A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-25 / 52. szám
K-22'01898 I I W A Vhogy visszagondolok gyer- I _ ■ mekkoromra, a karácsonyt F Hi 1 megelőző napokra, s magára az ünnep előtti estére, a meleget árasztó kemencéket látom szemem előtt, amint sül benne a kalács. Mintha a gazdaaszony is azért igyekezett volna, hogy a betlehemest járó gyermekének adni tudjon jó szívvel és szeretettel. Mert karácsony estéjén, amikor Kiét A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Postafiók C 388, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hírlapszolgála ' la, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesen ského 9. Külföldre szőlő előfizetéseket el intéz: PNS -*-■ Üstredná expedícia tlace.. Bratislava, Cottwaldovo náin. 48-V11. Nyomja a PRAVDA nyumdaválla lat, Bratislava, Stúrova 4. előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kés, egész év re 78,— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk visísza a petróleumlámpák szükségtelenné váltak, a karácsonyfa gyertyái és cslllagszóról vették ét szerepét, nem lehetett azt mondani a kéregetőnek, hogy nincs, nem készültünk, nem sütöttünk. Karácsony estéjén csak adni lehetett! Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. S gyermekkorban a titokzatosságé, a rejtelemé. Hallod, hogy Betlehem, Jeruzsálem, Názáret, de nem tudod felfogni a jelentőségét. Azt sem tudod elhinni, hogy léteznek ezek a városok, hiszen a bibliában szerepelnek, a bibliából ismered csak a nevüket, a biblia pedig földöntúli dolgokról beszél legtöbbször. Már gyermekkoromban gyötört a vágy, látni, kitekinteni a világba, zarándokúira kelni. Ha az arabnak nem kerül fáradságába életében legalább egyszer Mekkába menni, miért ne kerekedhetnék fel én is, miért ne tekinthetnék szét, mondjuk Afrika északi országaiban? Naiv voltam, mint minden gyermek, és olyan gondolatokat forgattam a fejemben, hogy egyszer elindulok szerencsét próbálni. A mese hőse heted-hét országot bejárt, miért ne juthatnék el én is legalább néhány országba? És milyen országokba? Amelyekről a biblia beszél, hiszen abban az időben ez volt a mindennapi lecke, olvasmány az Iskolában. Persze, nevetséges volt még csak gondolni is ilyenekre, a szomszéd A béke és a falunál soha nem jutottam tovább, a közeli rokonokhoz mentem át néha látogatóba, ennyi volt a világjárásom. S jött a kamaszkor, nem hozott számomra szerencsét, nem nyitotta meg előttem a világ kapuját, békével és szeretettel sem kecsegtetett, a háború sötét fellegei tornyosultak Európa egén, ropogtak a fegyverek, hulltak a bombák, ordítottak a szirénák. Egyszer egy őszi estén, már közel Jártunk karácsonyhoz, bombákat szórt le falunk határában egy súlyosan megrongált angol gép, s a suhogás, majd a robbanás olyan pánikot keltett, hogy az emberek, falum népe szaladt a faluszéli gödörbe, menedéket keresni, életét menteni. Soha azelőtt nem élt át éhnyl félelmet falum népe, mint azön a késő őszi estén, amikor egy angol gép a terhétől szabadult. S ami számomra érthetetlen volt, hogy a békét és a szeretetet hirdették akkor is, a világ viszont lángbaborult, lángokban égett, az emberiség szenvedése már-már tetőfokára hágott. S a kérdések röpködtek, újrafogalmazódtak, miért? De ne menjünk messze, a gyermekkorba, nézzünk szét ma a világban. Mégcsak erőltetni sem kell az eszünk, hogy lássuk, népek Ős országok kapcsolatában ott rejtőzik Jól láthatóan az egyik fél Janus-arca. Ezt mondom, s ezt teszem. Az Egyesült Államok vezetői nagyon sűrűn, talán nem is túlozok, ha azt mondom, hogy az év majd minden napján tesznek békenyilatkozatokat. Sőt nagy ünnepnapokon, karácsonykor, vagy húsvétkor nem átalkodnak fohászkodni a békéért, mintha a béke sorsa nem az ő kezükben is lenne. S mi áll a zengzetes békeszőlamok mögött? Kegyetlen, gyilkos háború, baktériumfegyverek, nehéz harci bombázók moraja, s egy sokat szenvedő nép, az égő, a felperzselt, az agyonbombázott Vietnami igen, az új és friss élmények régebbi emlékekhez kapcsolódnak. Ha azt hallom, Vietnamra ezer bombát szórtak, az a félelem és az a pánik jut eszembe, amelyet falum népe élt át a háború utolsó napjaiban. Pedig nálunk sem életben, sem házakban nem esett kár, Vietnamban naponta rengeteg felnőtt és gyermek pusztul el ártatlanul ... Gyermek voltam és naiv, vágytam a nagyvilágba, persze arra soha nem gondoltam, hogy sikerül is útra kelnem. Pedig nem is olyan régen harmincegynéhány éves fővel repülőre szálltam és kiruccantam a világba. Természetesen az élet, a világ nagyot változott az utóbbi időben. Az országból évente majd egy millió ember utazik külföldre. Szétnéz, összehasonlít, tanúlságot von le. Hasonlóképpen jártam el én is, amikor először életemben teljesült az álmom, s munkahelyemen nagyobb külföldi úttal bíztak meg. Görögország volt az első állomásom, de különösképpen nem érdekelt, Petőfi versen nőttem fel, a királyságot soha nem szerettem, a királyokát mindig gyűlöltem, a nagy költő szám Ize szerint fogalmazta meg egyik híres versének a strófáit, Akasszátok fel a királyokat, vagy Itt a nyilam, mibe lőjem? Akármerre mentem, mindig Vörösmarthy sorai jutottak eszembe, persze kicsit módosítva: „Görög dicsőség hol késel az éji homályban?“ A szeretetet és a békét kerestem az emberek között, az emberek szivében, de nem találtam. Hogy is lehetne ilyesmit keresni egy olyan országban, ahol a szegények nagy osztályára és csak nagyon kevesek királyságára esik szét a társadalom? Következő állomásom Nicosia volt. Cipruson, görögkeleti egyházfő, Makariosz érsek az elnök, s a papok is hirdetői szeretetnek és békének. Éppen ebből következően úgy képzeltem el, hogy ez a sziget a földi Jólét. Persze, egészen másképp alakult a véleményem, amikor a szigeten széttekintettem. Nagy-nagy szegénységet láttam mindenütt, s a görög és török ellentétből a fegyveres összetűzéssé fajult nemzetiségi viszályt. Egyiptomban a bibliából is jól ismert helyeken jártam, a Szent Borbála templom a világon mindenütt ismerős, itt hirdette ki Heródes Jézus ellen az elfogató parancsát. Egy másik templomban, az öreg zsinagógában állítólag Mózes is prédikált, aki a maga korában „csodára“ volt képes, száraz lábbal vezette át népét a Vöröstengeren. Ez a föld lesz a béke és a szeretet szimbóluma. De ebben is csalódtam. Igaz, Egyiptom nagy társadalmi forradalom megvalósulása előtt
