A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-17 / 29. szám
Batu kán seregei Nyitra környékén A magyar társadalom életét II. András korában világnézeti harcok, politikai küzdelmek, pártviszályok és személyi összeütközések jellemezték. A trónra jutott IV. Béla megpróbálta a rendet helyreállítani, a királyi birtokokat a köznemességre támaszkodva visszaszerezni. 1239- ben befogadta a mongolok elől menekülő kunokat, mert alkalmas szövetségest látott bennük egyrészt a mongolok, másrészt a magyar feudális urak ellen. A kunok a társadalmi fejlődés alacsonyabb fokán állottak, s befogadásuk növelte nemcsak a magyar negyurak. de a nép elégedetlenségét is. IV. Béla kíséretével együtt befogadta a mongolok elől menekülő Rasztiszláv orosz herceget Is. Az Irántól északra és keletre kibontakozó és az 1220-as évektől Iránra és Európára zúduló nomád mongol harcosok hadjáratainak fő célja a zsákmányszerzés volt. A mongol lovasok blztoskezű íjászok voltak és erős katonai fegyelem alatt álltak. Ha számbelileg gyengének érezték magukat, bábúk lórakötésével vezették félre az ellenséget. Ezt a hadicselt a magyarok elleni háborúban Is alkalmazták. A Kelet-Európa elleni támadás fővezére Batu kán volt. Energikus vezér és államszervező volt. Csak a nagykán parancsolt neki. Az ázsiai nomádok egyesült erejével szemben Európa szétforgácsoltán állott. A tatárjárás előestéjén a tatárok ellen a pápaság nem hívott harcba nyugati hadat. A mongol—tatár hadak visszaverését, a magyar, lengyel, orosz és sziléziai népekre hagyták, így szövetségesek támogatása nélkül kellett Magyarországnak megküzdenie a túlerőben lévő ellenséggel. 1241 tavaszán a tatárok betörtek az országba A király hiába hordoztatta körül az ősi szokás szerint a vérse kardot, az urak nem mozdultak. Ebben az időben Erdélyben a határőrzésben szerepet játszottak a székelyek és a románok A tatárok ellen hősiesen harcolva zár*ák el az egyes kárpáti átjárókat. A tatárok azonban a fontosabb utak bejáratánál ,pl. a vereckel Oroszkapunál nagyobb összpontosítással áttörtek, a nádor is csak üggyel-bajja! menekült meg és mentette meg az életét Kötönv kún vezér legvil kolása miatt IV. Béla a kunokra sem számttha tott. Csak az utolsó pillanatban, amikor a vész már teljes nagyságában bontakozott ki tudott a király elég jelentős hadsereget mozgósítani A döntő csata a Sajő mentén, 1241. április 11-én zajlott le Itt ütötte fel sátortáborát IV Béla. de sebtiben összeszedett és tapasztalatlan serege, noha nagy létszámú volt. védekezésre szorult. A tatárok az éj sötétje alatt átkeltek a folyón, Kálmán herceg, Ugrin kalocsai érsek nem tudták megvédeni a sajói hidat. A sátortábort a tatárok felgyújtották. A súlyos veszteség a magyarokat menekülésre kényszerltette. IV. Béla király már csak Szlovákia területén menekülhetett Ausztria felé. A nagy csatában a király mellett ott voltak a nyitrai zászlóalj legjelesebb katonái és vitézei. A Sajó-menti csatában elesett Jakab nyitrai püspök, a Hechei testvérek közül Mihály. Az ütközetben részt vettek a Forgácsok ősei, Ivanka fia, András és fivére, Tamás. A tátárok győzelmüket a magyar király elfogásával akarták betetőzni A halálrakész vitézek elszántságán azonban megtört a tatárok akarata. IV Béla király közelében ott állottak a Forgácsok ősei, akiknek kezében halált osztogatőan forgott a kard Midőn már minden veszve látszott. András ispán saját fürge lovát adta a királynak. IV Béla azon menekült el a veszély színteréről. A nagy küzdelemben Tamás elesett, de András még sokáig hűségesen szolgálta hazáját. A király ezen hősiességéért Andrásnak Gimest adja jutalmul. A király a sajói ütközetben megmenekült, azonban a tatárok továbbra is üldözték. A győzelem és a dicsőség csak akkor lett volna teljes, ha a magvar királvt sikerül elfogniok A tatárok üldözése elől menekülő király Nvitrán is megpihent. Nvitra vára szívélyesen fogad'a a királyt. A várban csak rövid ideig tartózkodott, tovább menekült Pozsonyba A nvitrai várőrség legvitézebb harcosaiból csapatot szervezett s ezzel folytatta útlát. A nyitrai vár több várlobbágya a királyt egészen a tengerpartig kísérte. Nyitra és környéke is sokat szenvedett a tatár támadásoktól A nvitrai zászlóalj katonái és a polgárság azonban sikeresen védte a várát. A tatárok egyik csapata a Nyitra völgyében ütött tábort. Az egész vidék itt szorongott a nyitrai várban és várta a veszély elmúlását. A tátárok ostromát azonban mindig sikerült víszszaverni az ellenség többszöri kísérletezés után sem tudta bevenni a nyitrai várat. Végre is abbahagyták az ostromlást és elvonultak. Nvitra környéke azonban sokat szenvedett a tatárok pusztításától. Sok embert lemészároltak, a házakat felgyújtották, az állatokat, a termést elpusztították. Nagycétényben is nagy pusztítást vittek véghez. A lakosság a malomi erdőben bújt el az ellenség elől. Abban az időben a malomi erdő süppedékes, mocsaras táj volt, jó búvóhelyet nyújtott á menekülőknek. A lakosokat a tatárok különböző fondorlatokkal igyekeztek előhívni. Esténként ezt kiabálták: „Gyertek elő híveim, elment már a kutyafejű tatár.“ Akik előmerészkedtek a tatárok mind lemészárolták. A nyitrapereszlényiek a tatárok elől föld alatti folyosókban az ún. „lochokban" rejtőztek. E folyosók közül némelyek még ma is megtalálhatók. A Sajő-me.nti ütközet után az országban teljesen felbomlott a rend Egyes magyar várurak a környéket dúlták, rabolták. A Sajómelléki csatában veszett el a királyi pecsét, amellyel Batu kán hamis leveleket küldözgetett szét. A benépesült falvak élére tatár tisztek kerültek. Aratás után azonban a tatárok szörnyű mészárlást vittek véghez. A támadásoknak a városok általában ellentálltak. ÍGyőr. Sopron. Pozsony. Nyitra). A tatárhadak elvonulása után, Béla király visszatérve hozzákezdett az ország újjáépítéséhez. A király a vész elmúltával hálás szívvel kereste fel a a nyitrai várat 1243. január 13—24. között lárt ott, majd februárban újból ellátogatott. 1248-ban Nyitrát szabad királyi várossá tette, s ezek után Nyitra hatalmas és gyors feilődésnek indult. A városi kiadások fedezésére IV Béla több királyi birtokot adományozott a városnak Ivánka fiának, Andrásnak a Gímes földjét adományozta. aki 1245-ben építette fel az erős falakkal büszkélkedő gfmesi várat. A tatárjárás véget vetett IV. Béla terveinek, kísérleteinek, amelyek a feudális államszervezet egykori alapjának, a királyi birtoknak helyreállítására iránvultak. A király a védelem céljára igen helyesen várak építésébe fogott. fVisegrád. Zólyom).'így felkészülten várta IV. Béla az újabb tatártámadást, melynek kivédésére okos politikával mindén előkészületet megtett. Erre azonban nem került sor, az orosz pép küzdelme megállította a mongol előrenyomulást. L. L. 12
