A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-24 / 30. szám
Bélyegsarok Már nem leselkedik o halál Utászok a Dukla-szorosban • Több tucat akna és gránát • A pásztor fiúk — ügyes aknakeresők Emlékszünk még azokra a feliratokra, amelyek 21 év előtt a házak falán, kerítéseken országszerte megjelentek: Provoreno, min nyetl Lehet, hogy akkor nem is gondoltunk arra, mennyi szovjet katonának kellett kockára tennie életét, mig ez a felirat megjelent házainkon, utcáinkban... És lehet, ma is nehezen hisszük el, hogy a szabadságunk kapuját jelentő Dukla-szorosban nem voltak ilyen feliratok. Senki se szavatolta, hogy a Svidnik környéki erdők, völgyek, rétek valóban aknamentesek. A Dukla-szorosban lezajlott szörnyű csata után rengeteg lőszer maradt vissza. Csak az utóbbi három-négy évben 77 887 db tüzérségi és gyalogsági lőszert, 298 tankelhárlfú aknát, 139 gyalogsági és 9 légelháritó lövedéket találtak és semmisítettek meg ezen a vidéken az utászok. Ám ezek a lövedékek sem voltak az utolsók. Az erdészek, szövetkezeti pásztorok, sőt a fiák is további municiöra bukkantak a patakok mentén, erdőkben és lejtőkön. Nos, megint megkérték a katonákat — eljönnének segítenének-e? Eljöttek. Készségesen, szaktudással felvértezve. Szabó András őrnagy két utász- és egy gépész-szakaszt hozott magával. Három tapasztalt, gyakorlott tűzszerész csatlakozott hozzájuk. Persze, nemcsak annyiból állt a dolguk, hogy felüljenek a vonatra, és elutazzanak Svtdníkbe. Előtte sokat kellett gyakorolniuk, mag kellett ismerniük a Dukla-szoros környékén található lőszerfajtákat. Már az első napok is kemény próbára tették a katonákat. A nagyfödémesi születésű példás katona, Szabó Frigyes szakaszvezető, festő és mázoló civilben. És most egyszeriben azt a feladatot kapta hogy ássa ki az aknát a földből, vegye kezébe és vigye biztonságos helyre. Hát ez bizony nem olyan egyszerű munka, mint az ablakkeret- és ajtómázolás. Itt a készségnek és ügyességnek jó adag bátorsággal kellett párosulnia. Hogy is volt csak, Frici? (fgy hívják ugyanis Szabót valamennyien az alakulatnál.) — Miért ne mondjuk meg, hogy a katonát is elfogja a félelem. Míg az ember egyszer-kétszer kezébe nem veszi az aknát, különféle érzései és gondolatai támadnak. De aztán hozzászokik, mint a kenyérhez. A katonák végigjárták a meghatározott területet az aknakeresőkkel, a hallgatóikba gyenge, monoton hang áradt. Egyszer csak megállt az utász. A hang a hallgatóban felerősödött. A kereső fémtárgyat jelzett a földben. Akna vagy gránát-e vajon? A helyet piros zászlócskával jelölték meg. És aztán én következtem. Először találkoztam régi fel nem robbant lőszerrel. Lefeküdtem a földre és az utászlapáttal lassan, óvatosan ásni kezdtem. Az embert sokféle érzés fogja el Ilyenkor. Ám összpontosítani kell. Látja már az akna burkolatát. A lapátot félreteszi és kézzel kotor tovább. Ujjal megérzik a hideg fémet. Csak tarts ki — mondja magában .— te szörnyeteg. Még néhány marék agyag borítja. Már itt Is teljes egészében, olyan mintha a fogét vicsorítaná. De most már a tűzszerészé a szó. Óvatosan kezébe veszi az aknát, és elviszi a gödörbe. Ott már több van belőlük. Várják, hogy felrobbantsák őket. A második, harmadik napon már úgy vette kezébe Szabó szakaszvezető az aknát, mint a kenyeret. Nyugodtan és élvezettel. Minél többet talált, annál nagyobb volt az öröme. De miért van még most, 22 évvel a harcok után is annyi szétszórt lőszer a Dukla-szoros tájékán? Erre Petruáka tűzszerész százados adta meg a választ. — Ezeknek az aknáknak, és gránátoknak nagy része fél méter mélyen Is le volt ásva a földbe. De a víz, sebes záporok és megáradt patakok elvégezték a maguk munkáját, kimosták és felszínre hozták a lőszert. Mindenféle fajta megtalálható Itt, de a legalattomosabbak az úgynevezett ugró utászaknák. Tapogató van rajtuk, amelyek — ha rájuk lép valaki, egy méter magasra dobják fel az aknát. A levegőben felrobbannak, a fémrepeszek minden irányba szétröppennek, 75 m távolságban is megölhetnek, és ISO méteres körzetben is megsebesíthetnek valakit. S3 ilyen aknát találtunk. Az utászok legjobb segítőtársai a Dukla környékén a fiúk. A kis pásztorok, akik naponta bejárják a tehenekkel az egész határt. Megjelölik „értékes talált tárgyaik“ helyét, de nem árulnak el mindig mindent. Dnklal tartózkodásunk első napjaiban felkereste a katonákat a 11 éves Stano Niíny Komárník-ból: — Mit találtak, gránátot? Az semmi, nekem egy halom van belőlük. Tavaly kát autónyi lőszert adtam a katonáknak. Most is lenne ennyi... — és titokzatosan elhallgatott. Cepelik tizedes azonban tudta, hogyan nyerje meg a fiú bizalmát. Barátságot kötött vele, összetegeződtek, megmutatta neki az aknakeresőt, hagyta, hogy a fiú eljátszadozzon vele. És Stano meghálálta a bizalmat. Elvezette a tizedest az erdőbe, ahol egy odvas fában, meg alatta 95 akna volt elrejtve! A páncélöklöt is megmutatta. A Dukla környéki gyermekeknek megvannak a maguk titkai. Elég veszedelmes titkok. Igaz, az utóbbi években egyiküknek se tépte le az akna a kezét, senkit sem ölt meg, de az ördög nem alszik. Ha elővigyázatosak is a gyerekek, óvni kell őket a szülőknek, minden felnőttnek, ás az iskolának a leselkedő haláltól. június második felében az utászcsoport elbúcsúzott a duklaalji tájtól. Átkutattak több mint 85 hektár erdőt, rétet és mezőt. Ártalmatlanná tettek 54 aknát, mintegy 500 tüzérségi meg 139 kézigránátot és 11 912 darab gyalogsági lőszert. Biztosítékot nyújtanak ezzel az embernek, hogy az ezerszer elátkozott háború a Duklaszoros alján Is lezárja számláját. Hogy nyugodtan kimehetnek a földekre, rétekre, erdőkbe. A zöld fű, a mezei virágok alatt már nem leselkedik a halál. M. B. Mat számunkban bemutatjuk a csehszlovák posta július 5-én kibocsátott, a spanyol polgárháború idején lezajlott híres „Guernica'1-t ütközet emlékezetének szentelt bélyeget. A bélyegen Plccasso festményének reprodukciója látható. Az újdonságok közül még a következőket említjük meg: Portugália a nemzett forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából adott ki három bélyeget. Az afrikot Rwanda államban az ifjúság és a sportnap tiszteletére becsátottak kt hat bélyeget. A Német Demokratikus Köztársaságban négy bélyegből álló, csipkéket ábrázoló sorozat jelent meg. Végül mint érdekességet említjük meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyos körök, Adenauer, volt német kancellárt ábrázoló emlékbélyeget akartak kiadni, de a postaügyi miniszter a javaslatot elutasította azzal az indokkal, hogy a fennálló rendelkezések szerint bélyegen csak az államfő szerepelhet, vagy már nem élő személy. 18
