A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

Egy forradalmár életútja

(Kun Béláné: Kun Béla, Magvető, Budapest, 1966)

Kun Béla születésének 80. évfordulója alkalmából a Magvető Kiadó megjelentette a nagy forradalmár özvegyének visszaemlékezéseit.

A könyv lapjain feltárul Kun Béla egész élete — gyermekkora, fiatalsága, újságírói és munkásmozgalmi tevékenysége, Kolozsvárott, Illetve Nagyváradon. Kun Béla Erdélyben, a Szilágyság egy kicsiny, hétszáz lelket számláló falujában, Leién született. Az apja falusi jegyző volt.

Kun Béla a középiskola első éveiben Zilahon abba a gimnáziumba járt, ahol Ady Endre is tanult. Adyt Kun Béla apja kérte meg, hogy egyes tantárgyakból korrepetálja a jó eszű, de ezer más dologgal foglalkozó fiút. A korrepetálás idejéről az Ady Endrével való beszélgetésekről kevés adatot tudott összegyűjteni a szerző, de feltételezi, hogy Ady már ebben az időben is kiváltotta Kun Béla rokonszenvét és bizalmát. Ady, amikor az apa eltávozott, kijelentette: „Ne félj, gyerek, magam is makacs ember vagyokI“

Kun Béla apját a Szilágyságból elüldözték. Á család beköltözött Kolozsvárra, ahol az apa, otthagyva a jegyzöséget, a Kataszteri Hivatalban vállalt irnoki munkát.

Kun Béla gimnáziumi tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban fejezte be. Már diákkorában — a gimnáziumi oktatás keretén túlmenően, foglalkozott a magyar irodalommal. Többször nyert pályadijat. Nem érdektelen, hogy életének utolsó, 1936-ban irt tanulmánya Petőfiről és első két pályadíjnyerte dolgozata a magyar népköltészetről, illetve Petőfiről és Aranyról szólt.

Kun Béláné a diákköri dolgozatokból kiemelt idézetekkel magyarázza meg Kun Béla politikai és forradalmi fejlődését, amely már a század elején szembeállította a kor uralkodó osztályaival. „Magyarország történelmi viszonyai igen különbözőek a nép különböző irányban fejlődött, ezért népköltészetünk termékei is nagyban elütnek egymástól, s különösen két nagy csoportba lehet őket osztani Petőfi lelkének viharzó haragja ... a kiváltságos osztályok ellen, a nép elnyomói ellen fordul, az elnyomottak védelmére forradalmi szilajsággal lép fel... Petőfi érezte, hogy ez az idő nem az érdekek kiegyenlítésének ideje .. sejtette, hogy a nemzetet nem a mérséklet, hanem a legszélsőbb határokig fokozott erőkifejtés fogja megmenteni. Lelke irtózott a gyáva meghunyászkodásnak még a gondolatától is . - Petőfi látott helyesen ... A forradalomban az óvatosságnak kevés tere van, a merész és bátor föllépés dönti el a forradalmak sorsát s biztosítja a sikert, ezért Petőfi nemcsak egyeseket korhol az opportünitás és habozás bűnéért, hanem magát a nemzetet is, különösen annak egy osztályát a főurakat akik szószátyár Sággal és kis üres szőrszálhasogatásokkal akarják megoldani a kor nagy kérdéseit.

... Nekünk a remekírók nemzeti hőseink voltak.: munkában vezéreink, minden törekvésünk ősei, minden támadás ellen támaszaink és védelmezőink . .. Petőfi és Arany munkáit úgy kell tekintetünk, mint a magyar lélek törvényét ... e müvek forrásai, ereje, buzdítói, vigasztalói... a hazaszeretetnek...". Ezekkel a szavakkal fejezte be Kun Béla több mint százoldalas dolgozatát Kolozsvárott, 1903-ban. Később is a dolgozó nép iránt érzett szeretete vezette a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom soraiba. Már 1905-ben fellépett egy kolozsvári keresztényszocialista nagygyűlésen Huszár Károly ellen, akiből később Horthy ellenforradalmi kormányában miniszterelnök lett.

Kun Béla élete azonban a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagyszerű fejezeteinek krónikája is. Élettörténete során egy kiváló jellemű, nagyszerű szervező képességű forradalmár alakja rajzólődik ki. Megismerkedünk az oroszországi forradalmárok életével és részvételével az ellenforradalom elleni harcban. A Kommunista Párt megalakításásáról, a Tanácsköztársaság izgalmas eseményeiről közvetlen hangnemben számol be a szerző.

1919. július 27-én Kun Béla Tusar csehszlovák miniszterelnöknek küld jegyzéket, amelyben visszautasítja a magyar Vörös Hadsereg elleni vádakat. „A magyarországi szocialista szövetséges Tanácsköztársaság nem szói bele egyik állam belügyeibe sem ... Nem áll tőlünk mi sem távolabb, mint az a törekvés, hogy valamely nemzetet nemzett szabadságától megfoszszunk ... Kérdezze meg minisztertársát, dr. Sro-Kun Béla

bár Lőrincet, kérdezze meg Hlinka András ró zsahegyi plébánost, akikkel együtt ültünk a magyar osztályállam börtönében, vajon lehetséges-e, hogy én egy olyan állam kormányában helyet foglaljak, amelytől még csak távol is megállhat a nemzeti elnyomás szándéka .. .*. Kun Béla talán Tusar internacionalista lelkiismerete fölkeltésének halvány reményében írta alá a jegyzéket igy: „hivatalos és elvtársi tisztelettel".

És július 31-én Kun Béla ott áll ágyú és gép-; fegyvertűzben a Tisza-hídon a menekülő vöröskatonák között, hogy megpróbálja visszafordítani a felbomló csapatokat. Nem sikerült.

1919. augusztus 1-én a jobboldali és centrista szociáldemokraták lemondatták a kormányzótanácsot, és ún. „tiszta“ szociáldemokrata kormányt alakítottak. Belülről buktatták meg a tanácskormányt, hozták meg az összes szocialista vívmányt megszüntető rendeleteket, kezdték meg a latartóztatásokat a „bűnösök bűnhődjenek“ jelszóval.

Hat nap múlva ezt a „tiszta“ szociáldemokrata kormányt szintén „belülről“ buktatta meg tizenhárom ellenforradalmár egy fogorvos vezetésével. A magyarországi munkásosztály a tanácskormány lemondása után az ország több városában és falvában hősiesen szembeszállt a proletárdiktatúra ellenségeivel, és közömbösen vette tudomásul a szociáldemokrata kormány bukását.

1918—1919 hősi napjaiban a magyarországi kommunisták — köztük Kun Béla — annyi megpróbáltatás, szenvedés és küzdelem: világháború, hadifogság, az orosz polgárháború, hazatérés, bujkálás, letartóztatás és bántalmazás után történelmi küldetésük legnehezebb, de egyben legszebb állomásához érkeztek. A ma embere számára Kun Béla életének ezek a napjai nem csupán dokumentumok és történelmi ismeretek, hanem a „nagy nemzedék“ emberi helytállásának megrázó regénye is.

Az 1919-et követő fejezetek Kun Béla és a vezető kommunisták emigrációjával, majd a Szovjetunióban folytatott tevékenységével foglalkoznak. Az utolsó lapok az emberi és történelmi tragédia adatait közük Kun Béla letartóztatásáról és megrendítő haláláról: „ ... 1937 június 29-én Kun Bélát letartóztatták ... 1939. november 30-a kora hajnalán Kun Béla a hivatalos papír szerint — még életben volt... — Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek — volt olyan, aki még remélte, hogy a magyar proletárforradalom vezetőjén, az orosz polgár■> háború és a nemzetközi munkásmozgalom harcosán nem hajtják végre az ítéletet, amely örök szégyene és meg nem bocsájtható bűne marad annak és azoknak, akik az ítéletet meghozták és végrehajtását elrendelték."

1955-ben rehabilitálták Kun Bélát és vele együtt több kominternbeli elvtársat, ugyanis a vád szerint Kun Béla kominternellenes „összeesküvés“ vezetője volt. [Kun Béla a SZKP XVII, kongresszusán fellépett az elharapódzó szektás és dogmatikus vezetés ellen.) A SZKP XX. kongresszusán rehabilitálták a magyar emigránsokat is, akik a vád szerint Kun Béla vezetése alatt álló „ellenforradalmi" szervezethez tartoztak. A könyv elméleti vonatkozásaiban Is szái mos érdekfeszítő kérdést tárgyal a Tanácsköztársaság bukásának és vezetőinek vélt vagy ua-. lódi hibáiról.

Kun Béla élettörténete és a történelmi krónika mögött szerényen húzódik meg a szerző élete, az asszonyé, akit férjéhez hasonlóan ugyancsak nem kímélt sem a történelem vihara, sem az önkény.

Ez a könyv nemcsak történelem, hanem mindennél izgalmasabb olvasmány Is.

HAMAR KÁLMÁN

a Hét irodalmi melléklete 27.

»