A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-18 / 51. szám
Nagykapos szülötte: „Egész elméleti tevékenységével Petőfi diadalát alapozza meg. Költészete, a Petőfi fellépte előtti években, ha csekélyebb mértékben is, ugyanazt a funkciót tölti be, mint majd Petőfié.*' Írja Sőtér István Erdélyiről. Az irodalmi népiesség teoretikusáról ezeket olvashatjuk: „Erdélyi a népköltészetben nem esztétikumot lát, hanem egy osztály tudatának, sorsának, erkölcsének legtisztább kifejezését.“ Majd: „Olyan költészetet óhajt, mely a néphez is szóljon, melyet a nép is érthessen, s melyből tanulhasson ... Erdélyi célja az irodalmi uépiességgel: a nép bevonása a nemzeti műveltség körébe.“ Az értelmi viszgálódáson alapuló tudományos műveltséget, filozófiailag elmélyített nemzeti önismeretet sürgető Erdélyi János ezt vallja: „Csak a tények és meggyőződések szigorú egybefoglalása viheti oda műveltségi haladáŰ7 sunkat, hogy saját egész valónk nemzeti méltóságunk, magunk és az emberiség irányában önismeretté világosíttassék fel, s egész történelmi életünk átlátszóvá tétessék a nemzeti öntudatomban.“ Sőtér professzor a kritikus Erdélyit Gyulai Pállal és a kor többi kritikusával összehasonlítva a következő megállapításra jut: „Erdélyi az esszének tudományosabb, szakszerűbb és főként filozófiai tekintetben súlyosabb, magvasabb válfaját művelte. Gondolkodásának európai színvonala, filozófiai megalapozottsága elválasztotta őt az inkább praktikus jellegű, stiiuselemző kritikai és irodalomtörténeti iránytól.“ Ez a néhány, jobbára találomra kiragadott megállapítás is bizonyltja, hogy Erdélyiben az egyetemes magyar kultúra európai szinten gondolkodó kiválóságát tisztelhetjük. •JSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* y\épcJ a l Tavasz vidulása, A kakuk szólása, Az én szerencsémnek Búra fordulása. Hallgatom zúgását Leveles erdőnek, Szerelemvallását Páros gerlicének Párját a ger|ice Fogadja zöld ágon: Csak én vagyok magam Ezen a világon. Erdélyi János gyűjtése issssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssss. a Hét irodalmi melléklete Királyhalmec az illegalitás idején ti Küuiumnista Párt szervezetei a Bodrogközön a CSKP határozatának szellemében mindent megtettek a fa sizmus előretörésének megakadályozására, a köztársaság megvédésére. Az 1938. június 12-én lezajlott községi választásokon e területen pártunk kemény harcot vívott az Egyesült Magyar Párt. féktelen irredenta propagandája ellen, mely a többi reakciós szlovenszkői pártokkal együtt aláásta Csehszlovákia egységét. Zétény, Nagygéres, Csap, Kiskövesd és más községekben a kommunisták megakadályozták az Egyesült Magyar Párt választási gyűléseit. E helyeken a községi választásokon a kommunista párt szavazatai voltak túlsúlyban. Kelet-Szlovákia dolgozóinak 1938. Július 31-én Kassán megtartott hatalmas békemanifesztációjával kapcsolatban rendezett kultúrnapon a királyhelmeci magyar folklór-táncegyüttes is részt vett. A tánccsoport fellépése a békemanifesztáció több ezer résztvevője előtt nagy tetszést aratott. Az együttest Lénárt László tanította be és vezette. A királyhelmeci járás kommunistái és demokratikus érzelmű lakossága nagy felháborodással vette tudomásul a szégyenletes müncheni árulást, tudatában volt annak, hogy a járás nak Horthy-M agyarországhoz való csatolása egyet jelent minden politikai jog elvesztésével, az életszínvonal lesüllyedésével. Az exponált párttagok közül ketten, Kovács Gábor és Molnár Miklós a Szovjetunió ^ öa, Térjék Pál és Bemer Sarolta vl* szont Angliába menekült. A megszállás előtti napokban a budapesti rádió szüntelenül bömbölte, hogy maradjon mindenki a munkahelyén, senkinek bántódása nem lesz. A valóság azonban másképpen festett. Miután a hírhedt magyar kakastollas csendőrük megszállták az egyes csendőrőrsöket, az első tevékenységük az volt, hogy az ismertebb helybeli kommunistákat börtönbe vetették vagy internálták. A kommunistákkal rokonszenvező csehszlovák érzelmű polgárokat pedig rendőri felügyelet alá helyezték; naponta kellett jelentkezniük az illetékes hatóságoknál, a lakhelyüket csak hatósági engedéllyel hagyhatták el. E féktelen terror dacára a CSKP által nevelt bodrogközi kommunisták hűek maradtak forradalmi múltjukhoz, a párt eszméihez, és tevékenyen bekapcsolódtak az ellenállási mozgalomba. A királyhelmeci elvtársaktól szerzett tájékoztatás szerint, a járásban az illegális kommunista párt szervezetének felépítése a következő volt: a Kirólyhelmecen működő illegális pártcsoport tevékenyebb tagjai közé tartozott: Leczo Mihály, Margittá László, Illés László, Hajdú István, Bánik János, Bordik János, Túrák István, Pikor László és Gerényi Mihály. A királyhelmeci pártcsoporttal a következő vidéki elvtársak tartottak fenn kapcsolatot: Leleszen: Bajusz József, Zsigmond József, Lengyel Gyula és Varga Ferenc; Zétény: Szabó András, Leczó János, Haminda András, és Csarnakovics Mihály; Szentes: Tar Mihály, Kendi Lajos, Mátyás István, Oltman László és István és Ferenc János; Nagykővesd: Bodnár András; Battyán: Matyi György, Kaptú László, Lipcsei László és Klein Géza; Boly: Kovács Péter, és Gábor, valamint Molnár Miklós és Román József; Szerdahely: Czibák Géza, Czompoly József, Üveges János és Lukács Zsigmond; Csap: Sota Julia és Magyar Elek. Az illegális mozgalom vezetősége Laczó Mihály szabómunkást és Armstein József ügyvédjelöltet bízta meg az illegális sajtóanyag kiadásával, akiknek sokszorosító gép állt rendelkezésükre. Az illegális röplapokat az idézett összekötők révén eljuttatták egyes községekbe is. A demokratikus érzelmű lakosság kiűzött nagy visszhangja volt a szovjet— német megnemtámadási szerződésnek, melyet 1939. augusztusában kiütöttek meg. Nem könnyű feladata volt a párttagoknak az akkori Horthy ellenes légkörben megmagyarázni e szerződés katonai-stratégiai jelentőségét — mely lényegében időnyerás volt — miután a párttagok nem ismerték a szerződés igazi hátterét. A megszállás éveiben rendszeresen hallgatták a moszkvai magyar nyelvű rádió híreit, mely nagy segítséget nyújtott az ellenállási mozgalomnak, a párttagokat harcra és kitartásra buzdította és megerősítette hitükben, hogy a Szovjetunió ezen élet és halálra szóló küzdelemből győzelmesen kerül ki. A lakosság közötti elégedetlenséget és harci szellemet beszédesen tükrözi a Ilorthy-megszállás alatt Lelesz községben lezajlott aratási sztrájk. A mezőgazdasági munkások munkaadójukkal szemben magasabb természetbeni juttatás és bérköveteléssel léptek fel. Miután követeléseiket nem teljesítették, egységesen beszüntették az aratási munkát. A földbirtokos a sztrájk letörésére Kárpátaljáról, Husztról verbuváltatok aratómunkásokat. Megérkezésük után a leleszi elvtársak felvilágosították a husztiakat, hogy sztrájktörőknek akarják őket felhasználni. Az amúgy is ősztályöntudatos kárpátaljai földmunkások tüstént átlátták a helyzetet és a legközelebbi vonattal hazautaztak. A szorult helyzetben lévő földbirtokos kénytelen volt a sztrájkolok fontosabb követeléseit teljesíteni. A sztrájkot Szarvas József mezőgazdasági munkás vezette. A bodrogközi antifasiszták több éves harca nem maradhatott titokban. A horthysta magyar fasiszta hatóságok nyomon követték, vezetőjüket, Laczó Mihályt letartóztatták, és megbilincselve a hírhedt leányvári karhatalmi parancsnokságra szállították, s itt szörnyű kínzások'után, minden bírósági tárgyalás nélkül kivégezték. Ehilékét Királyhelmecen a főtér épületének homlokzatán elhelyezett emléktábla örökíti meg. Királyhelmec dolgozói ugyancsak kegyelettel gondolnak proletár költőnőjükre« Prerau Margitra, aki szintén a fasizmus áldozata lett. — ★ — A királyhelmeci járás dolgozói a felszabadulás utáni években is hűek maradtak forradalmi múltjukhoZi aminek ragyogó tanújelét adták azáltal, hogy az EFSZ megalakításánál a falu szocializálása terén a járás országos méretekben az elsők között volt.
