A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-17 / 29. szám
Palóc népszokások a Zohoralján- * Zoborvidék palóc falvaiban a falusi élethez szorosan hozzátartóz-A tak az élmaradhatatlan népszokások. Az utóbbi évtizedekben egyre ** érezhetőbben csökkent a régi népszokások száma, jelentékeny ré-. szűk azonban néhány faluban napjainkig is változatlanul fennmaradt. A régi falu élete elképzelhetetlen volt a fonó, farsang, aratóünnep, halotti tor, kukoricafosztás, májusfa és sok más népszokás nélkül. A fonóban napnyugtával indult meg az élet. Víg énekszó és harmonika hangjai mellett folyt a munka és a szórakozás. A fonóban történt a fiatalok összeboronálása is. A kukoricafosztás hasonlóképpen a munka és a tréfás enyelgés jegyében folyt és a vig hancúrozás a házasságkötés előjele volt. A temetési szertartást megelőzően -a felravatalozott halotthoz siratóasszonyok jöttek, akik éjjel-nappal fennhangon imádkoztak az elhunyt lelkiüdvéért. Szerepük a koporsó leszögezésével ért véget. A temetésen nemcsak a hozzátartozók és rokonok vettek részt, hanem a falu aprajanagyja. Az elhúnytat hosszú strófákban búcsúztatták külön a szülőktől, testvérektől, rokonoktól, barátoktól, szomszédoktól, lovaitól és kedvelt tárgyaitól. A halotti tor nem a tivornyát és a mulatozást jelentette, hanem a szőkébb családi kör és rokonság egyszerű megvendégelését, ami evés és mértékletes ivás közben a halottra történő visszaemlékezés, jó tulajdonságainak hajtogatása jegyében zajlott le. Az egykor megyeszerte híres palóc szüreti mulatságok ma már szerényebb keretek közé szorultak, jelentőségük azonban nem csökkent. Az aratóünnepségek e vidéken különösen nagy jelentőséggel bírtak, hisz a Zobor vidéke egyike a megye legtermékenyebb területeinek. A cséplés befejeztével vette kezdetét az aratóünnepség, az ünneplőbe öltözött asszonyok, leányok, legények, aratómunkások festői, színpompás felvonulásával. Felköszöntötték a gazdát — sok helyütt verses rigmusokban — majd művészi kivitelű, virágokkal és szalagokkal dúsan díszített búzakoszorút nyújtottak át a vendéglátó gazdának, akinek karjára színes szalagot kötött a legfiatalabb aratólány. Ezt követték a jókívánságok versben és prózában, a felköszöntők. Víg lakoma és ártatlan tréfák hosszú sora következett, mindez persze az elmaradhatatlan muzsikaszó és tánc mellett. Sertés és számtalan szárnyas halála, teknőszámra sütött mákos és dióskalács, túróslepény, levesek tarkították az étrendet. Nem volt ritkaság az ökörsütés sem. A vigadalmat sok helyütt tarkította a zsákbafutás, lepényevés, póznára mászás és egyéb bohóságok, melyeknek a serdülő ifjúság hódolt. A vigadó aratómunkások és a vendégek a hajnali órákig ropták a táncot. Az újonnan épült ház avatási ünnepségén a rokonok és jóbarátok gyűlnek össze. Rigmusokban és tréfás köszöntőkben nincs hiány. Sok helyütt még ma is szokás macskát ereszteni a szobába és rácsukni az ajtót. Az ablakon át csalogatják ki a szobából. Azt tartják, hogyha a macska nem az ablakon át jutna ki a szabadba, a ház asszonya egy éven belül meghal. A vendégeskedés imádsággal kezdődik és fohászkodással, hogy tűzvész és árvíz ne érje a házat. A háziasszony szentelt vízzel locsolja meg minden helyiség sarkait, nehogy a gonosz szellem rejtekhelyét találjon a házban. A palóc kézfogó és lakodalom fényes külsőségek között megy végbe. A lakodalom kiadásaira nagy összeget áldoznak. Az ősrégi leánykérési és lakodalmi szokások pontosan a reges-régen megállapított szertartás szerint zajlanak le. Az egyes falvakban meghonosult szokások között alig akad eltérés. Ha a szülők ellenzik a házasságot, úgy régi szokás szerint (Gerencséren keletkezett és elterjedt a többi faluban is) a lány körül legyeskedő legényt bevezetik egy szobába és egy padra ültetik, melyen a házigazda is helyet foglal. A gazda egyre közelebb húzódik a legényhez, míg le nem szorítja a pádról. így adják tudtára, hogy udvarlását nem veszik szívesen és más leány után kell néznie. Ha a legényt kásával kínálják meg, ez ugyanazt jelenti és ezt az ételt ezért kitoló kásának hívják. A leánykérés mondókáját nem a házasulandó legény terjeszti elő, hanem a kérő szerepében legjobb pajtása, aki a sikeres leánykérés után átveszi a jó előre elkészített jegykendőt, a „jelensíget“. A kézfogéra már a házasulandó legény násznagya kíséri el a vőlegényt. Ez alkalommal állapodnak meg a hozomány (mőring) kérdésében, melyet a vőlegény biztosít jövendő életpárjának. A menyasszony hozománya ez alkalommal szóba se kerül. Ezután a vőfények lépnek munkába és meghívják a lakziba a vendégsereget. Aki bejelenti, hogy nem jöhet el, azt az illendőség [jegyében ismételten felkeresik. A meghívás így hangzik: Méltó becsülettel követem meg magukat, hogy itten bátorságvá belíptem kegyelmetek háziába, de nem egyéb a célom, mind tudatni, hogy én kiküldött követje vagyok ám vőlegényünknek, aki énáttalam szólíjja kegyelmeteket, hogy ha meg nem vetník az ö házát úgy az esküvő óráján esőbb az istenházába a hit felvételének meglátásaira, osztén pedig tisztességes ebidre meg vacsorára meg ekkét pohár borra meggyünnének. Ez vöt az én szavam magukho és jó egtssíget kévánok. A lakodalom napján olyan a falu, mint a megbolygatott méhkas. A templomból kilépő fiatal párt megéljenzik és víg, tréfás nótákkal fogadják. A vőlegény és menyasszony vendégei a legény, illetve a leány szüleinek házában telepszenek le. Az ételeket és italokat hosszadalmas verses köszöntők kíséretében szolgálják fel. Minden fogást külön ételdicsérettel. Ebéd alatt pénzt gyűjtenek a menyasszony fejkendőjére ffiketöre). A szakácsnő bekötött kézzel jelenik meg, mintha a főzésnél megégette volna magát és fájdalomdíj járna neki. A vőfény által körbenhordott tálba vagy kalapba pedig hullanak a pénzdarabok és a bankók. •Délután kerül sor a követjárásra, a menyasszony kikérésére. Háromszor kell megismétlődnie a követjárásnak, míg végre kiadják a menyasszonyt. Ebben azonban nincs köszönet, mert előbb egy menyasszonyi ruhába öltöztetett vénasszonyt kínálnak a követeknek, akik persze ezt visszautasítják. Hosszas, vidám alkudozás indul meg. Végre elővezetik a piruló menyasszonyt. Hosszú szertartásos búcsúzkodás következik megható rigmusokban a szülőktől, testvérektől, roko-i noktól, szomszédoktól. A menyasszony térden állva búcsúzik szüleitől és hálát rebeg. Ezután felkerekedik az egész násznép és víg zeneszó, utcai tánc, kurjongatás, éneklés közt mennek vissza a vőlegény házába, ilyesmiket énekelve utcahosszat: Három tepsi túrós lepíny, jaj be csinos ez a legíny. Megáldom én azt a papot, aki minket összeadott. Dunna, dunna tarka dunna, de sok legíny alábújna. Kicsiny nekem ez a ház, kirúgom a zódalát. Csíp a tető, rúg a bóha, ihatnék a szóga. Ehun megy egy szegíny ember, mit csináljunk véle Karót dugunk beléje, hogy ballagjon véle. Sok faluban megvan még az a szokás, hogy a házba lépő fiatalasszony lába alá a küszöbre szalmaszálakat tesznek keresztbe, melyekre nem szabad rálépnie, nehogy eltapossa szerető férje szivét és megrontsa a családi békét. Másutt fekete szemű kisgyermeket fektetnek a küszöbre. At kell lépnie a gyereket, hogy lába ne érje a küszöböt s így bogárszemű gyermekei lesznek. Néhol (Zsére, Pográny) fiúgyermeket fektetnek a nászágyba, hogy biztos legyen a gyermekáldás, főleg a fiú-: gyermek. Éjféltájban szertartáson veszik le a pártát az újdonsült asszony fejéről, melyet „főketővel" kötnek be, jókívánságok között. Ezt követi a fiatal pár szólótánca, majd táncra perdül a násznép és a vendégsereg. Némelyik lakzi két-három napig is eltart. Másodnap jönnek a közbenjáró asszonyok és bejelentik, hogy megjöttek a fiatalasszony szülei a vigalomra. A közbenjáró asszonyokat megtréfálják. A legények táncra kérik őket, de ügyesen kereket oldanak, és az öreg közbenjáró asszonyok hoppon maradnak. Ruhájukat észrevétlenül -liszttel kenik be a legények, majd táncba viszik a fiatal lányokat. Majd a fiatalasszony asszonyok közé fogadása következik. A násznagyok fizetik az italt, melyet a kocsmából hoznak és kérik az asszonyokat, hogy fogadják szeretettel az újdonsült fiatalasszonyt, vegyék maguk közé és legyenek jó szívvel irányában. Ha szomszéd faluból, vagy idegenből hoz menyasszonyt a faluba valamelyik legény, úgy feldíszített kocsin, zeneszóval mennek érte. Néhol a régi rigmusok helyett új keletű felköszöntők hangzanak el, de általában megmaradtak a régi lakodalmi szokások. A lakodalmi mulatozás végeztével ismét a vőfély jut szerephez, ő búcsúzik a vendégek nevében a házigazdától, ilyképpen: „Vége beszédemnek ,immár induljunk és köszönjük meg a velünk szembeni sok jóságot, hozzánk való szívességüket és a mi seregünknek való szállásadását. Igen szépen köszönjük násznagy uramék nak. Nekünk utasoknak boldog, jó megérkezést, az ittmaradottaknak meg jó mulatságot kívánunk.“ rdRun D. I. a Hét irodalmi melléklete ?9 9
