A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-18 / 51. szám
lelkes tüntetése közben üdvözölte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte, bogy a fasizmus minden haladó gondolkozást! ember ellensége, ezért egységesen kell fellépni a közös ellenség ellen. Hasonló szellemben beszélt Mária Pujmanová, Fábry Zoltán és mások. Azután felavatták a kassai pártszervezetnek erre az alkalomra készített zászlaját, melynek rúdjába elsőnek Gottwald elvtárs verte be a nevével ellátott díszszeget. Kelet-Szlovákia népeinek e hatalmas békemanifesztációja után senki sem sejtette, hogy három hónappal későbben, 1938 novemberében Horthy fehér lovon vonul be Kassára. 1938 őszén, a gyászos emlékezetű bécsi döntés után, Dél-Szlovákia területét Horthy-Magyarország csapatai szállták meg. A magyar nemzetiségű lakosság javarésze, különösen a több éves intenzív propagandától megmételyezett magyar középosztály, sorsának valamilyen titokzatos módon leendő jobbra fordulását várta a határváltozástól. De csakhamar a nyomor és a börtönbüntetések sújtották a szegény népet. Magyarország sokkal elmaradőttab, szegényebb ország volt, mint Csehszlovákia. Nem várta azonban örömmel ezt a fordulatot Dél-Szlovákia szervezett munkássága, amely a kommunista párt vezetésével felkészült a földalatti mozgalom megszervezésére, az ellenállási harc megkezdésére. Kassán az illegális szervezkedés élén Schönherz Zoltán mérnök állt. fAz első összejövetelre 1938 decemberében került sor. Pollák Nándor Malom utcai lakásán. Az összejövetelen részt vettek: Szekeres Sándor, Maár Gyula, Ménessi István, Ostrich András és Schönherz Zoltán. Megbeszélték az illegális pártszervezkedés formáját, szervezeti felépítését és a legközelebbi feladatokat. Kassán, a Cimborka utca 7. számú házában, Jaskó Géza lakásán az illegális sajtótermékek előállítására sokszorosító műhelyt rendeztek be, ahol rendszeresen készítették a röplapokat, és a Dolgozók Lapja című illegális újságot. Kisebb terjedelmű, túloldalukon enyvezett röplapok sorozatosan jelenitek meg a következő szöveggel: „Minden drága, vissza Prága!“ és „Szabadságot a magyarnak, hogy ne legyen német gyarmat!“ Ezeket a röplapokat esténként könnyűszerrel ragasztották kirakatokra és ablakokra. Az illegális sajtótermékek megjelenése nagy hatást váltott ki a város demokratikus érzelmű lakossága körében. Megtudták, hogy a párt él és dolgozik, melyből bátorságot és kitartást merítettek. A kassai pártszervezetnek 100—130 illegális tagja volt. A kommunisták céltudatos tevékenysége huzamosabb ideig nem maradhatott titokban a magyar hatóságok előtt sem. 1940 áprilisa folyamán hatvan kommunistagyanús személyt vettek őrizetbe Kassán. A letartóztatottakat a Bástya-utcai katonai fogházba szállították, a vallatás a hadtestparancsnokság kémelhárító osztályán történt, ahol barbár középkorabeli kínzóeszközöket alkalmaztak. E tekintetben a nőkkel sem tettek semmilyen kivételt. A bírósági tárgyaláson kiszabott büntetések kitöltése után a vádlottakat a garanyi internáló táborba szállították. Hraii, az egykori Garany község a terebesi járás déli részén fekszik. Az internáló tábort Í941 májusában létesítették, közvetlenül a Szovjetunió megtámadása előtt, mint megelőző intézkedést, azzal a határozott célzattal, hogy Horthy-Magyarország és a megszállott területek haladó szellemű polgárait és kommunistáit ott internálják. Az internáló tábor céljaira a községen kívül fekvő, egykori grófi kastély istállói és gazdasági épületei szolgáltak. A táborban mintegy 1500—2000 személyt tartották fogva, köztük 200—250 kommunistát. A tábor kommunistái pártszervezetet alakítottak s a konspiráció szigorú szabályai szerint működtek. A község szlovák lakossága erősen rokonszenvezett az internált kommunistákkal, szoros kapcsolatot tartott fenn velük. Élelmiszerekkel látta el őket, úgyszintén naponta közölte velük a lefújabb rádióhíreket. jA garanyi szlovák lakosság a proletár nemzetköziség ragyogó példáját szolgáltatta azzal, hogy 1944 elején Fodor Zoltán budapesti származású partizán ejtőernyőst rejtegetett és elősegítette Budapestre jutását. 1944 A garanyi internáló tábor falán elhelyezett emléktábla. Felszabadulásunk 15. évfordulóján leplezték le v T«TO BtlOOVE 8SOL ViRÖSfoCH <i r: U^RNACNY TÁÍK)RvVKTeMnM \ hortnyovsicí rAímt m&tnmH TISfCK Y !>ROTIFASimO£fe{ ■ SOIÖVNÍÉOV* * * l ÓVA KOM UKR Aj! HCOV, ! . MáŐAROV, RUMUMöV* v ;NT£RNOVANÍ VlÁSTENC!, W PRJSIUSMIC! RÖ2NYCH NÁRÖÖOVlV BOÍOVA l? PÖD VEDEN ÍN * KOMÜNíSTiOíEf STRAW • . 2 A SPOlOCNf €ílt: UZ,N!£DY FASIZMUS*" * Május 1 Kassán 1936-ban 7 nyarán a kommunistákat és más haladó szellemű polgárokat Innen és az ország egyéb helyeiről német koncentrációs táborokba hurcolták. A kassai származású Schönherz és Szekeres Időközben működési területüket Budapestre tették át. Egy időre megmenekültek a Horthy-pribékek elől s mindketten tagjai lettek a magyarországi illegális Kommunista Párt Központi Bizottságának. 1942 júniusában Budapesten ismét nagyarányú kommunista-letartóztatásokra került sor. Ekkor fogták el Schönherz Zoltánt, akit aztán kötél általi halálra ítéltek. Az ítéletet 1942. október 3-án hajtották végre a Margit körúti fogház udvarán. 1942 tavaszán az ilavai fegyházból megszökött Pavol Tonhausert, a szlovákiai illegális Kommunista Párt vezetősége Magyarországra irányította, majd Kassán telepedett le. Itt megszervezte a második illegális Kommunista Pártot, amely Békepárt fedőnév alatt működött. A kassai helyi vezetőség tagjai Szedlák János, Balogh Imre és Gazdag András voltak. A Békepárt országos szervezet volt, behatolt az üzemekbe, tömegszervezetekbe. Aktív pártosodon működött a szlovák főiskolások budapesti szervezetében is, melynek elnöke a kassai származású Ján Bacik volt. Bacik közvetlen összeköttetésben állt a közben szintén Pestre költözött illegális Párt Központi Bizottságának tagjával, Tonhauser elvtárssal. 1943 őszén a budapesti, brünni és bratislavai államrendőrség karöltve felgöngyölítette a Békepárt szervezeteit. Kassán a párt 73 tagját tartóztatták le. Lebukott Tonhauser és Szekeres elvtárs is. Mindkettőjüket halálra ítélték. A Vörös Hadsereg közeledtével azonban később életfogytiglani fegyliázra változtatták át a halálos ítéleteket. 1944-ben német haláltáborokba hurcolták őket, ahol mindkettőnek sikerült átvészelnie a borzalmas hónapokat. 1944 őszén Hitler hatalmának menthetetlen összeomlása már annyira nyilvánvaló volt, hogy Horthy szánalmas rádióbeszédében bejelentette szakítását a németekkel. Ez Hitler magyarországi helytartójának, Szálasinak uralomra jutását vonta maga után. Szálasi uralomra jutása után a nyilaskeresztesek levetették szocialista demagóg álarcukat és mint szervezett banditák raboltak, fosztogattak, gyilkolták az ország haladó szellemű polgárait. Napirenden voltak a tömeges letartóztatások, kivégzések. Ahová lábukat tették, összeterelték az ifjúságot és Nyugatra hurcolták. A gaztetteket Szálasi különleges rohamosztagai hajtották végre. A nyilas banditák garázdálkodása, kegyetlenkedése és embermészárlása Kassán és környékén volt a legborzalmasabb. Ezen a területein a tömeggyilkolásokhoz az utasítást a kassai nyilaskeresztes párt vezetősége adta, melynek tagjai voltak: Darabos László városi nyilasvezető, Gyarmathy megyei főispán, Várkoly, a nyilas titkosrendőrség főnöke és dr. Richter, a Sicherheitsdienst parancsnoka. A tömeggyilkosságokat főképpen 1944 november elejétől követték el. Hogy képet nyerjünk gaztetteikről, felsorolunk néhány konkrét esetet. Rozsnyó közelében, a Szoroskő-erdőben 70 partizánt gyilkoltak meg. Hetet közülük felakasztottak, a többieket agyonlőtték. 1945. január 1-én a kassai Csermely-völgyben 46 polgárt végeztek ki. Opáskánál, Kassa közelében 25 személyt gyilkoltak meg. A holttesteket a Hernád folyóba vetették. A kassai szeméttelep mellett 24 katonaszökevényt végeztek ki. Szálasiék őrjöngése akkor érte el tetőfokát, amikor a szovjet csapatok Kassa felé közeledtek. A nyilasok akkor a lakosság megfélemlítésére a Fő utca járdáját szegélyező hársfák^ akasztottak fel 12 férfit, akiknek nyakába táblákat aggattak a következő, felirattal: „Katonaszökevény, kommunista, partizán stb. voltam“. A bestiálisán meggyilkolt emberek holttestét napokig lóbálta a fákon a decemberi szél. 1945. január 17-én reggel, egy nappal a város kiürítése és a szovjet hadsereg bevonulása előtt 17 kassai kommunistát és antifasisztát gyilkoltak meg a téhányi alagútnál. Áldozatul estek a nyilas martalócok tehetetlen dühének: dr. Drótos Pál, Jelinek József, Dudovics Irén és Helén, Drencsák János, dr. Barő Tibor, Halla András, Seidl Imre, ifj. Hurcig János, Mikula János és mások. A fasizmus elleni harcokban a felszabadulásért több száz kassai kommunista, szervezett munkás és haladó szellemű értelmiségi áldozta életét. Helyszűke miatt nem nyújthatunk teljes névsort, de az itt meg nem nevezettekre éppen olyali szeretettel és kegyelettel gondolunk, mint az alább felsoroltakra: Kosik István, Maár Gyula, Ménessi István, Ungár Miksa, Hurcig János, Pajor József, id. Rásky János, Friss Vilmos, Juraj Polák, Kerekes Margit, dr. Uhrinyák Árpád, Balogh Mária, Cséri László és sok más. Kassa proletáriátusának több mint félszázados küzdelme a felszabadulásért nagy áldozatokat követelt, de az áldozatok nem voltak hiábavalók. Azt az eszmét, amelyet kassai veteránjaink félszázaddal ezelőtt zászlaikra tűztek ki, unokáik ma következetesen valóra váltják. R. D.
