A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-17 / 29. szám

s azt, hogy ezek a kisparasztok gazdasági viszonyaikat tekintve, majdnem egyenlőknek mondhatók a nincstelen agrárproletárokkal. Ezért az 1905—07-es parasztmozgalmaknál a nincstelen mezőgazdasági proletárokkal nagyon sok esetben együtt haladnak a nagybirtok ellenes küzdelemnél. A szegény és nincstelen parasztság kivezető utat keresve ebből az elviselhetetlen helyzetből, idegenben keres megélhetést.

A századforduló a nagy kivándorlások időszaka. Évente több tízezer nincstelen hagyja el az országot s keres, különösen a tengeren túl, új hazát. A kor burzsoa közgazdászai igyekeztek leleplezni s elferdíteni a kivándorlások igazi okát.

A kivándorlás alapvető oka, ami a sztrájkokat is kirobbantotta: a feudális földbirtok-szerkezet és a kapitalista gazdálkodás kizsákmányoló jellege, s az ezekből fakadó munkanélküliség, az életkörülmények egyre nehezebbé válása.

A kivándorlás Nyitra környékén is nagy méreteket ölt. 1903—1904-ig 2148 személy hagyta el a környék területét. A kivándoroltak 95 °/o-a mezőgazdasági proletár.

Az ijesztő arányokat öltött kivándorlás nem tudta a belső problémákat megoldani.

A válság s a nyomor csak fokozódott s ezzel egyidőben a parasztság forradalmi hangulata is. A hosszú évekig tartó agrárválság, az óriási drágaság, a kül- és belpolitikai bonyodalmak mind-mind előkészítették a parasztság körében azt az izzó forradalmi talajt, amihez csak szikra kellett, hogy forradalmi lánggá váljék. Ezt a szikrát az oroszországi események jelentették.

Az oroszországi események hírei az ipari munkások közvetítésével, s itt-ott a parasztok kezébe kerülő újságok révén, eljutottak a falvak lakosaihoz. Bár a sajtótermékek szélesebb körben való terjesztése elé, ahol csak lehetett, nehézségeket gördítettek a hivatalos fórumok. Érthető, hiszen a főispánoknak, főSzolgabíróknak nemcsak konkrét megmozdulásokról kellett a rendőrkapitánysághoz évenként részletes jelentést küldeni, hanem a forradalmi hangulatot szító sajtótermékek olvasottságáról is. Ennek ellenére a kül- és belpolitikai hírek, a hivatalos fórumokat megkerülve, a nagy népszerűségnek örvendő krajcáros újságokon keresztül terjedtek. Ezek a félhivatalos, krajcáros újságok elárasztották a falvakat, s ha nem is pontosan, de naponként közölték az oroszországi eseményeket, amelyeket a falusi szegénység nagy érdeklődéssel olvasott. Ezek a hírek s főként az évtizedek óta fokozódó nyomor arra sarkallta a szegényparasztságot, hogy kihasználva az uralkodó osztály belpolitikai nehézségeit, ő is a követelés porondjára lépjen. Persze a parasztság forradalmi lépése csak azok között a határok között mozoghatott, amit osztályhelyzete s a SZDP szabotáló politikája megengedett. Nagy tömegek összefogásáról az adott körülmények között szó sem lehetett. A szociáldemokraták ahelyett, hogy összefogtak volna az elégedetlenkedő parasztsággal, inkább napról-napra, 1905-től kezdődőleg is, azok megfékezésére, a kirobSÍÍTiő sztrájkok beszüntetésére törekedtek.

Ilyen körülmények között a parasztság magára hagyatva, egyes uradalmakban beszünteti a munkát, hogy ezzel jobb belátásra bírja a sanyargató munkaadókat. A Nyitra környéki szegényparasztok és cselédek sztrájkharca különösen 1906—1907-ben válik nagyobbmérvűvé. Úgyszólván a megye, összes nagyobb uradalmaiban sztrájkmozgalmak vannak. A munkabeszüntetések majdnem mindenütt egyidőben történnek, amely helyes, összefogó vezetéssel — ez lett volna a SZDP hivatása — nagy eredmények elérését tette volna lehetővé. Ehelyett mi történt? A 16 796 kataszteri holddal rendelkező Gr. Károlyi Lajos birtokán, ahol a napi munkabér férfiaknál 40—80 krajcár s a nőknél 30—60 krajcár volt, 20 béres ápr. 7-én béremelésért sztrájkba lépett. Kényszerítés ellenére sem hajlandó a cselédség munkába állni, míg végül is egyezséget kötnek. Béremelést kapnak, de hogy a sztrájk megismétlésétől eb rettentsék a parasztságot, két munkást 60 korona pénzbüntetésre és elzárásra ítélnek. A megfélemlítés azonban a későbbi események tanulsága szerint nem nagyon használt, mert egy év múlva, 1907. ápr. 2—3-án 500 béres lép újra sztrájkba az előző évi követeléshez hasonló igényekkel. A parasztok követelését kénytelen ugyan teljesíteni, de kitalált érvek alapján ek-A föld rabjai (Egykorú rajz)

kor is 32 munkást 200, illetve 10 koronára büntetnek s valamennyit 10—20 napra bezárják.

A gróf birtokán másutt is beszünteti a cselédség a munkát. Ugyanez év májusában Bábon 40 munkás béremelést kér. Harcuk eredménytelen, a sztrájkot hatósági beavatkozással letörik.

Az 1906-os év eseményeitől megijedt földbirtokos réteg minden oldalról igyekszik körülbástyázni magát. A vármegyei ispánok már kora tavasszal katonai századokat állomásoztatnak a vármegyék területén, hogy esetleges paraszti fellépéseknél rögtön cselekedhessenek.

Pánik uralkodik az uralkodó körökben. A polgári lapok már 1907 februárjában—márciusában arról írnak, hogy nagyszabású cselédsztrájkok készülnek. Lázas tanácskozások zajlanak le az OMGE gyűlésein. (OMGE = Országos Magyar Gazdasági Egyesület). Itt azt szorgalmazzák, hogy a kormány szigorú intézkedéseket foganatosítson. Az OMGE gyűlésein arról is szó esik, hogy Kínából hozzanak be 100 ezer kulit. „Kína egyáltalán nincs olyan messze, hogy onnét kulikat idejében szerezni ne lehessen. Márpedig ezek kitűnő mezőgazdasági munkások“, — mondja az egyik gyűlés felszólalója. Ez a terv csak a szállítási problémák miatt nem valósult meg.

A SZDP áruló magatartása s a felső körök erőszakos intézkedései közepette indulnak meg az 1907-es évi mezőgazdasági munkák s ezzel egyidőben a parasztság szembefordulása is a munkaadókkal. Febr. 4-én Nyítraújlakon Löwinger és Witzler béresei félnapos sztrájkkal béremelést érnek el. Áprilisban a tavaszi szezonmunkáknál újra fellángol a falvak és puszták agrárproletárjainak sztrájkja. Ápr. 20—21-én Cabajon Weiss Adolf 50 bérese sztrájkol, akik negyedévenként 5 korona béremelést érnek el. Könyökön Schwitzernél 52 béres tagadja meg a munkát, de eredménytelenül. A hatóság közbelépése a munka újrakezdésére kényszeríti a sztrájkolókat. Sikertelenül harcolnak az ürményi cselédek is. A' követelésekre büntetés a felelet. A büntetés kiszabására mindig találnak indokot: szerződés megszegés, hivatalos közegek megsértése stb. A nyár folyamán a kiadott cselédtörvénnyel s egyéb rendőri intézkedésekkel sikerült elérniük, hogy aratósztrájkra nem került sor Nyitra környékén.

1907-ben fogadták el a cselédtörvényt, amely találóan a köztudatban „deres-törvényként“ ismeretes.. Az 1876-os cselédtörvény ul. a megváltozott körülmények miatt már nem volt megfelelő. Ezért az OMGE urai azzal a jelszóval „mindent a népért“ új cselédtörvény-javaslatot dolgoztak ki. Modernizálni akarták a régit úgy, hogy látszólag emberibbnek lássák, de tulajdonképpen a saját kiváltságaikat bástyázták körül.

Az egész törvényjavaslat a cselédek ezreinek az eddiginél még nagyobb méretű megnyomorítását jelentette. Az 1907 nyarán elfogadott „deres-törvény“ megvalósítása kihatott az egész ország fejlődésére. Erősítette a politikai reakciót s azzal, hogy a nincstelen parasztok nagy tömege előtt elzárta a politikai szervezkedés lehetőségét és a felvilágosodás útját, rendkívülien gyengítette a haladás erőit.

1907-ben a parasztság mozgalmának felfelé ívelő szakasza lezárult, de a harc minden sikertelensége ellenére sem volt eredménytelen. 1905—7-es évek megmutatták a parasztság erejét, azt az erőt, amely később a vezetésre hivatott munkásosztállyal összefogva véglegesen megszűnteti a kizsákmányolást.

K. E.

Irodalmi emlékek

Nincs irodalmunknak olyan korszaka, mely« ben ne játszott volna szerepet ez « föld. Jele« írók, tudósok vallják szűkebb pátriájuknak e tájat és régi, értékes irodalmi emlékekkel kapcsolatosan kell említenünk a nevét.

„Némi írások Bódog Ferencről és társairól, ő nekik csodálatos mívelkedetikröl“ a teljes eh me a 81 levélből álló epikai alkotásnak, a csodálatosan szép Szent Ferenc legendának. Száztíz évvel ezelőtt bukkant rá az azóta híressé vált nyelvemlékre a nyitrai gimnázium diákja, Ehrenfeld Adolf. A kódex nyilván a ferencren-i diek kolostorából került a gimnázium padlására, ahonnan virgonc diákgyerekek vitték le az udvarra az ott porosodó egyéb könyvekkel és iratokkal együtt. A gimnázium udvarán viháncoló diákok vad háborúsdiba kezdtek, és iratcsomókat, könyveket hajigáltak egymáshoz. Egyikük Ehrenfeldet találta fejbe egy kötettel, de ő nem hajította vissza a földrehulló, szét-, nyíló könyvet. Megragadta figyelmét a különös írás. Bár akkor még nem sejtette, hogy a régi magyar kézirat irodalomtörténeti szempontból mily roppant értéket képvisel, igyekezett megmenteni. Cserébe néhány könyvet kínált fel dobálódzó társainak, akik elfogadták az ajánlatot. így került tulajdonába a becses kézirat és ezzel megmentette a pusztulástól az egyik legértékesebb s bizonyos szempontból egyedülálló magyar nyelvemlékünket. A mű ugyanis összefüggő egészet alkot. Amikor Ehrenfeld érettségi után elkerült Nyitráról, magával vitte a kódexet Bécsbe, ahol tanulmányait folytatta. 1852-ben megmutatta a könyvet Homoky Isti vánnak, a bécsi Terezlánum tanárának, aki azonnal felismerte a mű jelentőségét és elküldte Toldy Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia titkárának. Toldy Ferenc megállapította, hogy irodalomtörténeti szempontból rendkívüli értéket képviselő dokumentumról van szó és felfedezőjéről Ehrenfeld kódexnek nevezte eL Egy évtizedig volt Budapesten a kódex, de megvásárlására nem kerülhetett sor, s így vissza-, származtatták tulajdonosának. Halála után több örökös tulajdonába vándorolt, végül is 1925-ben, a Jókai-centenárium alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg és ekkor Jókai-kódexnek nevezték el.

A nagybecsű nyelvemlék Szerb Antal szerint 1380 táján íródott. Külön helyi jelentőségű érdekessége, hogy a zoboraljai palóc nyelv sajátosságait mutatja pl. magamot, nyerett, vonott, lőtött, jeleneit, fordólot, őköt, indől, stb., ami azt bizonyítja, hogy a kódex fordítója, Illetve másolója a palóc nyelvterületen élt, esetleg a zoboraljai vidék szülöttje volt. Népies, palóc stílusban van írva a mű, melynek egyébként jelentős irodalma van.

Ugyancsak jelentős e vidék szerepe az ősnyomtatványok kiadása tekintetében is. Kétségtelen, hogy a magyar könyvnyomtatás őskora Krakkóig nyúlik, ahol az első magyar nyomta-, tott könyv megjelent, de az itthoni magyar könyvkiadás hajnalán azonnal előtérbe került ez a vidék. A nyitrai járás egyik falujában, Komjáton létesült az első nyomda, ahonnan magyar könyv került ki. Megteremtője a protestáns Huszár Gál, a reformáció korának jellegzetes alakja volt, aki saját műveit is ebben a nyomdában nyomatta ki. Elsőként Bornemissza Péter „Postillájának“ első kötetét adták ki. A magyar könyvnyomtatás másik bölcsője az ugyancsak nyitrakőrnyéki Semte község volt, ahol Bornemissza Péter létesített nyomdát, mely nek fontos szerep jutott a protestáns könyvkiadás terén. Ebben a nyomdában Jelent meg számos műve, többek között az ismert „fejtegetés“ is, mely elindította a hitviták lavináját.

" Ennek nyomán indult meg ugyanis a hitvitázó irodalmi harc, mely a reformáció és ellenre-, formáció hívei között tombolt.

Még a híres Károli Gáspár féle vizsolyi bibliának is jelentős nyitrai vonatkozása van. A biblia — amely a protestánsok körében ma is használatos könyv — Vizsolyban készült ugyan, de Nyitra megyei nyomdász, a galgóci Manskovit volt az előállítója. Ennek a nyomdásznak QaU gócon volt a nyomdaüzeme és a nyomdájából kikerült művek révén terelődött rá a figyelem, mire meghívták a vizsolyi biblia kiadási munkálatainak vezetésére. Otthagyta nyomdáját és Vizsolyba ment. A nyomda hamarosan megszűnt, de volt tulajdonosának neve, éppen a híressé vált vizsolyi biblia elkészítése kapcsán, bekerült az irodalomtörténetbe.

11