A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
színjátszás története Kossón Az elkövetkező évtizedben a sok reményre jogosító kezdet mind nagyobb és nagyobb akadályokon tornán meg. A német színtársulat énekes játékával, fényes kiállításával, díszleteivel a magyar színjátszók nemigen versenyezhettek. A lakosságnak a német nyelvben való nagyobb jártassága is hozzájárult ahhoz, hogy a múlt század huszas éveiben ismét elnémult a magyar szó a kassai színpadon. Néhány szomorú évad után egy szerencsésnek mondható véletlen hozta meg a váratlan fordulatot, A kolozsvári színház anyagi válságba jutott. Tagjai vándorbotot vettek a kezükbe és először Nagyváradra mentek, onnan pedig Kassára. Magukkal hozták Déryné, Széppataki Schenbach Rozáliát, az akkor idők legünnepeltebb színésznőjét, az első magyar primadonnát, az első magyar operaénekesnőt. A világjáró gróf Dessewffy József így ír a múlt század híres primadonnájáról: „Isten annyi szép természeti kellemeket és az éneklésre is alkalmas talentumot adott néki.“ Ez a színtársulat a „Kassai nemzeti dal- és színjátszó társaság“ nevét viselte és tagjai között találjuk az akkori magyar színigárda színe-javát. Déryné maga így nyilatkozik a magyar nemzeti színészet kassai nagy „honfoglaló“ diadaláról: „Kolozsvárt joggal illeti meg ugyan a koszorú azért, mert a Társaságot megalapította, de Kassát viszont föltétien elismerés illeti, hogy felnevelte. Itt, e két helyen melegágya volt a magyar színészetnek“. És a továbbiakban: „Minden jóravaló színész vágyott játszani ezen közönség előtt, mely elég művelt s figyelmes volt észrevenni és méltányolni a legkisebb finom nüanszokat Is a játékban.“ A kassai színtársulat 1839-ig látta vendégül Dérynét. Közben itt bontogatta szárnyait Egressy Gábor is. Elismerőleg nyilatkoznak a kor kritikusai az akkori idők legendás férfiszínészéről, Szerdahelyi Józsefről, és nem fukarkodnak a dicséretekkel Lendvay Artúrral kapcsolatban sem. 1836. április 24-én volt Egressy Gábor jutalomjátéka, 1837. ápr. 29-én pedig Dérynéé. „Abbonement suspendu“-ben [bérletszünetben) adták elő Beülni Rómeó és Júlia c. daljátékát. A belépőjegyek árát nem állapították meg előre, azt a látogatók „grátziájára“ bíz-A kassai színház ták. Sokan az eredeti ár négyszeresét fizették. A „Szemlélő, tudományok, litteratúra, művészet és társasélet körében“ c. lap arról tudósít, hogy „Dérynének minden mozdulata megtapsoltatott és Déryné asszony koszorúval tiszteltefett meg.“ A koszorú nehéz szalagjára „az érdem becsülői“ többek közt a következőket írták: „Légy örökre a miénk és ne kívánkozz vissza azon helyről, hol a valódi érdem illő méltánylásra talál.“ Ezek a sorok kifejezően örökítik meg a kassai közönség magas színvonalát és egyben aggodalmát. Déryné ugyanis, aki 11 évig tagja volt a kassai társulatnak, két évvel később, 1839-ben a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol Fáy András havi , 100 váltó forintot ajánlott a művésznőnek. Déryné kolozsvári és kassai éveiről így emlékezik meg: „Kolozsvárnak köszönhette e hon, hogy a társaságot megteremtette — az énekeseket összehozván, — Kassa pedig műveltei“ Az 1840. évtől ismét hanyatlás áll be a magyar színjátszásban. A főszezonban ismét németek játszanak a kassai színházban, a magyar szónak csak a forró nyárban jutott hely, de ugyancsak forró sikereket is érnek el a magyar színészet lelkes ápolói. 1849-től több éven át néhány gyenge színvonalú német társulat működik Kassán, ám az igényes közönség ebben az időben Is felfedezett néhány tehetséget. A későbhi híres bécsi balettáncosnő, Roter Irma is Kassáról indult el a siker felé. „Szellemdús, fiatal lányka, szép és nagy jövőt ígérő, bájteljes, könnyű, ügyes tánca zajosan megtapsoltatott“ — írja az egykori kritika Rotter Irmáról. 1849-ben Görgey ül a kassai színház nézőterén. 1852-ben I. Ferencz József császár tiszteletére rendeztek díszelőadást. Ebben az évtizedben sok neves külhoni művész is felkereste Kassát, mint Ira Aldrige, európai hírű angol tragikus színész, Monthaupt Herman bűvész és sok jeles pesti színművész volt vendége Kassának.' 1861-től az alkotmányos élet megindulásától a városi tanács ismét magyaroknak adja ki a főidényt. Több neves színigazgató, köztük Latabár Endre, egyre Inkább emeli a kassai színjátszás mércéjét A kassai színház „kapós“ lett. 1878-ban már négy színigazgató pályázott a színházért. Állandó jellegűvé váltak neves külföldi vendégművészek és hazai vendégszínészek látogatásai. Az 1880— 81-i évadban szerepelnek Kassán Jászai Mari és Újházi Ede. 188i-ben a kassal színjátszás fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A színészet fejlődik, a színház . épülete azonban rohamosan romlik. A fejlődő igényeket nem elégíti ki a rozzanttá vált épület és egyre inkább előtérbe kerül egy új színház építésének terve. A „Kascbauer Zeitung“ hasábjain egyre gyakrabban jelenek meg a színház támogatását fokozó buzdító cikkek. Münszter Tivadar polgármester pedig többször elítéli a közönség közönyét a színészet iránt. A régi színház renoválására ugyan megszavaznak 4000 koronát, az épületet nem éppen tetszetős külső lépcsőkkel látják el, ám mindenki tudja, hogy mindez csak részletmegoldás. 1888-ban tűz ütött ki a színházban, szerencsére minden komolyabb következmény nélkül. Az „építeni, vagy nem építeni“ vita poharába ez az utolsó csepp. Elvben elhatározták, hogy a színházat lebontják és helyére újat építenek. Az előkészületek több évig tartottak. 1894 márc. 19-én volt a régi színház utolsó előadása a joghallgató karszemélyzet javára. Az „interregnum“ idején sem némult már el a kassai színjátszás. Volt színtársulat, mely a Schalkház szálló nagytermében tartotta előadásait (ez évben bontották le) mások a Sörház utcai lovardában játszottak, voltak előadások a ligeti színkörben is, ahol Leszkay András színigazgató saját költségére épített hajlékot a színielőadásoknak. Jellemző, hogy még az ilyen szükségmegoldások sem akadályozták a lelkes színigazgatót abban, hogy operákat is színrehozzon. Az új színház Láng Rudolf budapesti műépítész tervei szerint épült. 1897-ben kezdték meg a munkálaDéryné Széppataki Róza csak ennyit mondott: „Tu máé büket, Ilcu!“ A kínos-komikus epizód ma is beszéd tárgya Kassán. A mondás szállóige lett és kassaiak közt, ajándékátedáskor, vagy egyéb meglepetés átnyújtásakor még ma is hallani: „Tu más büket!“ Az „inter arma silent musae“ latin közmondás a kassai színészetre nemigen helytálló. Az első világháború alatt csupán az orosz offenzíva idején szüneteltek az előadások, aránylag rövid ideig. Különben az egész világháború alatt működött a színház, Faragó Beszélő múlt tokát és 1899 őszén fejezték be. Ha elgondoljuk, hogy az akkori technika szerint télen nem építkeztek, a hatalmas barakk épületet, 16 hónap alatt hozták létre. Építési költsége 700 000 koronába került. A megnyitó előadáson Katona József Bánk Bán c. drámáját és Várady Antal „Déryné álma“ c. művét adták elő. Ez utóbbi színrehozatala igazolja, hogy a kasiaiak félévszázad eltelte után sem felejtkeztek meg a nagy művésznőről. Az első világháború kitöréséig terjedő Időben már mai értelemben vett színművészetről beszélhetünk Kassán. Több évadban vendégszerepeit itt Blaha Lujza, a kassai színpadon az olasz operairodalom remekműveit adták elő, Fedák Sári és sok más későbbi jeles budapesti művészt ünnepelt a kassai közönség. Innen indult világhódító útjára a szlovák ajkú, később ünnepelt énekesnő, Pálmay Ilka is. Csak kezdő színésznő korában tanult meg magyarul. Későbbi sikereire jellemző, hogy szerződéséért egyformán vetélkedett Bécs és New York. Játszva megtanult németül és angolul. Bécsben egy előadás után egy bordeuxi pezsgőgyáros engedélyt kér a művésznőtől, hogy egyik pezsgőfajtáját róla nevezze el. Cserébe havonta annyi pezsgőt küldött a művésznőnek, melyben megfürödhetett. Az ünnepelt primadonna karrierjének csúcspontját New Yorkban érte el, ahonnan azonban hazavágyott, művészi pályafutásának első állomására. A nevezetes látogatásra 'ünszter Tivadar polgármestersége idején került sor. Az állomáson tűzoltózenekar, cifraruhás hajdúk, díszhintó virta a kedves vendéget. A fogadtatás pillanatában a polgármesternek elakadt a szava és az előre megírt beszéd helyett átnyújtotta a csokrot és röviden Ödön színigazgatóval az élen. 0 adta át a színházat 1918-ban a csehszlovák hatóságoknak. 1919 január 14-én és 15-én volt a kassai színházban a világháború utáni első előadás, amikor is műkedvelő szokolisták léptek fel cseh r-elvű darabbal. Faragó Ödön Is alkalmazkodott a megváltozott körülményeikhez. 1919. ápr. 26-án színre került magyar nyelven az Eladott mennyaszszony. 1920-ban alakult meg Pozsnyban a Szlovák Nemzeti Színház és 1924-ben kezdte meg működését Kassán a Kelet-szlovákiai Nemzeti Színház Az első köztársaság idején szlovákok és magyarok osztoztak a kassai színházon. A magyar idény négy hónapig tartott. A szlovák színtársulat a nyolc hónapnak több mint felét vidéki turnékkal töltötte, ezalatt a pozsonyi színtársulat játszott Kassán. Mind a szlovák, mind a magyar műsorban többnyire operettek szerepeltek. 1929-ben feloszlott a kassai szlovák színtársulat és az új szervezet csak 1937-ben kezdte meg működését. A szlovák színiidényben ezalatt a bratislavaiak játszottak. Az 1938-as események újból megszakították a nemrég életrehívott szlovák színészetet Kassán. A város lakossága ma 156 000 fő, Kassának állandó szlovák színháza van, teljes operett-, opera- és baliettegyüttessel. Múlt évben ünnepelte a színház a felszabadulás utáni, sikerekben gazdag működésének 20. évfordulóját. A Magyar Területi Színház évente ellátogat Kassára. Igaz, csupán néhány napra és egy-két előadásra. Ilyenkor zsúfolt házak előtt játszanak a komáromiak, akikben Kassa és környékének magyarajkú lakossága a magyar színészet mai hivatott képviselőit üdvözli.
