A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-13 / 46. szám
dal- és táncegyüttes pozsonyi és komáromi nagysikerű vendégszereplését viszonozza. Indulás előtt az este tele van tehát izgalommal, látnivágyássál, meg a legtöbb külföldi uta zást megelőző vidám hangulattal. A késő délutáni órákban Hfensko közönsége előtt főpróbát tart az énekkar. A lelkesedés és a fegyelem kitűnő, a teljesítmény szinte kifogástalan, a HNB hfenskól elnöke és a megjelentek nagy tapssal köszönik meg a szép számokat, a szereplést. Vass Lajos, Janda Iván és Ágh Tibor karnagyok boldogok, mert az eddig végzett munka nem veszett kárba, kétéves múlt, s két külföldi szereplés, ilyen feladat vállalására csak olyan énekkar képes, amelynek tagjai tisztában vannak missziójukkal és semmilyen nehézségtől sem riadnak vissza. Hfensko közönsége az előzményekről és a fejlődés különböző állomásairól jóformán semmit nem tud, nem is kiváncsi: Kodály Zoltán, Vass Lajos és Eugen Suchofi számait élvezi, meg azt tudatosítja magában, hogy ahol egy országban ennyi pedagógus szerveződik énekkarrá, ott nagy számú nemzetiségnek kell élnie. És ennyi elég, ez már annak nyilvánvaló megállapítása, hogy országunkban nemzetek és nemzetiségek élnek békében, egyetértésben! A hfenskóí vendégek arcáról leolvasható az öröm számos apró jele. Nem mondják, de kiolvasható a szemükből: ez a nagy nemzetiségi énekkar hat -napig a szocialista Csehszlovákia nemzetiségi politikáját, és közel hatszázezer magyar sokoldalú kulturális fejlődését reprezentálja az Elba mentén, Kelet-Németországban. Az énekkar minden egyes tagja így látja a dolgot, ezért a tréfa, a móka és a jókedv vacsora előtt, a művelődési otthonban. Rögtönzött esztrádmüsort adnak. Parodizált énekszámok és rövid jelenetek váltják egymást és a hangulat egyre nagyszerűbb. Mikor pedig Vass Lajos, Janda Iván és Ág Tibor triója lép színre, mindenki kacag. Kórusparódiának, vagy tudom is én, minek nevezhetném a produkciójukat. Nem ez a lényeg, hanem hogy száz ember rendkívül magabiztosan készül a kelet-németországi útra, s indulás előtt képes a teljes kikapcsolódásra. Nem lenne hű az indulás előtti kitűnő hangulat ecsetelése, ha a rögtönzött, vacsora utáni esztrádműsor tehetséges szereplői közül kifelejtenénk a viccmondás hősét, mindannyiunk Bozsóját, aki szellemes konferansziéjával valósággal remekelt azon az estén. Ontotta a tréfás, humoros történeteket, ö az énekkar legtekintélyesebb tréfacsínálója, az egyik legkiválóbb és legsokoldalúbb énekes. ö az egyetlen, aki nappal basszus, éjszaka pedig a legményebb orgonasíp! Utánozhatatlan és utolérhetetlen ... Persze, Vass Lajosné rendkívül Izgalmas, régi magyar nyelvünkön előadott monológját is szóról szóra idézni kellene, őseink nagy portyázó és rajtaütő kedvéből kiindulva az énekkar kelet-németországi útját a kalandozások kora folytatásának nevezte. Éspedig azért, mert a száztagú magyar pedagógus énekkar kelet-németországi vendégszereplése mindenképpen amolyan rajtaütésszerű meglepetésnek és a kalandozással járó tapasztalatszerzésnek számít! Egyszóval: az Indulás előtti rögtönzött esztrádműsor igazi jókedvből és szellemességből fa kadt. Arról győzött meg bennünket, kívülállókat, hogy két év alatt teljesen összeszokott, összeforrott az énekkar, a tagok szinte mindent tudnak egymásról, egymás Jó és rossz tulajdonságairól, természetéről, és arról is, ki milyen alvó, ki milyen szakos, ki mennyire beszédes, kedvetlen vagy szótlan. A nyelvi tájékozottságra is rendkívül büszkék az énekkar tagjai. Számontartják maguk között a német és az eszperantó nyelv ismerőit, s barátlan, tiszta szívből és a legjobb szándékkal szurkolnak azért, hogy végre Drezdában, Görlitzben, Rlesában vagy Meissenben találkozzanak már egy Eszperantó úrral, aki mondjuk Geleta Ernő kollégájukkal szívélyesen elbeszélgetne ... Az esztrádmflsorról mindenki a mosolyt és a Jó hangulatot vitte a csendes és kényelmes hfenskól szállodai szobákba. Érthetően, hiszen korán reggel a várvavárt kelet-németországi portyázás kezdetét veszi! mm 5
