A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-17 / 29. szám
Parasztkérdés a XX. század elején A századfordulón általában minden európai országra jellemző fejlődési folyamat M#gyarországon sajátságos formát ölt, amennyiben a bank és ipari monopóliumok öszszefonódnak a nagybirtokosok gazdasági s politikai uralmával, összefonódásuk úgy történik, hogy az ipari s kereskedelmi monopollsztikus törekvések mellett számtalan földvásárlásba, nagybérletbe kapcsolódnak bele, s ezzel a mezőgazdaság erős kapitalizálódását segítik elő. Ez az összefonódás lelassítja s korlátozza a teljes kapitalista átalakulás menetét, amennyiben a burzsoáziát így érdekei fűzik a feudális nagybirtok-rendszer fenntartásához. Az említett folyamat korlátozásához hozzájárul még Magyarország Bécstől függő félgyarmati sorsa is. Az a helyzet teremtődött, hogy a feudalizmus maradványainak felszámolásáért folytatott harcot nem lehetett elválasztani az egész kapitalista kizsákmányolás rendszere ellen irányuló küzdelemtől. Egyik a másikből következett. Aki harcolt a nagybirtok ellen, az szükségszerűen szembetalálta magát annak szövetségesével ,a finánctőkével is. A polgári demokratikus forradalom Magyarországon — amely esedékessé vált — éppen ezért csak a forradalom kezdetét Jelentette volna, mert folytatásának szükségszerűen a szocialista forradalomnak kellett volna lennie. Nem véletlen tehát, hogy a század elején a politikai fórumon mindkét oldal, a nagyburzsoázia s a nagybirtokosok összefonódva harcolnak a fejlődés természetes együttjárója: a kialakulóban levő proletáriátus és a parasztság ellen. Már pedig e két osztály számban s öntudatosodásban erősen fejlődésnek indul ... Az ipari kapitalizmus viszonylagos fejletlensége, korlátozottsága a legszorosabb kapcsolatban volt a mezőgazdaság elmaradottságával. A magyar kapitalista mezőgazdaság poroszúton fejlődött. A feudális nagybirtokok lassan nőttek át polgári gazdasággá, miközben a parasztok egy nagyszámú rétege nincstelenné lett s ugyanakkor megjelent a viszonylag kis számú kulákság. A parasztság erős differenciálódottsága következtében 1910-re országos viszonylatban a mezőgazdasági proletariátus száma elérte az 5 milliót. Számuk összehasonlíthatatlanul nagyobb az Ipari proletárok számánál. S mindehhez ha hozzászámítjuk a falusi szegényeknek azt a rétegét. akiknek birtoka nem volt nagyobb 5 hektárnál (az összes földbirtokosok 55,2 %-át teszik ki) akkor valóban megokoltnak látszik, hogy a fennálló rendszer elleni harcnál — még akkor is ha nem a parasztság hivatott annak megdöntésére —- mint fontos erővel a proletáriátus segítő erejével foglalkozzunk. Az első lépést, a polgári demokratikus forradalom elindítását, összefogva a parasztsággal a proletariátusnak kellett volna megtenni, hisz a burzsoázia az említett okok miatt erre képtelennek bizonyult. Azonban a munkásosztálynak akkor még nem volt olyan pártja, amely ezt a kérdést meg merte volna oldani. A szociáldemokrata párt mindvégig áruló módon viselkedett. Elszabotálta az agrárproblémát. Pedig az agrár-program helyes megszerkesztéséhez a feudálkapitalizmus megdöntése érdekében adva voltak a feltételek. A parasztság körében forradalmi válság állt elő, amit többek között előkészített a mezőgazdaság 1880-tól 1914-ig elhúzódó válsága. U. 1. ekkor történik az amerikai búzának beözönlése az európai piacra, aminek hatását legfőképpen a csaknem kizárólagos mezőgazdasági országok, így a dualizmuson belüli Magyarország is megérezte. A nagy birtokosok a munkabérek leszorításával a mezőgazdasági munkásokra hárították át a válság legsúlyosabb terheit. Nyitra környékének nincstelen lakossága a mezőgazdaság kapltalizálódása követkéz tében a századfordulón megszaporodik. Idetartoznak a zsellérek, urasági cselédek s azok a szegényparasztok, akik kicsi földjükből már az egész év folyamán nem tudtak megélni s az idénymunkáknál voltak kénytelenek áruba bocsájtani munkaerejüket. Ezek száma hozzávetőlegesen 150—160 ezerre becsülhető. Ez a szám az országos vármegyei átlagnál 20— 30 ezerrel kevesebbet mutat, aminek valószínű oka az, hogy a megye birtokainak 25 %-a hitbizományi kötött birtok, ahol lassabban térnek át a kapitalista termelési módra. Márpedig a nagybirtok kapitalizálódása erősen befolyásolja a paraszti differenciálódást, mert a fejlettebb termelő eszközökkel rendelkező nagybirtokokkal versenyképtelenné válik a paraszt. A megye területén a birtokelaprőzódással egyidőben történő birtokeladósodás is alacsonyabb szintet mutat az országos átlagnál. A teherszaporulat 1900—1901-ben Magyarországon fejenként 46 forint. Ugyanakkor Nyitra vármegyében 27 forint az egy személyre eső teherszaporulat. Másrészt a területi megterhelés országos viszonylatban km-ként 2487 fr„ Nyitra vármegyében 1904 fr. Ez a kimutatás mind azt támasztja alá, hogy a mezőgazdasági kapitalizálődás ezen a területen lassúbb volt. A már említett' kötött birtokoknak kapitalista termelést lelassító hatása mellett, a lassúbb mértékű eladó-Sztmjkoló aratók és cselédek pusztai gyűlése 1905 nyarán (Egykorú rajz) sodáshoz, 111. így elaprózódásához az is hozzájárulhatott, hogy a gazdaságok összterületének 13 %-al nagyobb arányszáma jut a megyében szántóföldre, mint átlag az egész országban. Mindennek ellenére a falusi nincstelen tömeg itt is lassan átütőerőt kezd képezni. Ezeket kizsákmányolja a mellette élő kulák, akinek kizsákmányoló módszere semmiben sem különbözött a nagybirtokosokétól. A hivatalos mezőgazdasági bérstatisztikák csak itt-ott tüntetnek föl eltérést a kulák gazdaságokon és a, nagybirtokokon alkalmazott napszámosok, cselédek, részesmunkások bér- és munkaviszonyaiban. Milyenek voltak konkréten ezek a bérek, amelyen életét tengette Nyitra krönyékének mezőgazdasági szegénysége. A részbér a nagygazdaságoknál az aratás L2-ed része volt. Az aratők a hordásnál még ingyen segédkeztek s ezenkívül 2—3 ingyen napszámot dolgoztak. Ezenkívül konvenciót kaptak. Aratópáronként 2 pozsonyi mérő (122 liter) rozsot, 1 pozsonyi mérő búzát, 14—16 liter eleséget, 2—3 kg búzát* 1 liter vajat, 4■—5 korona készpénzt és tűzifát. Ezt a bért kapták a megye egész területén, klsebb-nagyobb eltérésekkel. Az úgynevezett kon-i venciós cselédek helyzete aránylag jobb volt,' mint a mezőgazdasági napszámosoké. Ezek konvenciója 30—40 korona készpénz, 480 liter búza, 1080 liter rozs, 240 liter árpa, 16 kg ső, 800—1000 négyszögöl kukorica vagy krumpliföld. A kis darab földért s lakásért a cselédasszonyokat 12—30 napi robotra kötelezték. Viszont a mezőgazdasági napszámosok csak az idénymunkák idején keresték akkor is a legminimálisabb napszámbért. Pl. a nyitrai káp^ tálán uradalmában egy mezőgazdasági férfi napszámosnak a napi bére 30—60 krajcár, a női napszámosé pedig 20—40 krajcár volt. Vagy Br. Stummer Ágoston 20 965 kát. holdján a férfi munkásokat 40 krajcártól 1 forintig, a női munkaerőket pedig 30—70 krajcárig fizették, természetesen élelmezés nélkül. A bérek tehát a lehető legalacsonyabbak voltak. Az árak ugyanakkor az 1905—07-es éveket megelőzően a 20 év előtti árakhoz mérten, aránytalanul emelkedtek. így a hús ára 60—70 °/o al. a zsír ára 25 °/o-al. Egy négytagú család évi eltartásához minimálisan 260 forintra volt szükség. Ennél kevesebből csak éhezni lehetett. Pedig ennyit a fent említettekből következtetve alig kéréséit meg egy parasztnapszámos. A mezőgazdasági munkások életszínvonala az állandó éhhalál színvonala volt. A rossz termés idején, már pedig a kezdetleges technikával történt termelés mellett ez nagyon sokszor előfordult, az éhínség megtizedeli először a gyermekeket, de a felnőtt lakosságot is. Ha mindezekhez hozzászámítjuk a lehetetlen lakásviszonyokat, különösen a cselédség körében, akik 15—20-an is laktak egy szobában, akkor érthetővé válik az, hogy Közép-Európában miért éppen a Kárpátmedencében volt legnagyobb a csecsemőhalandóság, s dühöngő a tbc. Csak 1905-ben Magyarországon 98 120 ember halt meg tbc-ben. A szegényparasztok és a cselédek csak a legvégső esetben vagy még akkor sem mehettek orvoshoz, hisz még a napi élelem megszerzése is gond volt s az orvosi díjazásra nem is gondolhattak. Legnagyobb részüket ui. munkaadóik nem jelentették be a betegsegélvzőbe A magyar s szlovák nincstelen parasztok helyzetét még súlyosbította politikai jogtalanságuk. A.dolgozó parasztság gyerekeinek a tanulásra se volt lehetőségük, hisz már 5—7 éves korukban elszegődtek Kbapásztomak. 11—14 éves korukban kisbéresek voltak. így kora tavasztól késő őszig nem járhattak iskolába s különben is 6 elemi volt csak a kötelező, tehát 12 éves koruktól egyáltalán nem jártak iskolába. A tanyavilágban, az uradalmi majorokban úgyszólván iskolák sem voltak. A falusi iskolák legnagyobb részben egyházi iskolák, itt pedig a színvonal rendkívül alacsony. A betűvetésen s az alapfokú számtani műveleteken kívül csak egyházi énekeket, katekizmust, s a bibliát tanították. Sok kisparaszt sem* élt sokkal jobban, mint a nincstelen. Ezeket a kisparasztokat súlyosan megadóztatták olyan elv szerint, hogy minél kisebb volt a vagyon, annál többet fizetett a paraszt. A kisbirtokosok magasabb megadóztatását úgy magvarázták, hogy a földadót a föld kataszteri tiszta jövedelme alapján vetették ki. A kataszteri tiszta jövedelem megállapítását pedig az államhatalmi szervek végezték, melyek lényegesen magasabb jövedelmet állapítottak meg a kisbirtokokon, mint a nagybirtokon, mondván, hogy annak nagyobb a jövedelmezősége. Persze az adókivetésnél a saját többezer holdjukra gondoltak, amikor így okoskodtak. ^Mindezen említett körülményeket, ha figyelembe vesszük, akkor megértjük a kis és törpebirtokok paraszti rétegének elégedetlenségét 10
