül megtaláltam a gyermekkorra való visszaemlékezés kincsestárát. Szemeim elé nagyszerű táj tárult: a jólismert erdő, melyből kihalllk a vadászkláltás — a sziklákon átomló Duna — a tágas mezőség, amelyben békés nyájak szabadon legelésznek — ez Magyarország, a szilárd, termékeny talaj, amely oly nemes flakat nemzett! Ez az én hazám!“ Majd szenvedélyesen felkiált: „ .'.. ó, én távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! széles, népes családom! Fájdalomkiáltásod szólított vissza hozzád, énem legbelsejében találva, szégyenkezve hajtom le fejemet, szégyenemben afelett, hogy oly soká megfeledkeztem rólad ... Kegyetlen sorsom miért tart tőled távol?“ A tervezett két koncertből tíz lett — egy hónap leforgása alatt. S ekkor is csak a d'Agoult Mária betegségéről érkező hír szakította félbe azt a diadalsorozatot, amivé Lisztnek a magyar árvízkárosultak javára rendezett 1838-i bécsi hangversenyei váltak. Bécs, ez a nagy zenei múltra visszatekintő város, teljes odaadással hódolt Liszt művészetének. Még az elragadtatott kritikák sem tudják visszatükrözni azt a lelkes ünneplést, amiben Bécs városa akkor részesítette Lisztet. A pesti árvízkárosultak javára 25 000 forint gyűlt össze. A sors szeszélyes Istenasszonya azonban még egyszer hasonló próbára tette Liszt Ferencet. 1879 márciusában Szegedet elöntötte az ár. A magyar művészek köre az árvízkárosultak javára Pesten koncertet hirdetett. Az akkor éppen Kolozsvárott tartózkodó Lisztet táviratilag kérték fel, hogy szerepeljen. Liszt válasza csak két szóból állt: „Jövök azonnal“. A koncert hatalmas sikert aratott. Liszt Játéka majdnem hétezer forintot Jövedelmezett az újjáépülő Szeged számára. A szemtanú, Szana Tamás Így Írja le a koncertet követő eseményeket: — A nagy sikert tudatnunk kellett a mesterrel; hiszen Igazában ő volt az, akinek mindent köszönhettünk. Ragyogó arccal, kezünkben a hangverseny eredményét mutató jelentéssel léptünk be szobájába. Liszt jóformán szóhoz sem engedett Jutni minket; azonnal az estély sikere után tudakozódott. Megmondtuk neki a jövedelmet, melyből, hogy kerek összeg legyen, még mintegy hétszáz forint hiányzott. A mester rendes szokása szerint morgott valamit a fogai között, majd megfordult és eltűnt a szomszédos szobában. Azt hittük, szivarért ment, mert szokása volt finom havannaszivarokkal klnálgatnl vendégelt, míg maga olcsó vágott Virginiát szívott legörömestebb. Ezúttal nem szivart hozott, hanem egy csomó bankjegyet. — Egészítsétek ki ezzel az összeget, — mondta Ábrányinak. — Én úgyis elfeledtem megfizetni a belépti jegyet. Hiába mondtuk neki, hogy a jegyet megfizette Mazeppa. Victor Hágó Mazeppa ukrán hetman, ról Irt verse Ihlette Lisztet a színekben gazdag győzelmes hangulatú szimfonikus költemény alkotására. már busásan; tudni sem akart róla, hogy a pénzét tőlünk visszavegye. Mint művész és ember egyaránt segítségére kívánt lenni a szerencsétleneknek. A rossz hazafinak hirdetett Liszt Ferenc másnap egyik bizalmas barátjától kért kölcsön pénzt, hogy Bécsbe utazhassák. Azon az emlékezetes délutánon összes készpénzét odaadta a szegedieknek. M. F. A Csemadok nagyidat helyi szervezete .a közelmúltban nagy sikerrel mutatta be Tóth Ede „Falu rossza“ c. népszínművét. A közönség hálás tapssal jutalmazta a fiatal színjátszókat. A szereplók közül kiváló teljesítményt nyújtott: Szanlszló J. — Feledt bíró, Macslnga F. — Göndör Sándor, Kts-Csájt S. — bakter, lechner M. — Flnum Rózsi és Snytr M. — Feledt Boris szerepében. A színdarab többi szereplője Is dicséretet érdemel. A nagy stker Kürthy Veronika tanítónő odaadó munkáját dicsért, akt fáradtságot nem ismerve foglalkozott a fiatalokkal. M. M. A MATESZ Szécsénkén Június 26-án látogatott el először a komáromi Magyar Területi Színház Szécsénkére. A szépen rendbehozott „Angol-kertben“ méltó környezet várta a komáromt művészeket. A jegyek nagy része már elővételben elkelt. A nagy érdeklődés abban Is megnyilvánult, hogy öt környékbeli községből jöttek a nézők autóbuszokkal Szécsénkére. Így szépszámú közönség előtt került bemutatásra lókai Mór — Bozó István: A lőcsei fehér asszony című kétrészes színműve. A stkert a sok nyíliszíni taps ts bizonyította. Szécsénke és a környező falvak kultúrát szerető lakót remélik, hogy még sokszor lesz alkalmuk helyt színpadon látni a MATESZ művészeit. Major Lajos A „Bikaviadal“ Fegyverneken A Csemadok fegyvernekt színjátszó csoportja bemutatta SzOllőst Gyula — Somlat Pál „Bikavtadal“ című három felvonásos bohózatát. Elmondhatjuk, hogy sikerrel. A szereplők jó játékukért sok-sok tapsot kaptak. A kultúrház zsúfolásig megtelt a kultúrára szomjas közönséggel. Gaál Gyula, a rendező jó munkát végzett, az előadás nagy sikert aratott. A sikeres előadás további jó eredmények elérésére serkenti a fegyvernekt színjátszókat. Veress Vilmos
