A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-24 / 30. szám
I * Közöny a folklór iránt? A jó szokásnak, a hagyománynak népeket mozgató ereje van. Családról családra, nemzedékről nemzedékre száll. így van ez Gombaszöggel ts, a csehszlovákiai magyar dolgozók országos dal- és táncünnepélyével. Évről évre egyre több ember találkozik a mesés szépségű völgyben s gyönyörködik táncban, dalban és muzsikában. Aki július 2-án és 3-án ott volt Gombaszögön, megállapíthatta, a rendezvény méreteiben és tartalmában még soha nem volt ilyen nagy. Míg az első országos dal- és táncünnepélyen csak ötezer ember jelent meg, addig a tizenegyediken már közel negyvenezren vettek részt. Idén a műsor is gazdagabb, színesebb volt. A maqyarországi vendégművészek, Kovács Apollónia, Gobbi Hilda, Feleki Kamill, Sárdi János, Szabó Miklós és mások Jellépése is hozzátartozik már az ünnepséghez. Persze nem csupán nevük hallatára vagy autogrammért özönlenek műsorukra az emberek. Vonzza őket a népdalok, a népi táncok, az ízes magyar szó utáni vágy. A gombaszögi találkozó komolyságát akkor érzi az ember, amikor egy-egy szép műsorszám sikeres bemutatása után szinte eqyszerre sóhajt jel a több mint harmincezer főnyi nézőközönség. Az ilyen pillanatokban mindig úgy éreztem, hogy ez az igazi színpad, amikor a művészek tízezreknek beszélnek a természetben. Sajnos a budapesti művészek ezt nem vették kellőképpen figyelembe. Jobban felkészülhettek volna! Eddig rendjén is lenne a program. Az azonban érthetetlen számunkra, miért maradtak távol az országos rendezvénytől az olyan hazai magyar együttesek, mint a Magyar Bal és Táncegyüttes és a Magyar Területi Színház. Már második éve nem találkozunk velük Gombaszögön. Vajon nem a mi szé gyenünk e, ha az „import-kultúra“ mellett hazai intézményeinkről elfeledkezünk? Szégyelljük talán kultúránk hivatalos képviselőit? Vagy nem tudnak mivel szerepelni országos rendezvényünkön? A műsor másik részében hazai műkedvelő mozgalmunk jelenlegi helyzetéről kaptunk áttekintést. Mindenekelőtt az éleqyüttesek előretörését fogadtuk lelkesedéssel. Öröm volt nézni a rimaszombati, a füleki, az érsekújvári, a deáki, a dunaszerdahelyi népművészeti együttesek kiforrott, ötletes táncszámait. Mellettük eltörpül a többi csoport műsorszáma. Sajnálatos egyhelyben topogást észlelni a falusi és kisvárosi műkedvelő csoportoknál. Balra, majd jobbra ugrás, csizmaverés és kész, ennyi, amire megtanítják őket. A tematikus tánc már-már kihal a színpadról. Egyre inkább érezhető fantáziánk elszürkülése, a Magyar Dal. és Táncegyüttes tela Hét irodalmi melléklete 30 jes közönye a folklór iránt. Ott tartunk, hogy gazdag hagyományainkat és még gazdagabb jelenünket nincs, aki művészileg feldolgozza. S ha ez így megy tovább, teljesen kárbavész annak a sok száz és ezer embernek az igyekezete, akik munka után összejönnek, tanulnak, gyakorolnak, hogy rendezvényeinken méltón képviselhessék falujuk, városuk színeit. Hogy ez nem így sikerült, ez nem az ő hibájuk, szegénységünk az oka, a szakemberek nagy hiánya. Pedig a bodrogközi, szepsi, Rozsnyó vidéki, gömöri együttesek tagjaiban oly nagy a lelkesedés és az igyekezet, hogy még most sem lenne késő komolyabb figyelmet szentelnünk a gyűjtésnek és a koreográfiái munkának. Gyűjtsük össze és dolgozzuk fel hagyományainkat! A gombaszögi ünnepségek jelentősége, mérete és népnevelő hatása, célszerűbb és sikeresebb rendezése megkívánná néprajzi osztály létrehozását a Csemadok Központi Bizottságán. A sikeres munka érdekében a járásokon is hasonló bizottságokat kellene alakítani. A néprajzi osztály gyűjtést rendezne s az anyaqot feldolgozná vagy feldolgoztatná. A műsor módosításán is gondolkodni lehetne. Fontolóra kellene venni egy-egy járás sajátos, önálló műsorral való szerepeltetését a qombaszögi rendezvényen. Járásaink múltjából és jelenéből mutatnának be ízelítőt, s népművészeti kiállítást is rendeznének. Az ilyen programra járásaink előre készülhetnének s ily módon a Csemadok összes helyi szervezeteit is érdekeltté tehetnénk. Fontolóra kellene venni bizonyos összegű pénzalap — 100 ezer korona — megteremtését a gombaszögi rendezvényen résztvevő eqyüttesek számára. * # • Aki látta a gombaszögi műsort és a sok ezer motorkerékpárt, autót és autóbuszt, gondolatban akarva-akarat tanul is végigszáguldott a sok-sok útvonalon, amelyeken ezek a járművek a rengeteg embert röpítették ide, s úgy érzi, mintha a fél ország, Csallóköz, Garam mente, Gömör, Szepsi és Bodrogköz mozdult volna meg. S önkéntelenül is adódik a kérdés, mi vonzza ide ezeket az embereket? Miért költenek az útra 300— 400 koronát? Miért vállalják a hűvös éjszakát és az álmatlanságot? Vajon csak azért, hogy lássák a budapesti művészeket? De hiszen őket odahaza a lakásukban, a TV- képernyöjén is láthatják, méghozzá teljesen díjtalanul. Egy bizonyos, hogy a tömeg nagy részét a szép szó, a muzsika, a tánc vonzza Gombaszögre. Ugyanakkor az őszszejövetel lehetősége is csábító A legfontosabb momentum azonban: a vidék, a hegyek, az erdők csodálatos szépsége, a hasznos természetjárás és a látnivalók a qombaszöqi barlangban, Domicán, vagy a nem ts olyan távolt Dobsinán. Vagy Krasznahorka várának és a betléri kastélynak a megtekintése is számításba jön a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyre történő utazás során. Összefoglalva az idei qombaszögi rendezvényről mondottakat, a tömegsikerhez egyaránt köze van a jól összeállított műsornak, az évenkénti találkozó több mint tízéves hagyományának, s nem utolsó sorban Gombaszöa és vidéke természeti szépségeinek. major Ágoston Prandl Sándor felvételei 9
