A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
mtEswm&sg&r A múlt télen történt. Ülök a kisváros elegáns éttermében, este nyolc óra körül, a vacsora utáni sör mellett. Jó meleg van itt, mozdulni sincs kedvem, arra meg gondolni sem akarok, hogy holnap harminc kilométert kell utaznom, behavazott, csúszós utakon, rosszul fütött autóbuszban.- Szabad ez a hely, kolléga? Magas, vállas, szőke fiatalember áll az asztalom mellett, meleg téli ruhában, prémes pufajkában, csizmában. Tisztára olyan, mint Sztrogoff Mihály, gondolom.- Tessék. Recseg a szék amint róereszkedik, horgolt kesztyűjét zsebre gyűri, azután rámemeli világoskék szemét.- Te vagy az újságíró? Kedvetlenül bólintok. Ügy látszik, nem egészen véletlenül került ide, valaki beszélt neki rólam. Alighanem a helyi lap szerkesztője, nyilván fényképeket szeretne elsütni a Hétben.- Akarsz egy jó cikket Írni?- Már hogyne akarnék! Miről?- Rólam. Puff neki! Gondolhattam volna, hogy ez a vidéki Sztrogoff önmagát akarja megiratni.- Hát... az azon múlik, hogy...- Tudom, tudom . . - vág közbe, azután jobbját magasra lendíti - Föúr .. ! Két konyakot és két sört kérünk ... Gondolom, te is konyakot parancsolsz... - fordul hozzám mosolyogva. Szabadkoznék, de egy erélyes mozdulattal leint. A pincér elénk teszi a két féldecit és a két pohár sört.- Egészségünkre! — koccint a csallóközi Sztrogoff s magyarázni kezd — megmondom, miről van szó. Szerelmes vagyok egy lányba, Zsófinak hivják és viszontszeret. Jó téma, nem?- Eddig jó, de mond tovább!- A szülei nem akarják őt hozzám adni. Tudod, az apja egy volt kulák, most ő a szövetkezet elnöke, én meg csak szegény traktoros vagyok . . . Pincér, még egy kört!- Mi az, hogy szegény traktoros?- Hát nem mondom, jól keresek, de ők mégis lenéznek... Igyál, kolléga... Arra gondoltam, ha már itt jársz, Írhatnál rólam egy cikket, aztán a fényképemmel együtt leközölnétek az újságban. Megírnád, hogy milyen jól dolgozom, hadd látná az öreg, hogy nem vagyok utolsó gyerek a faluban.- így is láthatja, ha ő az elnök ...- Látja az ördögöt, hiszen mindig részeg. Megcsinálod, pajtikám? Az újságot azután Erzsiké, este, vacsora után az apja elé teszi s igy szól: Látja-e, édesapám...- Megállj csak! Az előbb még Zsófinak hívták a lányt. ..- Zsófinak? Bocsáss meg, tévedtem. Iszunk még egy felet?- Mit csináljak, ha már ide hozta a pincér... Épp koccintunk, amikor az asztalnál megáll egy sápadt fiatalasszony, s megragadja Sztrogoffom széles vállát.- Nem sül ki a szemed a szégyentől, a gyerekek otthon éheznek, te estéről estére itt züllesz . . . A „szerelmes traktoros" lehajtott fejjel, köszönés nélkül távozik. A pincértől megtudom, hogy nem is traktoros, hanem kéményseprő. Három kisfia van. A „főúr" velem szerette volna megfizettetni az egész „cecchet“. Veszekedtünk. így történt: Azóta babonás vagyok: „Nem szeretek kéményseprővel konyakozni." KAPUSZTA ERZSÉBET, A HNB ELNOKNÖJE T íz éve lesz, hogy Kisölveden jártam, e szikinceparti kis faluban, mely alig 320 lelket számlál. Most újra itt vagyok, a régi riport sárguló lapjait forgatom, nevek, arcok, tájrészletek elevenednek fel bennem az írás és a fénykép nyomán. Az évek kerek egésze, önkéntelenül is összehasonlításra ösztönöz: mi történt azóta, mi változott? Az első meglepetés a községházán ért. A tiszta irodában három fiatal nő hajol az inatokkal megrakott asztal fölé. Valami kimutatást készítenek a számokkal teleírt vastag könyvekből. — Hol találhatnám meg a HNB elnökét? — kérdezem udvarias kíváncsisággal. A piros kendős, energikus fellépésű asszonyka elmosolyodik. - En vagyok az, mit óhajt? Igy ismertem meg Ka puszta Erzsébetet, aki minden nap Zselízről jár be autóbusszal, hogy az ölvediek ügyes-bajos dolgait intézze. Valamikor csak módos, idős ember lehetett a, falu bírája, asszonyok nem is szólhattak bele a község ügyeibe. Régi hagyomány folytonossága tehát megszakadt, s ez bizonyos frisseséget hozott a falu életébe. A második meglepetést a Szikince tartogatta. Sokat írtam már e szeszélyes, kanyargós patakról, melynek útját hetyke égerfák és bütykös füzek kísérték. E patak volt, a maga vadregényes bokraival, a romantika megtestesítője. Most meztelenül, csupaszon húzódik a falu mellett, görbe derekát kiegyenesítették, olyan mint egy közönséges kanális. A régi malmot is elhagyta. Pár méterre a pataktól szárazon áll de ha megáradt, nem fért a bőrében, tavasszal a falu alatti földeket, réteket nem lehetett jól megművelni. A Sziki nce ék alakú partján máraz új fű sarjad és szobályos távolságban fiatal gyümölcsfák sorakoznak. A kacsák, libák, a megváltozott körülmények ellenére sem hagyták cserben a patakot, mint apró, távoli vitorlások, fehéren himbálóznak o fodros víz tetején.- A malom mellé sütöde épül, - szögezi le asszony! határozottsággal a HNB fiatall elnöknője. A hosszú utcán meg-imegállunk. Számolgatjuk az új házakat, szemügyre vesszük a járdát, - a vaskeriaz öreg vízimalom. Víz helyett villanyáramai „táplálkozik". Vége a romantikának, de a kisölvediek nem búsulnak utána, — Szépnek szép volt I- mondja Suba Lajos, a szövetkezet elnöke — tés erdejét, a széles világos ablakokat. Tíz év eredményes, munkában eltelt napjait szinte már sematikusnak tűnő számadatokkal illusztrálják. W Gyerünk, nézzük meg a parkot 8 SUBA LAJOS, A SZÖVETKEZET ELNÖKE i aiiniE Mi
